Meg kell mondjam, túl sokszor nem volt szükségem eddig akkumulátoros sarokcsiszolóra azaz akkus flexre (igenigenpersze, a Flex az egy márkanév, tuuudooom). De ettől még jó lenne egyet a polcon tudni, mert ha az ember pályanapra megy, esetleg a 24 órás robogóverseny paddockjában igyekszik segíteni a Totalbike-os csapatnak, hasznos lehet egy olyan gép, amivel akkor is tud az ember a pálya mellett dolgozni, ha épp nincs a közelben konnektor. De ezerszer gyakrabban volt szükségem egy jó ütvecsavarozóra-kerékkulcsra, ezért nem fájt, hogy nincs elemes flexem.

Na, de kell-e egy kocaflexelőnek egy 40 ezer forintos Parkside Performance, vagy elég lenne egy sima „zöld” gép is? A Performance-gépet december elején stócolták fel a többi barkács cuccok közt, de az alapgépet mostanában nem árulták. De Horváth Dávidnak hála, aki az egyik posztunk kommentjénél felajánlotta a sajátját, amit még tavaly vett, lett egy hivatkozási alap flex is. Hivatkozási alap, mert a Performance (PWSAP 20-Li B2) dobozán ennek a „zöld” gépnek (PWSA 20-Li B3) az adatait adják meg, mint aminél jobb minden tekintetben.

Azt mondják, hogy a kis gépnél a piros-fekete dobozos flex kefe nélküli motorja akár tízszer tovább bírja, mint a másik szénkefés motorja. Ráadásul 40 százalékkal gyorsabban vágja a fémlemezt, 10 százalékkal jobban harapja a csempét, az akku töltője meg akár 28 százalékkal nagyobb árammal eteti az akkumulátort. A tárcsarögzítője is más: szerszám nélkül is le lehet lazítani és meg lehet húzni a rögzítő csavart – de azért adnak kulcsot is hozzá, igaz, elsőre észre sem vettem, mert a markolatba van becsúsztatva. Ügyes megoldás, kimondottan ügyes.

Az igazi kérdés az volt, hogy hogyan lehet kétséget kizáróan kipróbálni és megmutatni, hogy az egyik jobb-e a másiknál. Hogy őszinte legyek, szerintem egyszerű módszerekkel sehogy. Mert amíg kézben tartva használja az ember a gépeket, a szöggel, a nyomóerővel elég komolyan lehet befolyásolni, hogyan is „harap” a gép. Mindenesetre a munkadarab ugyanaz a 16×16 mm-es rúdacél, a vágótárcsa is ugyanaz – a többi meg menet közben kiderül.

Az biztos, hogy a gépeket még be sem kapcsoltam, de szimpatikusabb volt a kisebbik. Nem csak azért mert vagy 15 ezer forinttal olcsóbb (sokkal jobbnak kell lennie a brushless motoros Performance gének, hogy jó lelkiismerettel azt merjem mondani, érdemes inkább azt venni egy hozzám hasonló barkácsolónak). A fekete gépen sajnos nincs fordulatszám-szabályzó, pedig az nekem már sok-sok éve vesszőparipám. Nagyon sokszor volt már, hogy a konnektoros flexem szabályozható fordulatszáma nagyon jó szolgálatot tett.

A videóból kiderül, melyikkel lehet gyorsabban vágni, hogy mi az a részlet mindkettőnél, ami béna, csak másképp. Meg az is, hogy egy hozzám hasonló kocaflexelőnek érdemes-e többet kiadni a nagyobb gépért. Akárhogy is, jó lenne, ha gyakrabban lehetne „csupasz” gépeket kapni, azaz akku és töltő nélkül, mert akinek van már egy-két akkus szerszáma, tök feleslegesen vesz még egy akkut meg még egy töltőt, az esetek nagy részében simán elég lenne, ha csak a gépért fizetne – akár 10-15 ezer forinttal kevesebbet.