Kríziskávézás tejhabos módra 2. rész

2020. március 28. 23:44 - Pápai Anita

Reggel 7 van, süt a nap. Nehéz az ébredés. Mostanában minden nap ez van. Pedig reggeli ember vagyok. Csörög az óra, kipattanok. Vagy már ébren is vagyok, mert Leprikon tesz azért, hogy pontban óracsörgés előtt 6 perccel a testemen landoljon, cseppet sem olyan lágy, könnyű macska léptekkel, ahogy azt gondolnátok. Nem, ez sokkal inkább egy tank érkezése, amelynek nem számít semmi, csak a cél, közben letarol mindent, ami útjába áll. Ilyenek a reggelek. Ám egy ideje ködös álmok uralják a hajnalt.

Kiszedem magam az ágyból, oldalra nézek, de semmi mozgás. Ő persze alszik… Leprikon kapja az első figyelmet a napban: hát megéhezett este tíz óta. Etetés, félálom, kóválygás, itatás, s közben a motorikus mozdulatok fokozatosan átjárják a testem, majd a vér eljut az elmémhez is. Felébredtem. Bassza meg, a helyzet nem változott semmit, csak rosszabb lett. Az emberiséget továbbra is rettegésben tartja, ami tegnap.

Csüggedten nézem ezt a kis élőlényt, hogy ő nem tud semmiről.

Kint a világban emberek halnak meg ezresével naponta, de ez a kis állat ugyanúgy éli a macskák boldog életét, mint előtte (ha nem boldogabban, tekintve, hogy non-stop itthon vagyunk vele). Mosakszik, legalább mintha randira készülne. Játszik felhőtlenül, mintha 50 négyzetméter lenne a világ. Nem is sejti, hogy jelenleg tényleg ennyi a világ. Számunkra is. Egyszerre elmélyült komolysággal, fürkésző tekintettel mered hátsó felére, és megfeszül a levegő. Én is mozdulatlan maradok, mert valami következik. Csöndben figyelem, ahogy stratégiát gyárt: vadászat lesz. Az áldozat önfeledten mozog, táncol fel-le, jobbra-balra, hetykén kecsegteti a még mindig fürkésző tekinteteket és tettre kész szőrös mancsokat. És a macska hirtelen lecsap. Puha mancsaival, egyenesen a farkára. Touchdown.

Sosem értettem, mi értelme van annak, hogy a macska a saját farkát vadássza le. Vajon tudja, hogy az a saját testrésze? Ha igen, lehetséges, hogy elkülönül a fejében a farok mozgatása és annak vadászata? Hogy tud ilyen önfeledten játszani? Elhiteti magával talán, hogy az egy önálló entitás, amit el kell kapnia és akkor a sikeres vadászat mámorától elégedett lehet? Vajon mozgatja magának, hogy legyen mit kergetnie, vagy mozog magától, így van mit kergetnie?

Akárhogy is, tanulni akarok tőle. Önfeledt játékot, materiális körülményektől függetlenül. Pozitív szemléletet, hedonizmust, a pillanat élvezetét, a jelen lenni képességét. Mert, ami most van, az biztosan itt van, ami lesz, bizonytalan. És akármi is van, rajtam múlik, hogy mit kezdek vele, különben elillan.

Nos, így nyert értelmet a macska farokvadászata, én pedig így léptem a tettek mezejére: palacsintázóban ebédeltem, és a kávét sem feledtem.

...

Pesten járunk, szikrázóan süt a nap, tiszta tavasz van. Ezen a helyen minden játékos, kedves. Muminos tányéralátétek díszítik a hófehér asztalokat, némi nosztalgikus hangulatot idézve. Könnyed jazz szól. Éppen illik az aznapi munícióhoz. Mivel megtanultam, hogy ha itt van a most, azt meg kell ragadni és magamévá tenni, egyszerre rendelek főételt, desszertet és kávét. Nehogy lemaradjak valamelyikről. Nincs sok ember itt, családias a hangulat. A szerénység és az egyszerűség uralkodik a melegséggel kooperálva. Mi mást is rendelhetnék, mint a régi idők ízét: rakott krumplit maradékokból, reform módra készítve. Elaléltam tőle!

Íme a receptje, vegáknak és húsevőknek is kedvezve.

Reform rakott krumpli (húsos):

Hozzávalók 4 személyre:

- 3 óriási krumpli

- 5 tojás

- egy közepes rúd Gyulai kolbász

- 1-1,5 hagyma

- 330 g tejföl

- vaj

- fokhagyma granulátum, kapor, só, bors, római kömény, amelyekkel a tejfölt kikeverjük

Reform rakott krumpli (vega):

Hozzávalók 3 személyre:

- 3 kisebb krumpli

- 2 tojás

- fél-1 hagyma

- tormakrém és dijoni mustár (éppen annyi, amennyi a hűtőben megmaradt; előre összekeverjük, felhígítjuk pici meleg vízzel és olívaolajjal: összesen kb. 1 dl lett belőle, de ennél több mennyiséggel bizonyára ízletesebb)

- oregánó, só

- vaj

Mindkét rakott krumplit 220 C°-os sütőben javasolt elkészíteni kb. 40-50 perc sütési idővel, légkeverés funkció esetén 30-35 percnél érdemes átváltani sima alul-felül sütésre. A jénai tálat vagy a kis tepsit vajjal kikenjük, majd rétegeljük benne a szeletekre vágott, előfőzött krumplit és tojást, majd a szintén szeletekre vágott hagymát és a húsos verzió esetén a felkarikázott kolbászt. Minden réteget a fűszerrel előre kikevert tejföllel /vagy a vega verziónál a tormás mustáros szósszal zárunk. Célszerű a krumpli réteget még egy pici sóval meghinteni a rétegezés közben is.

Ezután valami keményebbre váltottam. Kevertem a palacsintát a kávéval. Néhány éve már megismerkedtem ezzel a kombóval, azóta sem feledtem. Isteni páros a kakaó és a kávé a palacsintában melegedve.

Kávés-kakaós palacsinta vanília öntettel:

Hozzávalók 4 személyre:

A tésztához:

- egy nagy bögre liszt

- egy nagy bögre tej

- 3 tojás

- két ek nádcukor

- egy löttyintésnyi ételecet

- egy csipet só

- egy alma lereszelve

- egy löttyintésnyi olívaolaj

Az öntethez:

- egy csomag vaníliás puding

- kb. 4 dl tej

- 2-3 ek cukor

A töltelékhez:

- kakópor

- cukor

- őrölt kávé (kakaónál kisebb arányban)

A tészta hozzávalóit összekeverjük, szép simára eldolgozzuk (akár botmixerrel), és amikor tejfölszerű állagú, egy-két órára betesszük pihenni a hűtőbe. Közben elkészítjük a vanília pudingot az előírás szerint. Amikor a palacsintákat kisütöttük, megtöltjük egyesével hengerbe csavarva azokat az előre kikevert cukros-kakaós-kávés porral. Sorban egymás mellé halmozzuk őket egy hosszú tálban, és nyakon öntjük a palacsintákat a vanília pudinggal, amíg még forró és könnyen önthető. A tetejére még egy kis kávéőrleményt szórunk dekorációként.

Mindezeket természetesen lekísértem egy jó kávéval. Tesco Finest, fair trade columbiai Arabica kávéból készült cappuccinot ittam. Csokis ízvilág, masszív tejhab.