2021. már 07.

BUKÁSRA ÍTÉLVE – ANTANT FLOTTATÁMADÁS A DARDANELLÁK ELLEN, 1915

írta: Blogvendegszerzo
BUKÁSRA ÍTÉLVE – ANTANT FLOTTATÁMADÁS A DARDANELLÁK ELLEN, 1915

kissl12_01.jpg 

1 A török ütegek bombázása Chanaknál, feltehetően 1915. február 19-én

 

Az első világháború kitörésekor a Földközi-tenger és a Fekete-tenger közötti vízi átjárás felett fennhatósággal bíró Törökország nem állt egyik fél oldalára sem. Erősítette az ország német orientációját, hogy két német hadihajó, amely a Mediterráneumban ragadt, Törökországba menekült, ahol ezeket – legalábbis papíron – a török flotta átvette. Az angol tiltakozás, majd a török partok blokádját követően a törökök lezárták a Dardanellákat. Ez a lépés leginkább Oroszországot érintette. Egyrészt a kereskedelme döntő része a szorosokon keresztül zajlott, másrészt így elvesztette a kapcsolatot nyugat-európai szövetségeseivel.

Miután október végén a török flotta hajói a Fekete-tengeren orosz kikötőket bombáztak, Oroszország november 2-án hadat üzent Törökországnak. Anglia és Franciaország másnap támadást intézett a Dardanellák külső erődjei ellen. November 5-én a törökök megkapták a Brit Birodalom és Franciaország hadüzenetét is. Az antant támadás után a Dardanellák szorosait elaknásították.

1914 végén, 1915 elején már látszott, hogy a háború nem ér véget olyan hamar, ahogy várták. A Központi Hatalmak oldalára állt Törökországot nem tartották sem gazdaságilag, sem katonailag erősnek, így az angol hadvezetésben felmerült, hogy az országot leválasszák szövetségeseiről és kiüssék a harcból, annál is inkább, mert így az oroszokat tudnák támogatni.

Winston Churchill (1874–1965) tengerészeti miniszter terve értelmében a Dardanellákat a flotta erőivel megnyitják, majd kikényszerítik a törökök megadását. Az akció talán legfőbb vonzereje az volt, hogy csak tengeri hadművelet révén nem igényelt szárazföldi gyalogságot, és kivitelezhető volt az elavult sorhajókkal is, amelyek nagy számban rendelkezésre álltak, és relatíve nagy tűzerővel rendelkeztek. Ezeket a páncélosokat tengeri összecsapásra már nem volt érdemes bevetni, de part menti bombázásokra megfeleltek, és elvesztésük sem volt nagy érvágás. A többek által is kockázatosnak vélt hadműveletben a franciák is mindenképpen részt akartak venni, mivel a siker esetén az angol befolyás a francia érdekeltség rovására nagyon megerősödhetett. Bár önálló tengeri hadműveletre készültek, azért Limnoszra – amely antant bázis volt az Égei-tengeren – több gyalogos hadosztályt irányítottak át.

A hadművelet végrehajtásával Sackville Carden (1857–1930) altengernagyot bízták meg. Ő a hadművelet tervezésekor igyekezett a kockázatokat minimalizálni, és lassú, de biztos előrehaladással felőrölni az ellenséget. A terv értelmében a célt több lépésben kellett elérni. Először a nehéz hadihajók elnémítják a Dardanellákat védő erődök tüzérségét. Ezután az aknaszedők utat nyitnak a szorosokat elzáró aknamezőkön. Majd a flotta elhajózik Isztambulig, és kiköveteli a megadást.

kissl12_02.jpg

2 A Dardanellák védelme 1915 elején

 

„Szükséges eszközök: 12 sorhajó – közülük 4 aknaszedő szerkezettel felszerelve –, három csatacirkáló – kettőnek a Márvány-tengerre való behatolásra rendelkezésre kell állnia –, 3 kiscirkáló, 1 flottillavezető romboló, 16 romboló, 1 műhelyhajó, 6 tengeralattjáró, 4 vízirepülőgép, a Foudre [francia vízirepülőgép-anyahajó], 12 aknaszedő, beleértve úgy 4 flotta-aknaszedőt, 1 kórházhajó, 6 szénszállító a Tenedosz-szigetnél, 2 ellátóhajó. A felsoroltaknál számításba lettek véve a várható veszteségek is” – állt Carden tervében.

A Dardanellákat komoly védelmi rendszerrel látták el, bár több eleme már nem volt korszerű. A szoros belsejében aknamezőket telepítettek, ezeket pedig a partról ütegek védték, 5-12 cm-es gyorstüzelő ágyúkkal. A szoros két oldalán végig mozgó ütegállásokat helyeztek el, 12-21 cm-es mozsarakkal, tarackokkal. A rendszer szilárdságát a régi kőerődök, és az újabb, földdel fedett betonerődök adták, bennük 21-28 cm-es nehézágyúkkal. A védelem áttörése tehát nem volt egyszerű feladat.

kissl12_03.jpg

3 Istentisztelet a QUEEN ELIZABETH fedélzetén, Dardanellák, 1915

 

A hadműveletre jellemzően sorhajókat terveztek alkalmazni, amelyek igazából nem hiányoztak Anglia védelméhez és már nem volt tanácsos bevetni ezeket modernebb hajóegységek ellen. A támadókhoz tartozott pár modern egység is: a helyszínre küldték az INFLEXIBLE csatacirkálót és a QUEEN ELIZABETH dreadnought-ot is, amely olyan új volt még, hogy a hadművelet során kívánták a tüzérségi próbáit – élesben – végrehajtani. A franciák is sorhajókat küldtek.

A Dardanellák elleni első tengerészeti támadást 1915. február 19-én hajtották végre. Az akciót három angol és három francia sorhajó, illetve az INFLEXIBLE hajtotta végre. A bombázást reggel 10 óra előtt kezdték meg, a szoros bejáratát védő erődöktől 4-5 tengeri mérföldre. A lövetés egészen szürkületig tartott, 17 óra előtt a beérkező brit AGAMEMNON is bekapcsolódott a támadásba. Az erődöknek csak egy része lőtt vissza, amikor a hajók mintegy két tengeri mérföldre megközelítették őket. A támadás minimális károkat okozott, a hajók a rosszabbodó látási viszonyok, a lőszer fogyása, illetve egy esti torpedótámadás veszélye miatt 17.30-kor abbahagyták a bombázást. A törökök vesztesége ezen a napon mindössze pár ember volt. Az ezen a napon elért eredményeket Carden jelentésében tömören így foglalta össze: „a február 19-én végrehajtott akció világosan megmutatta, hogy a nagy távolságból, közvetlen irányzással végrehajtott ágyútűznek a modern földsáncos erődök elleni hatása csekély.”

kissl12_04.jpg

4 Az AGAMEMNON a Dardanellák török ütegeit bombázza 1915 februárjában

 

A következő pár nap tétlenséggel telt el, mivel az időjárás rosszra fordult, a vezetés pedig nem szándékozott kitenni a páncélosokat a ködös időben egy török torpedótámadásnak. Február 25-én délben újból felvonult a flotta, hogy két hullámban támadva befejezze a február 19-én elkezdett munkát és végleg elhallgattassa a bejáratokat őrző erődöket. Az első hullámban a brit CORNWALLIS és VENGANCE sorhajók vettek részt; a páncélosok dél elmúltával kezdék lőni a külső erődöket. Hozzájuk csatlakozott 14 óra után a második hullám, benne az INFLEXIBLE-lel és a QUEEN ELIZABETH-tel. 16 órára mind a Helles, mind a Sedd-el-Bahr, mind a Kum Kale, mind az Orkanie erődök tüzérsége elhallgatott. Az angol TRIUMPH és az ALBION közelről azért még megsorozta az erődöket. Ezzel a támadással Carden az első fázist, azaz a szorosok bejáratát őrző erősségek semlegesítését végrehajtottnak tekintette.

Másnap, február 26-án a brit ALBION , TRIUMPH és MAJESTIC sorhajók behatoltak szorosba, és lőtték a külső aknamezőket védő katonai objektumokat. Ezzel együtt tengerészgyalogosok szálltak partra a szoros bejáratának mindkét oldalán, és a Sedd-el-Bahr, illetve a Kum Kale erődök ágyúiból többet is elpusztítottak. A következő napokban újabb egységeket tettek itt partra, hogy felkutassák és megsemmisítsék a megmaradt ágyúkat, amelyekből mintegy két tucatnyit tönkre is tettek. Március 1-én éjjel az aknaszedők megpróbáltak átjutni a külső aknamezőhöz, ám a szoros partjai mentén felállított török ütegek tüze miatt nem sikerült még csak megközelíteni sem az aknákat.

kissl12_05.jpg

5 A CANOPUS a török állásokat ágyúzza 1915 márciusában

 

Március 2-3-án az angol CANOPUS , SWIFTSURE és CORNWALLIS sorhajók hatoltak be a szorosba, és bombázták a szoros ázsiai oldalán elhelyezett közbülső védműveket. Ezen a napon Carden jelezte feletteseinek, hogy úgy véli, két héten belül el tudja érni a török fővárost. Március 4-én a partra szállt, és az erődök ágyúit pusztító tengerészgyalogságot török mesterlövészek kezdték tizedelni, ezért az antant katonákat vissza kellett vonni. E napon a brit flotta parancsnoka, a hadművelettel szemben kezdettől fogva szkeptikus John „Jackie” Fisher (1841–1920) tengernagy azt írta Churchillnek: „minél többet gondolkozom a Dardanellákon, annál kevésbé vagyok oda érte!”

Március 5-én a Gallipoli-félsziget nyugati partja mentén lehorgonyzó QUEEN ELIZABETH, a félsziget felett átlőve bombázta a belső aknamezőket védő, ún. belső védműveket. A törökök másnap már a félszigeten elhelyezett mobil ütegekkel viszonozták a páncélos tüzét.

Közben, március másodika és kilencedike között az aknaszedők ötször kíséreltek meg eljutni a külső aknamezőkig, ám a part menti ütegek minden egyes alkalommal megakadályozták, hogy a hajók elérjék a megtisztítandó vízfelületet. Március 7-én és 8-án Carden beküldte egyetlen csatahajóját a szorosba, hogy innen lője a belső védelmi vonal állásait, hátha több eredményt ér el, mint kívülről.

 kissl12_06.jpg

6 A QUEEN ELIZABETH török ütegek tüzében

 

A törökök a szorosba behajózó szövetséges hajók mozgását megfigyelve észrevették, hogy a páncélosok dolguk végeztével az ázsiai part felé fordulnak vissza. Március 8-án éjjel ezért a törökök a dreadnought pozíciójától nem messze, az antant hajók visszafordulásának helyén, a parttal párhuzamosan lefektettek egy kisebb aknamezőt, amely elkerülte az antant figyelmét.

Március 10-én a szövetséges aknaszedők végre elérték a külső aknamezőt, ám a parti ütegek tüze miatt nem tudták munkájukat elvégezni. Három nappal később, éjjel újból próbálkoztak, ám az akció ezúttal is kudarcba fulladt.

Carden a kudarcok hatására kétségbe esett. Bár a hadművelet jól indult, a sorhajók nem tudták a török tüzérséget lefogni. Hiába lőtték az erődöket, a támadásoknak egyszerűen nem volt hatása. A főparancsnok jelentésében is megírta, hogy az ellenséges ágyúkat nem tudták kiiktatni. A páncélosok támadása egy ördögi körhöz kezdett hasonlítani. Hogy semlegesíteni tudják a török ütegeket, le kellett volna horgonyozniuk, hogy meg tudják találni és biztosabb célzással ki tudják iktatni a jól álcázott ágyúkat. Ezek, azonban, a hajóktól kevéssé zavartatva folyamatosan zaklatták a sorhajókat, amelyek így nem kockáztatták meg a leállást, így viszont nem tudták elhallgattatni az őket támadó ütegeket. „Bár az erődöket kis távolságból erős és hosszan tartó ágyútűz érte, a partra szállt robbantó osztagok a nehézlövegek 70 százalékát használható állapotban találták” – írta a főparancsnok. Szerinte a hadműveletet nagyban hátráltatják az álcázott mobil ütegek, amelyek „legalább annyira félelmetesek, mint az erődök tüzérsége”. A lövetések sikertelensége magával hozta a puskaport még nem szagolt személyzettel ellátott aknaszedők sikertelenségét is.

Carden végül változtatott a terven. Úgy döntött, hogy hajóival behatol a szorosba, és még azelőtt semlegesíti a közbülső és belső védelmi rendszer erődjeit, hogy az aknamezőkön utat nyitottak volna nekik. A Churchilltől folyamatos sürgetéseket kapó főparancsnok végül március 15-én jelentette feletteseinek, hogy nem képes a feladatait ellátni. Egy orvos meg is állapította, hogy közel jár az idegösszeomláshoz. Carden posztjára helyettese, John de Robeck (1862–1928) ellentengernagy került. Ő a Cardentól megörökölt terv végrehajtására március 18-án nagyszabású flottatámadást vezetett a szorosba.

kissl12_07.jpg

7 A március 18-i támadásban részt vevő antant kötelékek és célpontjaik

 

Az akcióhoz felsorakozott páncélosok több hullámban támadták a belső védelmi rendszert. Az első hullám, mintegy 8 tengeri mérföldre a belső erődöktől 11.30-kor kezdte meg a tüzelést. A QUEEN ELIZABETH Chanak erődjeit lőtte, míg a hullám több hajója Kilid Bahrt támadta. A sor szárnyait az európai oldalról a PRINCE GEORGE, az ázsiai oldalról pedig a TRIUMPH védte. Előbbi a közbülső védelemhez tartozó Messudiye erődöt támadta, utóbbi pedig a túlsó oldalon lévő Dardanost.

Mintegy fél órányi ágyúzást követően de Robeck jelzett a második hullámnak, hogy húzódjon közelebb. A második hullámot Emile-Paul Guépratte (1856–1939) ellentengernagy parancsnoksága alatt a francia sorhajók alkották, megerősítve az angol MAJESTIC és SWIFTSURE sorhajókkal. Guépratte áthaladt az első hullám hajói között, és a külső aknamezőtől 2 mérföldnyire bombázni kezdte a belső védelmet. Délután háromnegyed kettőre a török erődök elhallgattak.

Ekkor de Robeck jelzett, hogy a franciák húzódjanak vissza és engedjenek utat a harmadik hullámnak. Guépratte hajóival a megszokott módon az ázsiai oldal felé kanyarodott, ám ráfutott a még március 8-án lerakott aknamezőre. A BOUVET alatt felrobbant az egyik akna; a sorhajó pár perc alatt elsüllyedt, és szinte a teljes személyzetét, 639 embert vitt magával a hullámsírba. Ennek ellenére a harmadik hullám is támadásba kezdett és délután négy óráig támadta a török erődöket. De Robeck előreküldte az aknaszedőket is, de ezek nem tudták feladatukat elvégezni.

kissl12_08.jpg

8 Az aknára futott, majd felborult BOUVET sorhajó, 1915. március 18.

 

Végül 16 óra körül a páncélosok megkezdték a visszavonulást. Ennek során az angol IRRESISTIBLE sorhajó aknára futott, majd pár perccel később az INFLEXIBLE alatt is felrobbant egy akna. A csatacirkáló mozgásképes maradt, és ki tudott jutni a szorosból, az IRRESISTIBLE viszont irányíthatatlanná vált, ezért személyzetét egy romboló vette a fedélzetére.

De Robeck utasította vezérkari főnökét, Roger Keyes (1872–1945) flottillakapitányt a sérült sorhajó megmentésére. Keyes megközelítette a sodródó sorhajót, ám a támogatásnak adott két sorhajó közül a brit OCEAN kapitánya nem volt hajlandó a vontatásban részt venni, mivel félt, hogy megfeneklik a hajója. Keyes ezért visszaküldte, ám 18 óra után ez a páncélos is aknára futott. Tetézte a bajt, hogy a partról török ütegek egy gránátja üzemképtelenné tette az OCEAN kormányművét is. Miután ennek a páncélosnak is kimentették a személyzetét, Keyes visszavonult, ám nem mondott le a két sorhajóról. Sötétedés után egy rombolóval visszatért, de ekkora már mind az IRRESISTIBLE, mind az OCEAN elsüllyedt.

A támadás katasztrofális eredménnyel zárult. Három sorhajó elsüllyedt, három további páncélos megrongálódott és azonnali javításra szorult. Az akcióban résztvevő hajók mindegyike kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedett; a támadó erő mintegy 700 embert vesztett. Török oldalon mindössze nyolc ágyú vált véglegesen üzemképtelenné, és 118 ember esett el vagy sebesült meg. Ezt a kis veszteséget úgy érték el, hogy amikor a bombázás az adott üteget elérte, annak személyzete az óvóhelyekre húzódott vissza.

kissl12_09.jpg

9 Egy török üteg harcban az antant hadihajóival

 

A törökök számítottak rá, hogy az antant flotta másnap is visszatér, és folytatja előző napi tevékenységét. Az antant hajók pótlására már történt intézkedés. De Robeck azonban nem volt meggyőződve arról, hogy a flotta át tudja verekedni magát a szoroson, így másnap a flotta nem támadott. „Az eredetileg elfogadott terv, azaz Gallipoli hajókkal történő bevétele azon a feltevésen alapult, hogy pusztán ágyútűzzel el lehet pusztítani erősségeket. Erről a feltételezésről egyértelműen bebizonyosodott, hogy téves… Azok a lövedékek, amelyek találtak, vagy a mellvédeken robbantak, hatásuk töredékét kifejtve, vagy az erőd mögött valami jelentéktelen építményt romboltak szét; az ágyúkon még 7-800 yard [kb. 640-730 méter] távolságból sem sikerült közvetlen találatot elérni… A legtöbb, ami elvárható a hajóktól, az az, hogy lekötik az erődöket, így azok személyzete nem tudja a lövegeit használni; a végleges semlegesítésük csak a gránátok mértéktelen felhasználásával lehetséges, igen közeli távolságból” – írta jelentésében.

A kudarcba fulladt flottatámadást követően a tengeri akciókat megfigyelő tábornokok is azt a véleményüket hangoztatták, hogy kizárólag hajókkal az offenzívát nem lehet sikerre vinni. A hadművelet innentől kezdve már szárazföldinek számított. A következő egy hónap a szervezés és erőgyűjtés időszaka volt mindkét oldalon. Mivel a szárazföldi csapatok támogatására is hajók kellettek, a brit és francia flotta nem szabadult el a Dardanelláktól, sőt, még több hajót kellett küldeni a térségbe. Churchill tengerészeti miniszter továbbra is teljes mellszélességgel kiállt a hadművelet mellett, hiszen az az ő agyszüleménye volt. „Maga egyszerűen eltelt a Dardanellákkal és semmi másra nem tud gondolni. Pokolba a Dardanellákkal! Ez lesz mindkettőnk veszte!” – vetette Fisher főnöke szemére április 5-én kelt levelében.

Igaza lett. A kudarc több ember karrierjébe került. A korábbi főparancsnok Carden nem kapott több megbízatást. A brit flotta parancsnoka, Fisher tengernagy még májusban beadta lemondását, amelyet el is fogadtak. Az ötletgazda Churchill is hamarosan távozásra kényszerült.

kissl12_10.jpg

10 ANZAC csapatok rohamozzák a török állásokat Gallipolinál

 

A balul sikerült tengerészeti műveletek folytatásaként április 25-én antant erők szálltak partra a Gallipoli-félszigeten, de fél évig tartó elkeseredett küzdelemben sem tudtak jelentős eredményeket elérni. A mindkét oldaltól több százezres emberveszteséget követelő hadművelet 1915 végével lezárult. Törökországot nem sikerült kiütni a háborúból, az ország német szövetségesként szinte a háború legvégéig keserítette az antant életét a Közel-Keleten.

Kiss László

 

Képek

1 A török ütegek bombázása Chanaknál, feltehetően 1915. február 19-én
https://collections.rmg.co.uk/collections/objects/125035.html

2 A Dardanellák védelme 1915 elején (a szerző rajza)

3 Istentisztelet a HMS QUEEN ELIZABETH fedélzetén, Dardanellák, 1915
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/d/d4/Church_service_HMS_Queen_Elizabeth_Dardanelles_1915.jpg

4 Az AGAMEMNON a Dardanellák török ütegeit bombázza 1915 februárjában
https://www.britishbattles.com/wp-content/uploads/2017/11/1-HMS-Agamemnon-bombarding-the-Dardanelles-Straits.jpg

5 A Canopus a török állásokat ágyúzza 1915 márciusában
https://www.wikiwand.com/en/Naval_operations_in_the_Dardanelles_campaign

6 A QUEEN ELIZABETH török ütegek tüzében (a szerző gyűjteményéből)

7 A március 18-i támadásban részt vevő antant kötelékek és célpontjaik (a szerző rajza)

8 Az aknára futott, majd felborult BOUVET sorhajó, 1915. március 18.
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/e/ee/Bouvet_sinking_March_18_1915.jpg
https://en.wikipedia.org/wiki/French_battleship_Bouvet#/media/File:Bouvet_capsizing_March_18_1915.jpg

9 Egy török üteg harcban az antant hadihajóival (Willy Stoewer festménye)
http://wwitoday.com/images/5386-150-dpi-Dardanelles-fort.jpg

10 ANZAC csapatok rohamozzák a török állásokat Gallipolinál
https://medium.com/@robertfolker/gallipoli-the-consequences-of-mission-creep-and-failed-trial-and-error-campaign-planning-155ded263835

Szólj hozzá

20. század Haditengerészet Gallipoli Dardanellák Hadihajók