1 Maximilan Starhemberg altábornagy elfogása. Jelenet a Rákóczi hadnagya c. filmből

II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában az alapvetően könnyűlovasságból szervezett kuruc hadsereg állt szemben a császári csapatokkal, s bár a nyílt csatákban rendre kudarcot vallottak, a hagyományos portyázó hadviseléssel sokáig ellensúlyozni tudták a nagyobb vereségeket is. Ha a magyar katonai múltnak ezt az igen érdekes fejezetét tárgyilagosan kívánjuk értékelni, akkor két dolgot biztosan ki kell emelnünk. Elsőként a fejedelem hadszervező tevékenységének eredményeit, amelyek nyomán nem sikerült ugyan a korabeli európai hadseregekhez mérhető, ütőképes haderőt felállítani, de önálló nemzeti hadseregünk számos intézménye vezethető vissza a kuruc korig. A magyar katonai nyelv, a katonai jog, a sajtó, az egészségügy, a hadiipar vagy épp a tábori lelkészi szolgálat fejlődésének egyaránt fontos állomása volt a Rákóczi-szabadságharc időszaka. A másik, ennél talán szubjektívebb megállapítás pedig a magyar katona egyéni hősiességének méltatása: a kuruc háború időszakából ugyanis a vesztett csaták és a végső vereség ellenére is számtalan példát említhetünk az egyéni bátorság, vitézség, önfeláldozás, kitartás és leleményesség megnyilvánulására.

A huszáros bravúrok közül alighanem Bornemisza János strázsamester hőstette a legismertebb, aki 1708 elején egy kisebb kuruc portya élén elfogta és az ellenség által megszállt területen keresztül, kalandos körülmények között Bottyán János generális főhadiszállására vitte Maximilan Starhemberg altábornagyot, a Vág-vidék egy fontos szakaszának császári parancsnokát. A Rákóczi hadnagya című filmben történelmi hitelességgel feldolgozott eseten kívül is szép számmal sorolhatnánk azokat a vakmerő tetteket, amelyek az Európa-szerte híressé váló magyar könnyűlovas csapatnemet olyannyira jellemezték.

2 Császári hadifoglyot kísérő kuruc portyázók

Az alábbiakban két ilyen példát szeretnénk ismertetni. Önmagukban jelentéktelen akciókról van szó, amelyeknek semmiféle szerepük sem lehetett a háború kimenetelére, mégis meghatározták a kuruc szabadságharc jellegét. Történetünk valódi kalandregénybe illik: két egymással vetélkedő főhadnagy kötött ugyanis fogadást egymással arról, hogy melyikük tud előbb ellenséges foglyot ejteni, s mindketten valóra is váltják tervüket. Az esetről a kuruc hadsereg főgenerálisa, Bercsényi Miklós számolt be a fejedelemnek, adjuk is át a szót neki: „Két hadnagya Ebeczki Uramnak fogadást tettek: németet ki fog előbb? Fridrich 15 lóval kivágta Pozsonnak kilső hóstát [külváros] kapuját, kihajtotta az marhát, – németet nem kaphatott fogni, de öltek hármot. Az másik, Szabó István, általúsztatott az Dunán lopva, kettőt vágtak, egyet hozott; mellyik az nyertes? Ez lopva próbált, úsztatva rabot hozott, – amaz nyilván próbált az városon, nyert, de rabot nem hozott; quis palmam obtinuit? [ki nyerte el a pálmát?] – Szép volna illyen kérdés-formában nyomtatni az Diariumban. Éntőlem ugyan mindenik nyér: mert mindeniket megajándékozom. Adjon Isten sok jót illyet, bár csak tisztet, – kívánom szívessen!”

3 Bercsényi Miklós kuruc főgenerális

Az eset 1705 kora nyarán történt, Bercsényi június 14-én írta meg Rákóczinak. Nem sokkal előbb jelent meg Mercurius Hungaricus címmel az első hazai hírlap első száma, amely épp a szabadságharc eseményeit kívánta a nagyvilág elé tárni, elsősorban a császári propaganda ellensúlyozására. Bercsényi igen jól ráérzett, hogy alárendeltjeinek hadászati szempontból jelentéktelen akciói az újságba kívánkoznak, és kiváló stilisztaként még újságírói fogást, blikkfangos címet is javasolt a tudósítás elé. Egyértelmű, hogy a korabeli hírlapok már nem csak a tájékoztatást, hanem a szórakoztatást is feladatuknak tekintették, s Bercsényi ehhez kínált könnyed olvasnivalót a latin nyelven kiadott magyar újság számára. Sajnos, a Mercurius nem közölte a tudósítást, s nem is vált rendszeres lappá, csak a szabadságharc végén, éppen akkor, amikor már nem Rákóczi környezetében, hanem Bercsényi kancelláriáján szerkesztették. (Akkor azonban már nem voltak gyakoriak az efféle hőstettek.)

4 A Mercurius Veridicus első számának címlapja (1705. május)

Azon is sajnálkozhatunk, hogy Bercsényi tudósításán kívül egyelőre nem ismerünk más forrást a két eset részleteiről. A két főszereplő is az ismeretlenség homályából lép elénk, egyikük, Szabó István ráadásul tucatnevet visel. A mostoha forrásadottságok ellenére is felvázolhatjuk azonban mindkettőjük katonai pályáját. Bercsényi Ebeczki (fő)hadnagyaiként említi őket, vagyis Ebeczky István lovas ezereskapitány jobbára Bars megyeiekből álló regimentjének egy-egy századát vezették. A Pozsony külvárosa elleni rajtaütést vezető „Fridrich” teljes neve Borbély Fridrik volt, elöljárói azonban gyakran csak (a magyarok körében meglehetősen ritka) keresztnevén emlegették. Első adatunk 1704 elejéről van róla, amikor Prágában tartózkodik a császári Gombos-huszárezred hadnagyaként, s néhány bajtársával együtt útlevelet kap, hogy a birodalmi hadszíntérre távozhassanak alakulatukhoz. (Az útlevél német ortográfiával Fridericus Porbell néven említi.) Az útlevélben szereplő hat tiszt közül azonban csak egy maradt nyugaton, a többiek hazaszöktek. Báró Palocsay György kapitány volt közöttük a legrangosabb, róla tudjuk, hogy már 1704 februárjában hazatért, nyilván a többiekkel együtt, s hamarosan ezredesi, majd brigadérosi (a szabadságharc végén pedig tábornoki) rangot nyert Rákóczitól. Két másik társuk, Mester György hadnagy és Vajda András strázsamester is híres kuruc főtiszt lett: az előbbi alezredesként esett el az erdélyi hadszíntéren 1704 őszén, az utóbbi pedig Bottyán János lovasezredének lett a parancsnoka a szabadságharc vége felé.

5 Borbély Fridrik aláírása Károlyihoz írott levelén

Maga Borbély 1704 nyarán bukkan fel először a kuruc forrásokban. Sopron alatti szerencsés portyájáról maga számol be Károlyinak július 30-án kelt levelében: két német foglyot ejtettek, többet levágtak (egészen a város kapujáig puskázták őket) és 42 ökröt zsákmányoltak. A sikeren felbuzdulva éppen egy Lajtán túli felderítésre készült, amelyről újabb tudósítást ígért felettesének. Néhány héttel később is a közelben említik, amikor a Rábaközben portyázott. Később is nevezetes portyázónak számított, mindvégig az Ebeczky-ezredben szolgált. Bercsényi 1704 végén, amikor egy rangosabb, kivallatható német hadifoglyot ejtett, kékkői hadnagynak nevezi, és már ekkor azt írja róla Rákóczinak, hogy megérdemelné, hogy példakép legyen (ti. a nevezetes tettekre vágyó kuruc katonák számára). Leleményességére jellemző, hogy a német foglyok közül egy századdobost a saját szolgálatába kívánt fogadni abból a célból, hogy alkalomadtán megcsalhassa vele a császáriakat. Mivel a dobosnak is kedve volt a kuruc szolgálatra, Bercsényi pártolta az ötletet, de nem tudjuk, hogy később sikerült-e általa lépre csalni az ellenséget.

6 Pozsony látképe a 17. században

1705. augusztus 29-én, tehát harmadfél hónappal a Pozsony külvárosa elleni rajtaütés után Ausztriában portyázott, s ekkor a kuruc lovasság kevésbé dicső tevékenységéről értesülhetünk, ismét csak Bercsényi főgenerális leveléből: „Fridrich Orttúl megérkezett: de minden nyereségét visszanyerték, 8 katonát vesztett; az falut ugyan felégette haragjában, – láttam az füstit.” (A Duna északi partján, Bécshez közel fekvő Orth an der Donau értendő.)

1709 elején már az Ebeczky-ezred főstrázsamestere, amikor legény fiát a kurucok letartóztatják. Ekkor Bercsényihez siet kegyelemért, „az akasztófátul féltvén fiát”. Az ügyről csak annyit tudunk, hogy az ifjú Borbélyt Ebeczky István egy másik főhadnagyának, Farkas Péternek a fiával együtt fogták le, s Károlyi Sándor tábornagy Érsekújvárról Gácsra kísértette őket. Bercsényi úgy intézkedett, hogy a Farkas fiút Egerbe, a Borbély fiút pedig hozzá, Ungvárra kísérjék, „hogy együtt ne legyenek”. Talán közös szökési tervükre vagy hasonló ügyükre derült fény, s összebeszélésüktől tartva őriztették őket külön. A fejleményeket nem ismerjük, de Bercsényi biztosan nem járult hozzá a legény kivégzéséhez. Apja 1710 nyarán már alezredessé léphetett elő, fia botlása tehát nem ártott karrierjének. Sőt, Bercsényi úgy vélte, ha közte és az ugyanakkor vezénylő ezredessé előléptetett Ebeczky Ádám (István fivére) között valami viszály támadna, akkor inkább Ebeczkyt kellene valami ürüggyel jelentéstételre hozzá küldeni, s maradjon az ezrednél Borbély Fridrik, mert „jobban viheti ő kegyelme véghez a regimentnél a szükséges szolgálatot és kivált portázást, mint Ebeczky Ádám uram”.

7 Károlyi Sándor kuruc generális

1711 elején az alakulat Ungvár városában állomásozott, s amikor Hartleben császári tábornok megjelent a vár alatt, az egész ezred labanccá lett Ebeczky Ádámmal és Borbély Fridrikkel együtt, csupán egy komáromi vicehadnagy vált el tőlük huszadmagával, hogy Rákóczihoz menjen Munkácsra. Minderről maga a fejedelem tudósította az akkor már lengyel földön tartózkodó Bercsényit, aki bizonyára keserűen vette tudomásul pártfogoltja árulását. A szabadságharc utáni sorsát nem ismerjük biztosan, de valószínűleg ő az a Szvoboda, másként Borbély Frigyes (Fridrik), aki a Királyi Könyvek tanúsága szerint 1712. február 22-én Kollonich Ádám és Draskovich János ajánlásával nyert címeres nemeslevelet III. Károlytól a maga, felesége és három fia számára.

8 Szvoboda alias Borbély Frigyes nemeslevele a Királyi Könyvekben

Főhadnagy társa a nevezetes fogadás alkalmával Lévai Szabó István volt, aki az Ebeczky fivérekhez hasonlóan lévai végvári tiszt lehetett eredetileg, s egy lévai század élén kapott súlyos sebet a szabadságharc első nagy csatájában, 1704. június 13-án Koroncónál. Bajtársai kimenekítették és átsegítették a Dunán Rákóczi solti táborába, ahol azonnal folyamodványt nyújtott be a fejedelemhez, mert mindenét elveszítve arra sem volt pénze, hogy gyógyíttassa magát. Rákóczi azt válaszolta, hogy előbb alkudjék meg a költségekről a seborvossal, hogy annak ismeretében segíthesse. Felgyógyulása után tovább szolgált az Ebeczky-ezredben: mint láttuk, egy évvel később már úsztatva kelt át a Dunán, hogy ellenséget foghasson. 1707 novemberében is századparancsnokként szerepel az egyik mustratabellában, de a későbbi évekből egyelőre nem találtunk rá adatot.

9 Léva vára és városa a 17. században

A szabadságharc után valószínűleg hazatért Lévára, s ő lehet a város katolikus anyakönyvében fel-felbukkanó, előkelőbb jelzőkkel illetett Szabó István, aki 1714-ben a kereteiben még meglévő végvári katonaközösség (militaris communitas) felajánlásából 40 forintot adott át a Szent Mihály-templom számára. 1716-ban megnősült, gyermekei is születtek. Utoljára egy dátum nélküli, 1734/35-re tehető levélben találkozunk „Lévai Szabó Istvány” aláírásával, midőn egy volt kuruc tiszttársával, Elek Zsigmonddal együtt felajánlotta katonai szolgálatát Károlyi Sándornak. A szatmári békét tető alá hozó Károlyi ugyanis akkoriban alakította meg saját lovasezredét, és köztudomású volt róla, hogy sosem tagadta meg kuruc múltját, egykori bajtársait mindig segítette, akár itthoni karrierjüket kellett egyengetni, akár az emigrációból való hazatérés rögös útját.

Mészáros Kálmán

Képek

1 Maximilan Starhemberg altábornagy elfogása. Jelenet a Rákóczi hadnagya c. filmből
https://www.stb.hu/videa/8SYU9VKyriuPnuIB

2 Császári hadifoglyot kísérő kuruc portyázók
https://dka.oszk.hu/032000/032032

3 Bercsényi Miklós kuruc főgenerális
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/a/a2/Bercs%C3%A9nyi_Mikl%C3%B3s_1903-38.jpg

4 A Mercurius Hungaricus első száma
https://epa.oszk.hu/00900/00904/00001/PGS_R_XI_279_Fasc_12_6/index.htm

5 Borbély Fridrik aláírása Károlyihoz írott levelén: Acta Rákócziana – A Károlyi levéltár Rákóczi-kori iratai. Szerk.: Laczlavik György. Készítették: Avar Anton, Laczlavik György, Mészáros Kálmán. A mustrakönyveket feldolgozta Mészáros Kálmán. Fotók: Czikkelyné Nagy Erika. Arcanum, 2011. (DVD-ROM)

6 Pozsony látképe a 17. században
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/16/Merian_-_View_of_Pozsony.jpg

7 Károlyi Sándor kuruc generális
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/8/86/K%C3%A1rolyi_S%C3%A1ndor_kuruc_hadvez%C3%A9r.jpg

8 Szvoboda alias Borbély Frigyes nemeslevele a Királyi Könyvekben
https://archives.hungaricana.hu/hu/libriregii/hu_mnl_ol_a057_29_0071/

9 Léva vára és városa a 17. században
https://studhist.blog.hu/2020/03/22/leva_vara_ii_resz