Arcanum blog

Egri János tényleg túl kedves volt játékvezetőként?

A televíziós kvízek mesterét sok kritika érte

2021. szeptember 22. - arcanum admin

A televíziós vetélkedők sokat változtak a kezdetek óta. Ma már show-műsorokat látunk közönséggel, csillogó díszletekkel, és az is megtörténik, hogy a legbutább játékos címéért folyik a harc. A tévés kvízek hőskorában ez elképzelhetetlen lett volna, nem beszélve a népszerűségről: a játékmesterek akár négymillió nézőt is a képernyő elé ültettek. Ilyen volt Egri János is, a jégkorong játékosból lett tévés személyiség. Megnéztük, mit találunk róla az Arcanumban.

Egri János háromszoros magyar bajnok jégkorongozó, villamosmérnök, sportriporter és televíziós műsorvezető. 1997-ig vetélkedőket vezetett a Magyar Televízióban, az ő nevéhez fűződik a Lehet egy kérdéssel több?, az Aki mer, az nyer, a Játék a betűkkel, a Keresztkérdés, a Kérdezzǃ Felelek, az Egy szó, mint száz, a Melyiket a 3 közül? és az Elmebajnokság című műsor. Aktív évei után leginkább sportcsatornákon tűnt fel, ahol nagyrészt jégkorong-mérkőzéseket kommentált.

tipografiatesportlapja_1990-1585349294_pages79-79.jpg

Tipográfia Testedző Egyesület Sportlapja, 1990. 03.

„Szellemesnek szánt magyarázata félresikerült”

A sajtót nem mindig sikerült elkápráztatnia a vetélkedőkkel, sokan kritizálták és tették szóvá a legapróbb hibáit is, amelyeket ma már észre sem vennénk. Játék a betűkkel — játék a jóízléssel címmel jelent meg például egy kritika a Zalai Hírlapban, amely elég szigorúan megrója a műsorvezetőt. Úgy tűnik, a szocialista erkölcsök nem engedhették meg a tréfálkozást, főleg nem a bigámiával kapcsolatban. Az üzemi konyhát pedig a moslékkal együtt emlegetni szinte törvénysértő volt!

„A televízió népszerű, Játék a betűkkel című műsorának keddi adásában két nagyszerű versenyző játékát láthattuk. Mondhatjuk úgy is, hogy hivatásuk magaslatán álltak. Nem úgy a játékvezető. Ugyan mi indíthatta például arra Egri Jánost, hogy az egyik kirakott szó — a bigámia — kapcsán kifejtse azon véleményét, miszerint ő nem érti, miért bünteti a törvény, ha valaki érvényes házassági kötelékben élve újabb házasságot köt. No persze, ha valaki csak elvileg híve a bigámiának, azt nyilván nem bünteti a törvény, s ha nincs jobb dolga, ezt a nézetét nyugodtan ki is fejtheti — szűkebb baráti körben. No de a televízió több milliós nyilvánossága előtt...? A képernyőn ez már ízléstelen, de a koronát nem is ezzel tette fel.

Az egyik versenyző újabb szót rakott ki a megadott betűkből: Moslékig. A játékvezető szellemesnek szánt magyarázata a szó jobb megértéséhez (!) — tartsa fel a kezét, aki nem érti — enyhén szólva félresikerült. Egri János ugyanis ezzel a szöveggel próbálta közelebb hozni: Az üzemi konyhától a moslékig.

Gondolkoztam rajta, vajon miért nem így szellemeskedett: A feleségem főztjétől a moslékig. Ezt azonban nyilván nem merte volna mondani — mert jóllehet az adás után egy hosszú, hengeres alakú, sodrásra használatos konyhai eszközzel várta volna a felesége. Az üzemi konyha rovására viszont könnyű élcelődni, mert az nem tud visszatörleszteni. Olcsó tréfa ez így, s nemcsak hogy híg a leve, de ízléstelen is.” (Zalai Hírlap, 1976. 02. 12.

szeptember_02_1200x628px.jpg

Napi Gazdaság, 2013. 12. 09.

Ha olvasgatnál az Arcanum adatbázisában, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!

A túl kedves játékvezető

Másként épültek fel az akkori kvízek, a szerencse is szerepet játszott a sikerben, de a tudás volt a legfontosabb. Ebből nem engedtek a szerkesztők, a játékosok egytől egyig komoly lexikális tudással bírtak és felkészülten érkeztek.

Meglepő sorokat találtunk például arról, hogy mit gondolt 1976-ban a Magyar Hírlap publicistája Egri műsorának egyik játékosáról, pontosabban annak tudásáról. Kifogásolja, hogy nem a tudás, hanem a szerencse döntött a győzelemről.

„A nagy vihart kavart ominózus Aki mer, az nyer adásban az egyik versenyző szinte alapfokúnak tekinthető kérdésekre sem adott helyes választ — és üdülést nyert. Ez már átvezet a játékszabályok témájához. A szerencse és a tudás viszonya meghatározza egy játék komolyságát, és olykor éppen nem azért szórakoztató egy vetélkedő, mert túl nagy a szerencse szerepe... A szabályok kiválasztásánál is fontosabb a játékosok kiválasztása. A közelmúltban tapasztalhattuk, hogy a játékosok megbuktathatnak egy efféle műsort.” (Magyar Hírlap, 1976. 10. 26.

Az újságíró a műsorvezetőt sem kímélte, amikor megjegyezte, hogy „túlzásba vitt, mosolygós engedékenysége” nem tett jót a műsornak, de már alakul.... Egri személyisége valóban barátságosabb volt kollégáinál, úgy tűnik, ez is hibának számított.

„Mindeme nehézségeken sokszor úrrá tud lenni a jó játékvezető, különösen, ha egyben közkedvelt televíziós egyéniség is. Vitray Tamás vagy Antal Imre bevált jolly jokerek, tapasztalataik folytán szinte biztosítékai a sikernek. Egri János már a legutóbbi Aki mer, az nyerben érezhetően szigorodott, és ez javára vált a műsornak, hiszen túlzásba vitt, mosolygós engedékenysége korábban talán még veszélyeztette is a játék vetélkedő jellegét.” (Magyar Hírlap, 1976. 10. 26.)

kisalfold_1997_09_b-1579991889_pages113-113_1.jpg

Kisalföld, 1997. 09. 20.

„Vontatott, lassú és körülményes”

Egymás után jelentek meg az új televíziós vetélkedők, melyeket örömmel szedtek szét az újságírók. Mindenben volt valami hiba, már meg sem lepődünk a Zalai Hírlap cikkén, hogy Egri János ismét nem volt képes használható vetélkedőt összehozni.

„Legkevesebb jó és legtöbb elítélő szó nemcsak a héten, de az utóbbi hetekben általában, az új vetélkedőkről esik. Még a Vágó István Soha jobb kor! című műveltségi fejtörőjátéka kapja a legkevesebb elítélő szót. Bár a nézők egyetértenek abban, hogy meg sem közelíti a Kicsoda-micsoda fejtörőjátékot, amelynek a helyére lépett. Lényegesen egysíkúbb, sivárabb, mint az volt, és nem tudja igazán bevonni a nézőt a játékba. Egri János új vetélkedője a Lehet egy kérdéssel több? a kérdések és vetélkedő formák bőséges tárházát vonultatja fel, de vontatott, lassú és körülményes.” (Zalai Hírlap, 1977. 01. 18.

veszpreminaplo_2015_07-1577051656_pages370-370_1.jpg

Napló, 2015. 07. 24.

„Furcsák a játékosok is, a legtöbb kérdésre helyesen felelnek”

Negyven évvel később a fentebb idézett kritikák már egészen másról szólnak. A televíziós vetélkedők műfaja teljesen átalakult, nem kérnek számon sem tudást, sem felkészültséget, más alapokon, más stílusban készülnek a kvízek. Mindezek fényében értékelődik át Egri János munkássága is. Ugye, hogy valaha minden sokkal jobb volt?

„Régen minden jobb volt - rázzuk le magunkról a szembenézés felelősségét, a nosztalgikus lemondás azonban legtöbbször iróniába fordul át, hiszen nem csupán abban nem hiszünk, hogy most jó, de sokszor már azt is megkérdőjelezzük, hogy valaha volt-e ennél jobb. A kétkedés közepette egyet bizton állíthatunk: a műveltségi vetélkedők jobbak voltak. Nem is jobbak, de igazabbak, őszintébbek, hiszen azt mutatták be a közönségnek, amit a műfaj ígért, a műveltséget.

Nem is olyan régen újra vetítette a közmédia az Egri János vezette Elmebajnokság epizódjait. Ma már felettébb különösnek hat a díszlet, a körítés (teljes hiánya), a statikus felvétel, és a minden felesleges kedélyeskedéstől mentes műsorvezetés, de legalább ilyen furcsák a játékosok is, akik a legtöbb kérdésre helyesen felelnek. Ráadásul olyan kérdésekre, amelyek miatt a mai műsorok szerkesztői rövid úton válnának munkanélkülivé.” (Magyar Nemzet, 2017. 11. 25.)

Ha olvasgatnál az Arcanum adatbázisában, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!

A bejegyzés trackback címe:

https://arcanum.blog.hu/api/trackback/id/tr3816696476

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása