Egyik gyerek a babakocsiban, másik a tesófellépőn, szuper babakocsi, full irányíthatatlan így, pedig mindenki esküdött rá és még rohadt drága is volt…, kezemben a hipermarket bevásárló kocsija, olyanok vagyunk, mint egy román horror karaván, ha lökök egyet az összesen 60 kilos babakocsin, akkor repülök utána a kosárral és tarolok mindent és mindenkit, aki az utunkban van. Időnként kapok egy-egy sajnálkozó pillantást, egy-egy „hűha, így nehéz lesz” megjegyzés, de ez van, kell a szajré, különben éhen hal a csapat. Épp hogy besasszéztam gyerekestül- két kocsistul a kapun, jön a sírás-rívás, mindenki akar valamit: kiszállni, biciklizni – igen, azt is vittünk magunkkal -, édességet… És igen, én is akarok valamit, az pedig egy viszonylag nyugodt bevásárlás. A lányok már kicsit kifáradtak, végig bújócskáztak egy ovi kezdős ruha vásárlást és egy drogériás beszerző utat, nem csodálom, hogy már elegük van… Tudatos anyuka vagyok, rengeteg elvvel és következetességgel, de most fontosabb, hogy ne kapjak agyvérzést a kicsiktől, eljött a pillanat, hogy az összeset sutba vágjam és nagyon nyelve feltegyem a bűvös kérdést:
„- Na, gyerekek, ki kér fánkot?”
Mindenki megkapta, amit szeretett volna, a két kicsi boldogan majszolja a szénhidrát bombát, én pedig nyertem kb 5 percet.
Tudom, hogy elrontottam, tudom, hogy nem helyes édességgel büntetni vagy jutalmazni… De miért is nem?
Sok szülő használja díjazásként az édességet, mert a gyermeknél ezzel könnyebben elérjük a kívánt viselkedést, nagyon sokszor eszköz arra, hogy megváltoztassa vagy befolyásolja a viselkedést:
- ha megeszed az ételt, a kaphatsz utána édességet!
- ha szépen ülsz a helyeden, míg mindenki befejezi az evést, akkor kaphatsz csokoládét!
- ha jól viselkedsz a boltban, ehetsz nyalókát!
Érzelmek szabályozására is gyakran használt módszer:
- jaj, látom, nagyon bevágtad a fejed. Egy kis cukorka vajon meggyógyítaná..?
- oooh, elkeserítő, hogy nem te nyerted meg a versenyt. Mit gondolsz, felvidulnál egy szelet tortától?
- ha abbahagyod a hisztit, veszek egy fagyit neked!
Az evés kétségkívül nagyon élvezetes tevékenység. Különleges textúrájú ételekkel, finom ízekkel, kellemes illatokkal könnyen megtapasztalhatjuk az érzékszervi örömöket, így a szimpla éhségből jól megérdemelt, örömszerző díjazás válik.
Ha a ételt megvesztegetésre vagy jutalmazásra használjuk, esetleg boldogság generálására, akkor az evés szenvedéllyé is válhat. Ilyenkor a lelkünket etetjük a testünk helyett.
Vegyük például a kávét: sokan létezni sem tudunk addig, míg meg nem ittuk a reggeli első kávénkat. És az alkohol..? Egy-egy nehéz nap után ellazít vagy akkor is sokaknak támaszuk, ha vígaszra vagy egy kis extra magabiztosságra van szükségük.
Több száz tanulmány szól az étel és az érzelmek kapcsolatáról és arról is, hogy kiegyensúlyozatlan vagy szegény diéta okozhat és sokszor okoz is belső feszültséget, depressziót, letargiát, ingerlékenységet és kielégíthetetlen sóvárgást. (Biztos ismered azt az érzést, mikor megennél egy cukrozott lovat, de inkább ménest…na, ez az.)
Tudományos kutatások kapcsolatot mutattak a bizonyos kívánt ételek és egyes tápanyagok között. Ezekkel a mikrotápanyagokkal szabályozza a testünk az érzelmeinket, a hangulatainkat és a fizikai kondíciónkat. Vegyük például a csokoládét, rengetegen sóvárgunk utána. Ez azért van így, mert egy olyan anyagot tartalmaz, amit a testünk akkor állít elő, amikor szerelmesek vagyunk. Ha valaki nagyon fáradt vagy kimerült, az nagy valószínűséggel sajtot, vörös húst vagy magas cukor tartalmú ételt fog kívánni, ugyanis ez ad a szervezetnek egy azonnali energia löketet, ha pedig magányos, akkor magas zsírtartalmú ételt preferál, például fagylaltot.
Az ételek utáni sóvárgás nagyon gyakran „érzelmi éhség”, a test ezzel üzeni, hogy nem kapja meg azt az alap szükségletet, ami kell neki. Jelezheti, hogy biztonságra, szeretetre, szerelemre, elismerésre, érintésre van szükségünk.
Honnan tudhatjuk, hogy a testünk vagy a lelkünk az, amit épp etetünk?
- Az érzelmi éhség alapja az elmében van, hirtelen jelentkezik és csak és kizárólag egy bizonyos étel elfogyasztására ösztönöz.
- A fizikai éhség a gyomorból jön, lassan, egyre fokozódva és nincs különleges kívánósság, több fajta étel is jól esik ilyenkor.
És miért is jutottunk el egy hipermarketes fánktól az evészavarokig? Azt akartam bemutatni, hogy milyen egyszerűen meg tudjuk a testünket tanítani arra, hogy az evés, az édesség jutalom. Azt hogy milyen egyszerű belekerülni a finomságok bűvkörébe és átesni vele a ló túloldalára.
Ahelyett, hogy elnyomnád az érzéseidet étellel, nézz szembe velük. Lehet, hogy ez az út ijesztő és kihívásokkal teli, de a végeredmény a tökéletes harmónia lesz a test és lélek között.
Ha tetszett a poszt vagy te is fontosnak találod a mondanivalóját, oszd meg, kérlek.
Kérdésed van? Írj privátban itt.
Like-old és kövesd az oldalt itt.
Csatlakozz a gyermekneveléssel, babavárással goglalkozó csoporthoz csoporthoz itt.
Ha a vetélés utáni gyászfeldolgozó csoporthoz csatlakoznál, azt itt teheted meg.
kép:pinterest