Évente 12 millió 18 év alatti lány megy férjhez, akik rendszerint ettől kezdve nem járnak iskolába, és gyakran szinte azonnal teherbe esnek. Erre általában sem mentálisan, sem testileg nem állnak készen – a terhesség alatt és a szüléskor fellépő komplikációkat a kamaszlányok körében vezető halálokként tartják számon azokban az országokban, ahol a gyermekházasság bevett szokás. Ma 650 millió olyan nő él a világon, aki 18 éves kora előtt ment férjhez: többségüket megfosztották a szabad akaratától és a döntési jogától, némelyikük folyamatos erőszaknak van kitéve, egymás után hozzák a világra a gyerekeket, és végleg beleragadtak a szegénységbe.

A gyerekházasságok száma Indiában az utóbbi években szerencsére erősen csökkenő tendenciát mutat, de a mai napig bevett szokás, ahogy a világ számos országában (Fotó: Wikimedia Commons/Damgararavishankar)

A közép-afrikai ország, Csád élen jár a gyermekházasságok számát illetően; a lányok 67 százalékát 18 éves kora előtt férjhez adják. Itt él Adouia Brema, akit 13 évesen kényszerítettek házasságba, pedig nagyon szeretett volna tovább tanulni. 8 gyermeke van. Az ENSZ Népesedési Alapja, a United Nations Population Fund, vagyis UNFPA projektjének köszönheti, hogy alkalma nyílt kitanulni a villanyszerelői szakmát, most napelemeket telepít. Bár eleinte nem volt benne biztos, hogy képes elsajátítani ezt a „férfimunkát”, a szervezettől sok biztatást kapott, és végül sikerrel járt. Az egész élete megváltozott, nem függ többé a férjétől, és ma, 33 évesen saját vállalkozást vezet.

Az UNFPA és az UNICEF hosszú évek kemény munkájával jutott el odáig, hogy most már ehhez hasonló sikersztorikról is be tudnak számolni, ám a gyermekházasságok még ma is komoly problémát jelentenek többek között gazdasági szempontból, illetve a túlnépesedés miatt, és az alapvető emberi jogokról még nem is beszéltünk. A korábbi, női körülmetélésről szóló cikkemben írtam, hogy az UNFPA június végén nyilvánosságra hozott éves jelentésében beszámol arról a három ártalmas szokásról, amelyek a nők elnyomásának talán legdurvább, ma is létező és elterjedt módjai: az egyik a nemiszerv-csonkítás, a másik a fiúgyermekek előnyben részesítése, a harmadik pedig a gyermekházasság. Már akkor eldöntöttem, hogy a másik kettőről is írni fogok, amikor még csak a körülmetélésről gyűjtöttem anyagot.

Nos, ami a gyermekházasságokat illeti, bár a számuk csökkenő tendenciát mutat, határozott intézkedések hiányában a népességnövekedés ezt sajnos idővel visszakompenzálja, így azt jósolják, a szám drasztikusan emelkedni fog 2030-ra, ha nem teszünk ellene többet. A pandémia miatt ráadásul most még elkeserítőbb a helyzet, a gazdaság romokban, sok iskolát bezártak, és már a megfelelő egészségügyi szolgálatásokhoz, valamint a segítő szervezetek közösségi, illetve edukációs programjaihoz is nehezebb hozzáférni bizonyos országokban. A szegényebb családok rettegnek, mit kezdjenek lánygyermekükkel, hogyan biztosítsák számára a megfelelő jövőt, amiben legalábbis nem hal éhen, és sokan abban látják a kiutat, hogy minél előbb férjhez adják őt, vagy éppen a saját megélhetésüket féltik, ezért egyszerűen eladják a lányukat egy férfinak. Egy friss kutatás szerint mind női körülmetélés, mind gyermekházasság-fronton romlott a helyzet, amióta a Covid felütötte a fejét. 

Így házasítják ki a kislányokat Fekete-Afrikától Magyarországig

Afrikában, Ázsiában és a Közel-Keleten a legmagasabb a 18 év alatt házasodó lányok aránya, de a gyakorlat világszerte előfordul, ezért muszáj megemlítenünk Dél-Amerikát és a Karibi-térséget is. És azt se gondoljuk, hogy Európában a középkorral megszűnt a gyerekházasság – dehogy, még napjainkban is előfordul, Magyarországon is.

Az élen Niger jár, itt a lánygyermekek 76%-a 18 év alatt házasodik, közülük pedig 28% még 15 sincs. A Közép-afrikai Köztársaságban ez a szám 68% és 29%, Csádban 67% és 30%. Közeledjünk egy kicsit: ezen a térképen látható, hogy Ukrajnából is vannak adatok: ott a 18 év alatti lányok 9%-a megy férjhez.

És hogy mi a helyzet Magyarországon? Erről a wmn-en olvastam egy cikket, amit dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogász írt két évvel ezelőtt a KSH adatai alapján, és amiből az derül ki, hogy

átlagban minden napra jut minimum egy olyan esküvő itthon, amely esetében 18 év alatti lány az egyik fél. 2016-ban például 388 ilyen volt.

A gyerekjogász leszögezi, hogy sokszor nem nagy a korkülönbség, mert mondjuk egy nagykorúsághoz közel járó lányról és egy huszonpáréves fiúról van szó, viszont számos alkalommal jó nagy a generációs gap a házastársak között, ami finoman szólva is gyanús. Hazánkban a legidősebb regisztrált férj 61 éves volt, arája pedig 17. Itthon egyébként a jogszabályok szerint 16 éves kortól lehet házasodni szülői és hatósági beleegyezéssel.

Akár az erőszaktevőhöz is hozzáadják a várandós lányokat

Több tényező játszik szerepet abban, hogy a gyermekházasság még ma is jó néhány országban bevett szokásnak számít, ezek közül az egyik ugyanaz, mint a női körülmetélés esetében: a máig élő, bebetonozott nemi egyenlőtlenségek. Sok esetben a család számára a lánygyermek csak teher, egyszerűen nem ér annyit, mint egy fiú. A szülők jogot formálnak arra, hogy megszabják, a lánygyermek hova mehet, kivel érintkezhet, hogyan öltözködhet, és a végtelenségig folytathatnánk a sort. A család megpróbálja minél inkább kontroll alatt tartani a lány nőiségét, beleértve a szexualitását is. Ha házasságon kívül kezd kapcsolatba valakivel, az nagy szégyennek számít. A megesett hajadonokat sokszor gyorsan hozzáadják a gyerek apjához, ami még abban az esetben is előfordulhat, ha a lányt megerőszakolták.

A másik közös pont a női nemiszerv-csonkításban és a gyermekházasságban, hogy mindkettőt évszázados hagyományok tartják életben. Erejük abban rejlik, hogy az adott társadalom tagjaiban fel sem merül megkérdőjelezni őket, hiszen ha valamit generációk óta ugyanúgy csinálnak, és a gyakorlat a közösség életének, mi több, identitásának része, az nyilvánvalóan úgy van jól, ahogy van, nem igaz? Egyes népeknél a kislányra az első menzeszétől fogva nőként tekintenek. Ahogy a vér megjelenik, a lány automatikusan eladósorba kerül, jöhet a férj és a gyerekek, teljesen mindegy, hogy mondjuk egy 12 éves szervezet még nem alkalmas egy baba kihordására és megszülésére. Az ártalmas szokások gyakorta összefonódnak, például Etiópia déli részén a nővé avatás rítusához tartozik a nemiszerv-csonkítás, amit a házasság követ.

Ha a hagyományok nem is, de a szegénység jó ok arra, hogy minél hamarabb kiházasítsák a kislányokat. Így le van róla a gond, onnantól fogva a férj családjának kell etetnie és eltartania a gyereket.

Van, hogy a vőlegény fizet a lányért, aki annál többet ér, minél fiatalabb, hiszen akkor még sok-sok éve lehet minél több gyereket szülni és vezetni a háztartást. Bizonyos területeken éppen fordítva van, ott hozomány jár a menyasszony mellé. Ebben az esetben minél fiatalabb és tanulatlanabb a lány, annál kisebb a vagyon. Mire jó még a lánygyermek? Vitát elsimítani, szövetséget megerősíteni, adósságot törleszteni. A legbrutálisabb, hogy egyes családok szinte bérbe adják a gyermeküket, akinek sok rövidebb, egymás utáni házasságot és sorozatos szexuális erőszakot kell elviselnie.

Hagyományos lánykérés Thaiföldön 2008-ban: így prezentálja a vőlegény (illetve a családja), mit ajánl leendő menyasszonyáért cserébe (Forrás: Wikimedia Commons/Thomas & Joanna Ainscough)

Persze nem minden szülő kezeli tárgyként a gyerekét, vannak, akik azért házasítják ki a lányukat, mert jót akarnak neki: biztonságot, védelmet. Krízis idején – mint amilyen most a koronavírus-járvány vagy egy háború – ezért ez a tendencia még tovább nő. Nem véletlen, hogy Szíriában és Jemenben is megsokasodtak a gyermekházasságok az elmúlt években. 

Mi történik az esküvő után?

Sokan – köztük antropológusok – azt az álláspontot képviselik, hogy nem kellene beleártanunk magunkat más kultúrák szokásaiba, egyesek egyenesen a fejlettebb társadalmak gőgjének tartják, hogy meg akarják szabni, más országokban hogyan éljék az életüket az emberek. Valóban érdekes kérdés, van-e jogunk hagyományokat szétrombolni, társadalmak működését megváltoztatni, vagy legalábbis erre ösztönözni a benne élőket, ahogy az UNICEF és az UNFPA. Miért nem hagyjuk őket szépen úgy, ahogy vannak?

Mondom, miért. Sajnos korántsem arról van szó, hogy eljön a herceg fehér lovon a királylányért, és onnantól kezdve boldogan élnek, míg meg nem halnak. A probléma ott kezdődik, hogy a lányok sokszor egyáltalán nem szeretnének férjhez menni, és alapvető joguk lenne az, hogy szabad akaratukból házasodjanak. Ezt A gyermekek jogairól szóló egyezmény (1990), A nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló egyezmény (1979) és Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata (1948) is magában foglalja.

A kikényszerített házasság után a lány nagy valószínűséggel kiesik az iskolából, legkésőbb a teherbeesésével egyidőben, ami általában nem várat magára sokáig. A következmény egyértelmű: ha nem részesül oktatásban, sosem lesz képes pénzt keresni, a családot egyedül a férjnek kell eltartania, így nagyobb valószínűséggel ragadnak bele a szegénységbe, de a gyakorlat a közösség, illetve az adott ország gazdaságának egészére nézve is kedvezőtlen hatással van.

A Girls Not Brides egy több mint 1300 civil szervezetből álló globális összefogás a gyermekházasságok ellen. Felmérésük szerint a 15 év alatt házasodott lányok 50%-kal nagyobb valószínűséggel lesznek fizikai és szexuális bántalmazás áldozatai a partnerük részéről. Itt érdemes megjegyezni, hogy sajnos a HIV-fertőzésnek is még inkább ki vannak téve. A házas lányok általánosságban korábban szülnek, sokkal többször (hahó, túlnépesedés!) és gyors egymásutánban. Szintén a Girls Not Brides adata: 

a 20 év alatti lányok 50%-kal nagyobb valószínűséggel hoznak világra halott csecsemőt, vagy hal meg a babájuk élete első heteiben, mint egy idősebb anya esetében. A terhesség, illetve a szülés közben fellépő komplikációk vezető haláloknak számítanak a 15-19 éves kamaszlányok körében.

Egy kutatás azt is vizsgálta, hogy az Egyesült Államokban hogyan birkóznak meg a lányok pszichésen a korai házassággal és szüléssel. Azt találták, háromszor valószínűbb, hogy antiszociális személyiségzavaruk lesz, mint azoknak, akik felnőttként házasodnak.

A kép a Girls Not Brides 2015-ös, első nagy konferenciáján készült (Forrás: Flickr/Hassan Ouazzani|Girls Not Brides)

Egymilliárd derékba tört élet 2030-ra?

Az UNICEF-nek és az UNFPA-nak a fő fegyverei a gyerekházasságok elleni harcban az edukációs programok. Fontos első lépés a törvénybe iktatás, valamint a törvény betartatása, de az is bebizonyosodott, hogy ha a lányok a megfelelő információk birtokába jutnak, és tudják, hogy joguk van nemet mondani, emellett támogatást és biztatást kapnak, akkor saját akaratukból sokkal később házasodnak. A szervezetek azokat is támogatják, akik már férjhez mentek, például egészségügyi szolgáltatásokkal, és ösztönzik őket a továbbtanulásra, emellett, ahogy Adouia Brema történetéből is kiderült, szakmákat tanítanak a nőknek.

Az elmúlt évtizedben körülbelül 25 millió gyermekházasságot sikerült megelőzni. Globálisan tehát csökken a tendencia, de bizonyos helyeken összességében nem lett kevesebb a gyermekházasságok száma. Afrikában például a populáció növekedésével együtt nő, Latin-Amerikában pedig 25 éve stagnál. A koronavírus miatt az említett segítő programokban akár egyéves csúszás is bekövetkezhet, ami az előrejelzések szerint a gazdasági helyzettel tetézve akár 13 millióval több gyerekházasságot eredményezhet a következő évtizedben. Ha a jelenlegi tendencia folytatódik, 2030-ra 1 milliárdra nőhet a 18 év alatt házasodott lányok száma, pedig a Fenntartható Fejlődési Célokban elvileg pont erre az évre tűzték ki a gyermekházasságok megszüntetését.

Források: itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt

Ha tetszett a cikk, és még több hasonlót szeretnél olvasni, kövesd a blogomat, a szerzői oldalamat Facebookon, illetve az Instagram-oldalamat!