Átírta családja történetét a tengeri őskrokodil

2021. május 07. - Fejes Valentin

A krokodilok rendjét (Crocodylia) manapság alig két tucat faj képviseli, világunk íratlan történelmében azonban sokkal nagyobb változatosságnak örvendhettek. Még a tengereket is meghódították – az úgynevezett metriorhynchuszok uszonyokká átalakult végtagjaikkal és a cápákéhoz hasonló farokúszójukkal tökéletesen alkalmazkodtak új életterükhöz, testüket viszont már nem óvta kemény páncél. Egy angol kutatókból álló csapat ezúttal egy, a közelmúltig ismeretlen fajuk olyan fosszíliáját vette górcső alá, melyet a Wiltshire megyében található Melksham városa mellett találtak meg.

▲ Plesiosuchus manselii (Fabio Manucci illusztrációja)

Kövületének kalandos útja volt, mire egy kis ideig ismét a figyelem középpontjába került. Eredetileg az 1870-es években bukkantak rá az oxfordi agyagformációhoz tartozó rétegekben, majd a British Museum birtokába jutott, onnan pedig a Londoni Természettudományi Múzeum gyűjteményébe, ahol a Cunnington Collection részévé vált. Közel másfél évszázad elteltével keltette fel újra a tudósok érdeklődését: tanulmányozásuk eredménye egy tudományos dolgozat lett, ami a Journal of Systematic Palaeontology folyóiratban jelent meg.

▲ Fotó a koponyáról, a fog kinagyított részletével (fénykép: Davide Foffa)

Az őslény az Ieldraan melkshamensis nevet kapta, de sokan csak kissé szenzációhajhász becenevén („Melksham szörnye”) emlegetik. A megkövesedett maradvánnyal a preparátorok heteken keresztül foglalkoztak, ám végül – hosszú órák nagy összpontosítást igénylő munkájának köszönhetően – sikerült kiszabadítaniuk a koponyát kemény kőzetbörtönéből. „Bár nem a legszebb megtartású lelet, mégis sokat elárult a tengeri krokodilok fejlődéstörténetéről és arról, hogyan válhattak a vizek méltán rettegett uraivá.” – nyilatkozta Davide Foffa, az esetről készült tanulmány vezető szerzője.

▲ Szakértői vélemények alapján valahogy így nézhetett ki „Melksham szörnye” – Plesiosuchus, Andrey Atuchin illusztrációja

A becslések szerint orrától a farka végéig mintegy három méter hosszú lehetett, ezért nem tekinthető kifejezetten óriásnak... A híres Dr. Steve Brusatte, az Edinburgh-i Egyetem gerincesekre specializálódott paleontológusa ugyanakkor úgy véli, hogy az őskrokodil a helyi élővilág táplálékláncának csúcsán állhatott. Állkapcsában jókora, fűrészes élű fogak sorakoztak, ezekkel könnyen megragadhatta zsákmányállatait. Étrendjén főként a környéken valaha gyakran előforduló kalmárok szerepelhettek, de a náluk valamivel nagyobbra növő prédával ugyanúgy elboldogulhatott. A meleg vizű, sekély tengerekben lesett áldozataira körülbelül 163 millió évvel ezelőtt.

▲ Jelenet az oxfordi agyagformációból eddig előkerült kövületek alapján – éhes ragadozók marakodnak a hatalmas Leedsichthys tetemén (Alain Bénéteau illusztrációja)

Az Ieldraan melkshamensis felfedezésének következtében a szakértőknek át kellett értékelniük a mára kipusztult tengeri krokodilok egyik oldalágának történetét. A közeli rokonságba tartozó fajok fosszíliáinak újbóli elemzéseivel bebizonyosodott, hogy a Geosaurini alcsalád első tagjai a korábban gondoltakkal ellentétben nem a késő jurában (hozzávetőlegesen 152–157 millió éve) tűntek fel – eredetük még korábbra, valószínűleg a középső juráig nyúlhat vissza.

A cikk eredetileg 2017. november 08-án jelent meg.