Az elmúlt évek legfontosabb energiapiaci változásai közé tartozik a palaolaj-forradalom. Az olaj világpiaci ára a kínálati bővülés hatására mérséklődött, és az Egyesült Államok lett a legnagyobb kitermelő, nagy importőrből exportőrré változott. Most azonban újabb változás tapasztalható.

Drágul a palaolaj kitermelése. A hír első hallásra eléggé meglepő, hiszen az energiapiac arról ismert, hogy a hatalmas elérhető nyereség, vagy az érdemi költségmegtakarítások miatt rengeteg az innováció, az egyes technológiák mindig csak fejlődnek és fejlődnek. Nincs ez másként a palaolajnál sem, a kitermelés drágulása mögött egészen más húzódik meg.

Aki szokott kézzel narancslevet készíteni, biztosan érteni fogja a következő példát! Reggel megkívánunk egy jó pohár narancslevet, ezért előveszünk egy narancsot és félbevágjuk. Amikor a kézi facsarónkra ráhelyezzük a narancsot, eleinte mindenfajta erőlködés nélkül, könnyedén csordogál a narancslé. A második-harmadik mozdulatnál már kicsit kevésbé intenzív, míg az utolsó cseppek kinyerésénél már kifejezetten erőlködni kell, hogy minden kortyot kisajtoljunk a rostok közül. Ez történik az olaj, de a palaolaj kitermelésnél is, a probléma egyáltalán nem újkeletű.

A hagyományos olajkitermelésnél a nagy olajcégek logikus módon először a könnyebben elérhető (például hazai) és a kedvezőbb elhelyezkedésű, olcsóbban felszínre hozható olajat hozták ki. Amikor aztán a biztonságos országok síkvidéki forrásai fogyni kezdtek, akkor jöttek a bizonytalan országok vagy a vadregényes területek, illetve a tenger alatti források.

De még egy adott területen is igaz, hogy amikor valahol új olajmezőket találnak, sikerül a fúrással célba találni, eleinte nagy mennyiségű olaj jön fel. Ha azonban ugyanonnan összességében minél több olajat szeretne az olajvállalat kitermelni, akkor több fúrásra is szüksége lesz, de a későbbiek már csak kevesebb olajat termelnek.

Hasonló folyamat játszódott le a palaolaj-termelésben is, és 2018, illetve 2019 ebben hozott éles fordulatot. A palaolaj-termelés lényege, hogy két jól záró kőzetréteg között található egy olyan porózus homokkőréteg, amelyben a lyukacsos anyagban bőven van kőolaj és földgáz. Ha bele tudunk fúrni ebbe a rétegbe és berepesztjük azt (vizet, homokot és egyéb anyagokat juttatunk be), akkor a repedésekből kiszippantható a szénhidrogén.

Igen ám, de ahogy a hagyományos olajtermelésben, úgy a palaolaj-termelésben is igaz immár, hogy a legjobb amerikai kőzeteket már megfúrták az elmúlt években, az újabb rétegek pedig már kisebb hatékonysággal, kisebb eredménnyel kecsegtetnek. Ráadásul igaz a másik említett hatás is, ha már valahol megrepesztettek egy anyagot, ott a jövőben már csak ezért is kisebb eredmény várható.

Hallott már a világ legígéretesebb, leghatalmasabb olajmezőiről? Ghavar, Burgan, Ahvaz – vagyis sorrendben Szaúd-Arábia, Kuvait és Irán mezőiről? Ezek a hagyományos mezők már termelnek, naponta egy-három millió hordó nyersolaj nyerhető ki belőlük, a föld alatti tartalékokat több tízmilliárd hordóra becsülik.

A palaolaj világában ugyanezt a nagy reménységet úgy hívják, hogy Permian-medence. Ez egy összefüggő terület Texas és New Mexico államok alatt. Ha ezt a hatalmas mezőt egy területnek tekintjük, akkor a világ legjobb mezőivel azonos mennyiségeket tud már ma is, és a kitermelési szint még növekszik. Csakhogy, mint említettük, az újabb és újabb kitermelés kialakítása már drágul.

Az említett költségszint-változások ellenére az amerikai olajtermelés és azon belül a palaolaj-termelés még nő, a hüvelykujjszabály szerint napi 12 millió hordót tud az amerikai olajipar, és ennek a kétharmada pala. A kérdés csak az, hogy a technológia relatív drágulása mikor befolyásolja az olaj világpiaci árát?

Ma furcsa helyzet alakult ki, a WTI (vagyis az amerikai) olaj csak 60 dollár körül van hordónként, míg a Brent-típusú 70 dollár felett. Az árkülönbség oka egyértelműen az, hogy a palaolaj-technológia ennyit fejlődött. Ám az ár emelkedhet és a nagy különbség a kétféle olaj között eltűnhet.

A magasabb ár természetesen alapvetően nem öröm a gazdaság legtöbb szereplőjének, mert a drágább üzemanyag révén ilyenkor borulnak a korábbi árviszonyok, emelkednek a költségek, fogyasztói árat emelni pedig mindig nehézkes.

Van azonban egy gyakran emlegetett pozitív hatás is: a magas ár segíti az innovációt. Eddig sem a technológiai fejlesztések hiányoztak a palaolaj világából, de ha drágább lesz az olaj, biztosak lehetünk abban, hogy a szakma csak még jobban rákapcsol majd.