Lovagok és gyalogosok
Gaál Péter15 óra.31 perc, egy novemberi nap, Kálvin-tér. Véletlenül éppen arra volt dolgom, és megláttam ezt a pár százas tömeget. Némileg nagyobb volt, mint az égető hazai problémák orvoslását szorgalmazó magyar ellenzéki tüntetések mostanában. "Nem magyar demonstráció?" - kérdezi az Olvasó csodálkozva. A budapesti Kálvin-tér nem Magyarországon van? De, ott van. Csakhogy ez a tömeg NEM MAGYARUL ordítozott, hanem valamilyen keleti nyelven. Nem tudtam kivenni, milyen nyelven, siettem is, gondoltam, majd megnézem valahol. Index, Origo, !!444!!!, mindezek első számú primer forrása (a prezentálás aztán már az újságírói fantázia dolga, némelykor a neki szóló utasítások alapján), az MTI. Szakállas és indulatos férfiak, ökölbe szorított kézzel, rendőri biztosítással és felvezetéssel, tíz mikrobusznyi készenléti rendőri kísérettel: az iszlám aktivistái? Erdogan ellenzéke? Erdogan támogatói? Az Üllői úton a Groupama Aréna felé tartó muszlim focidrukkerek kemény magja? Lukra futottam. Nem kellemes lukra, hanem luk-lukra, amely se nőben, se információban nem folytatódott. Egyetlen megveszekedett sort se találtam sehol, azóta se - jó, nagyon nem is kerestem -, sőt Szele Tamás barátom se, pedig ő újságíró. Slussz, mondaná Tamás kedvence, Sajó. Az egyetlen valamirevaló bennfentes se tudott róla, írta Tamás, "az egyetlen ember abban a kuplerájban, aki rendes újságíró, tehát alkoholista és kicsit sem hisz abban, hogy neki küldetése volna". Máig rejtély.
De a minapi izraeli incidensekről sincs valami sok, és ezzel igen finom voltam. Miért nincs, kérdezné a naiv Olvasó, hiszen tele van velük az egész külföldi média? A kormánysajtó valamiért ezt az ukázt kapta, vághatnák rá Önök. Jó, a kormánysajtó, de a bolhapiszoknyi ellenzéki is? Hát, ki tudja, lehet ilyenkor kajánkodni, már a jó William megírta, hogy színház az egész világ, de nem csak ezért. Krisztus koporsóját se őrizték ingyen: csak az MTI hírei járnak hivatalból, a külföldről átvett hírekért fizetni kell, és, már ami a sajtót (is) illeti, ma ebben az országban pénze... és nem mindenki gyűjtöget olyan eredményesen, mint mondjuk a CÖF. Tarhál, írná az Origo, tarhál, hát tarhál, van, akinek nem kell tarhálnia, nem a színvonal és olvasottság okán. Az Úrnak szüksége van rá, az Úr meg is fizeti, áldott legyen az Úr neve. Még meg találná valaki kérdezni, honnét is származnak azok a gázai rakéták, amikre oly büszke a Hamasz. Barkácsolgattunk egy kicsit, somolyogna Tarek bácsi, és gyorsan lefestené a cirill betűs feliratot.
Ne szólj szám, nem kapok teát.
Teli vagyunk féligazságokkal és dezinformációval. Képesség és utasítás szerint rossz és még rosszabb sajtómunkásokkal, illetve munkálkodásuk termésével. Meg jókkal, akik éppen abban jók, amiben mások rosszak, pontosabban úgy jók, hogy (a mi szempontunkból) rosszak. A maszkirovka/mimikri szakemberei. Áthatja az egész életet. Önök azt hiszik, hogy hideg/meleg világháború csak katonai eszközökkel lehetséges? Hogy a következő háborút a nukleáris csapások fogják eldönteni? Ha lesz is olyan (mert ugye, az első felvonásban már a falon lógó puska a darab egyik részében el fog dördülni), az már csak a befejezés lesz, mindenféle értelemben. Apropó, Önök azt hiszik, hogy ez a háború a KÖVETKEZŐ, és LESZ? VAN, kedves úri közönség. Van. Zajlik, vice-versa. Sebeket adunk és sebeket kapunk.
Meg néha teát.
Szóval, zajlik. Olyan dolgoknak is van jelentősége, amiről az ember álmában sem gondolná. Illetve nincs. A tehetségtelen újságírókra is szükség van, nem csak azért, mert ők önállóan nem boldogulnának. Tehetségtelen politikusokra is szükség van, lásd a magyar reprezentánsi gárdát. Így és ezért választják ki őket. Egy papagájnak nem kell gondolkodnia. Egy szócső nem is tud.
Nehéz eldönteni, mit miért. Gondolták volna, hogy olyan, első blikkre kicsit bárgyú - ezért az átlagember szívéhez-agyához közel álló -, vidám/könnyed, életszagú sorozatoknak is, mint a Szabó család, Mézga-család, Frakk, a macskák réme, Dr. Bubó, nagyon komoly politikai üzenete-véleményformálási szándéka volt? Nem népnevelési, hanem nép-átnevelési-pszichológiai funkciója? Bizonyos dolgok/ösztönök/adottságok/
Nem tudom, ki találta ki a fake-news kifejezés átvételét, de roston sütögetném a pokolban az idők végeztéig. Egy kilométeres Lindt-csokiban fogadnék, hogy rá éppúgy érvényes, ha nem jobban. És sokkal ritkábban olvasom ellenzéki fórumokon - ott mintha hozzám hasonló hányingert váltana ki, talán éppen amiatt, mint amit most fogok írni -, mint kormánypártiakon. Azokon minden második kifejezés - így vagy úgy - a "migráns", "Soros" és "hazudik" után ez. Pedig hát... volt egy második világháborús vicc. A német riporter ellátogat a frissen visszacsatolt Észak-Erdélybe, és mielőtt meginterjúvolná a székely bácsit, megkérdezi a nevét. Mózes, tisztelettel, pödri meg bajszát a bácsi.- Mózes? - csodálkozik a riporter. - Maga zsidó? - Dehogy, mondja a bácsi. - Akkor miért hívják Mózesnek? - Tudja, itt nálunk hagyomány ilyen neveket adni. Mózes, Áron, Ábel... - És akkor hogy hívják maguknál a zsidókat? - Adolf, Hermann...
Szóval, egyben befejezőleg, a dezinformációk. Még a népszerű-tudományos magazinok is tele vannak velük. A rosszabbik eset a Mézga-hatás szándéka, jobbik a közös tudatlanság, amire Hamvas azt írná, hogy "végtére is mindegy". De képzeljék, MÉG EBBEN IS VAN POLITIKA. Micsoda, ha semmire nem irányul? De, irányul valamire: a figyelem lekötésére, közvetve a butítás fokozására. A nem célzott műsorok zöme már erről szól. Az ágyútöltelék ne gondolkozzon. 3. évezred magazin extra. Alcíme: "a felfedezések, a tudomány és a technika magazinja". Ugye, mondanom sem kell, hogy egyiké sem, legfeljebb a tudatlan és dilettáns fordításé? Gyerekkoromban a vécén mindig volt Ludas Matyi, a nagypapám imádta, és én is - a férfiember szeret szarás közben olvasgatni -, nálam régebben bulvár, aztán Demokrata, újabban már csak a most említetthez hasonlók, ma reggel is ez akadt a kezembe. Az én olvasóim már tudják, hogy a történelemből - tanítani is szoktam - egyik kedvencem a római kor, főleg a polgárháború végétől Marcus Aureliusig, a négy "jó császár" legutolsóbbikáig. És éppen itt nyílt ki, ha szorulásos vagy hasmenéses lennék, csuktam is volna be rögtön. Antonius például "közel került" az "egyiptomi királynőhöz, Kleopátrához". Közel, némileg: FELESÉGÜL VETTE, és Kleopátra három gyermeket szült neki. Kleopátra pedig nem egyszerűen királynő volt, hanem FÁRAÓ, és nem csak úgy lazán Kleopátra - noha a Wikipédia, feltételezhetően a legfőbb forrás, ezt írja -, mint nálunk "Fletó", hanem a sorban a HETEDIK. "Róma... a 2. század elején... Traianus uralma alatt elfoglalta Afrika északi partvidékét, a mai Spanyolországot, Portugáliát, Franciaországot, Angliát, Walest, Belgiumot, Svájcot, Ausztriát, Németország déli részét, Magyarországot, a Balkánt, Palesztinát, Kis-Ázsiát, a Kaukázust egészen Babilonig." Szorgalmas fiú volt ez a Traianus, ha abból az Isten háta megetti porfészekből, ami addig Róma volt, ekkora birodalmat csinált. Jó öreg lehetett, legalább hétszáz éves, mire mindezt elérte. Duncan McLeod, Nicolas Flamel és Saint-Germain gróf együttesen elmehetnek a sóhivatalba. Aztán végül e birodalom "képtelen volt ellenállni a betörő germán törzseknek. 476-ban a Nyugat-Római Birodalom megszűnt, amikor a birodalmat a germán Odoaker elfoglalta." Aha. Nem kell Gárdonyi Láthatatlan ember-ét elolvasni, hogy az ember tudja: a Római Birodalmat végnapjaiban részint éppen az OTT LAKÓ germánok VÉDELMEZTÉK, például a hunok ellen. Jó, dúltak is, de nem döntöttek meg semmit, hacsak a söröskupáikat nem. Odoaker, mint római patrícius a germán haderő vezére volt, és ÁLLAMCSÍNNYEL jutott hatalomra, nem elfoglalással. Utána pedig a germánoknak eszük ágában sem volt megszüntetni a római birodalmat, ellenkezőleg - mint ravennai székhelyű itáliai királyságot - ÉLETBEN IPARKODTAK TARTANI. A többi - ebben a kifejtésben - jó. Mármint a kötőszavak, önmagukban.
Csínján az Önöket érő "információkkal", kedveseim, csínján. Élvezzék a holnapra ígért első havat, ami - szintúgy - vagy lesz, vagy nem lesz.
