Vagy, ahogy a Holtodiglanban Rosamund Pike (tök pszicho a csaj) boncolgatja. 
"Az a legnagyobb bók egy férfitól, hogy tuti csaj vagy. Dögös, vagány, jó fej, sosem haragszik a pasira, csak kedvesen, megértően mosolyog és jó nagyra tátja a száját a szexhez..."

A filmben baromi lenézéssel beszél ezekről a csajokról a főszereplő, miközben bevallja, hogy a játék kedvéért ő bizony eljátszotta a laza csajt, hogy teljesen magábabolondítsa a pasit. És úgy állítja be a dolgot, mintha tuti csaj nem létezne.

Pedig, az elmúlt néhány hétre visszatekintve, bizony létezünk. Unikornisok vagyunk a társkeresés erdejében, de létezünk. Persze, ehhez egy megfelelő partner is kell. Vagy kettő. Lassan egy hónapja, hogy úgy érzem, tenyerén hordoz a sors. És bár tudom, hogy kiérdemeltem, azért néha felmerül bennem, hogy vajon mivel? Ez viszont nem akadályoz meg abban, hogy maradéktalanul kiélvezzem.

És nem csak azt, hogy ők szinte bármit megtesznek értem. Hanem azt is, hogy én magam is kinyílhattam. Az uram mellett, elfogadva az ő játékszabályait, évekig zártam magamba, mennyire szenvedélyesen érzek iránta. Mert nem akartam nehézséget okozni. És, mert nem hagyta, hogy igazán kényeztessem. Az emberem azonban, aki nemrég lépett az életünkbe, egyszerűen imádja ezt a gondoskodást, igényli és rá kellett döbbennem, hogy én is igénylem, hogy megadhassam neki. Most pedig, már mindkettejüknek. 

Nincs olyan bolond ötlet, amiben partner ne lennék, elfogadom őket a hibáikkal együtt, nem hisztizek gyakorlatilag semmiért. Közben pedig csak adok, adok és adok, kifogyhatatlanul. Időt, szenvedélyt, odaadást, engedelmességet, intelligenciát és varázslatos szexet. Minden. Egyes. Alkalommal. Mert így lehet egy fantasztikus férfit megtartani! Kettőt is. Így lehet elérni, hogy ne féltékenykedjenek egymásra, hanem elfogadják a helyzetet. 

Végiggondoltam életem néhány kapcsolatát és rájöttem, hogy sokszor volt az, hogy nem jól szerettek és nem jól szerettem. Mert gyakran követjük el azt a hibát, hogy kigondoljuk, mit szeretne a másik, ahelyett, hogy megkérdeznénk tőle. Nem akkor szeretsz igazán, ha a saját fejed után mész, hanem, ha alkalmazkodsz az ő igényeihez. Ez pedig, eddigi kapcsolataim nagy részében vagy nem érdekelt, vagy túltoltam. Ha a pasi totál hidegen hagyott és csak szexre kellett, akkor hiába várt tőlem gyengédséget, törődést, jégcsap voltam szex előtt és után. Ha viszont véletlen elkapott a rajongás, akkor az illető talán egy-két alkalomig élvezte, utána viszont egyre terhesebb lett számára. 

Jelen esetben azonban megvan az egyensúly. Talán pont azért, mert ketten vannak. És mindkettőnek nyújthatom a maximumot és még mindig nem fáradok bele. Ők pedig végre méltó partnerek ebben, élvezik, ahogy talán még egyetlen pasim sem élvezte. 

Szóval laza, "tuti" csajnak lenni egyáltalán nem lehetetlen. És ha szívből jön, akkor igazán megéri.