Az elmúlt időszak egyik legmeghatározóbb témájává nőtte ki magát az éghajlatváltozás kérdése. A klímaváltozást még mindig sokan tagadják, annak ellenére, hogy egyértelműen észlelhető és mérhető a folyamat, valamint érezhetőek hatásai az évek során megszaporodott és egyre szélsőségesebb időjárási eseményekben. A szeptember óta tomboló ausztrál bozóttüzek csak egy a flórát, faunát és civilizációt rendkívül negatívan érintő helyzetek közül. A média híreit és a social media platformokon megosztott posztokat látva egyik pillanatban borzongunk, jeges félelem lesz úrrá rajtunk, a következőben pedig meghatódunk, látva a sok millió ember összefogását, ahogy akár a világ másik végéből próbálnak segíteni a bajba jutottakon. Tehát a változásnak nemcsak fizikai, hanem kőkemény mentális hatásai is vannak. De mégis hogy kellene kezelnünk a klímaváltozást, hogy álljunk józanul a klímakatasztrófa kérdéséhez? Szerencsére már itthon is létezik egy tudományos ismeretterjesztő oldal, ami egy komoly szakértői hálóval próbál segíteni, eligazodni ebben az útvesztőben. A Másfél fok által nemcsak jobban átláthatjuk a helyzetet, de azt is megtudhatjuk, hogy lépkedhetünk a magunk módján egy szebb jövő felé. Vigh Péter, az oldal szerkesztője és projektmenedzsere, többek között egykori LIFE éghajlat-politikai tanácsadó válaszolt kérdéseinkre. 

Az emberek – már akik elismerik – többségében kétféle reakciót vált ki a klímaváltozás: pánikolnak, vagy homokba dugják a fejüket, és még csak nem is szeretnek rá gondolni. Valójában mindkettő a jövőkép nélküliségen alapul. Mi “kis emberek” hogy viszonyuljunk ehhez a dologhoz?

Senki nem olyan kicsi, hogy ne tudjon érdemben cselekedni. Jövő pedig mindenképp lesz, erről is szeretnénk mindenkit biztosítani, csak nagyon nem mindegy, hogy milyen lesz az a jövő. Haladjunk sorban: elismerjük vagy nem ismerjük el a klímaváltozást? A Föld éghajlata az elmúlt százmillió, sőt, milliárd évek során többször változott már, sőt, sokkal radikálisabban is, mint amit most tapasztalunk. Mi akkor mégis a mostanival a probléma? A soha nem látott ütem. A Föld története során megfigyelt éghajlatváltozások, még ha intenzívebbek is voltak, általában sokkal lassabban, sokszor évezredek alatt mentek végbe, nem párszáz év alatt, és még így is több tömeges kihalási eseményt eredményeztek.  Ráadásul amikor ezek a globális környezeti változások végbementek, az emberi civilizáció még sehol nem volt. A legutóbbi jégkorszak idején pedig még csak elenyésző számú volt az emberi közösség. A mostani éghajlatváltozás különlegessége az, hogy elsősorban mi, emberek okozzuk. Életünkkel, civilizációs fejlődésünkkel, termelésünkkel és fogyasztásunkkal az ipari forradalom óta tetemes mennyiségű üvegházhatású gázt bocsátottunk a légkörbe, aminek a hatására egyértelműen megfigyelhető, ezzel összeköthető globális felmelegedés indult el, ami globális éghajlatváltozást eredményezett, eredményez. Ebben konszenzus van a tudomány részéről, mivel egymástól teljesen független, hosszú évtizedek óta zajló kutatások és mérések jutottak erre az eredményre, ahogy most kezdenek beigazolódni azok a számítások is, amiket a pár évtizeddel ezelőtti éghajlati modellek szolgáltattak. Természetesen ebben a rendszerben is számos bizonytalanság található, amihez további adatok és megfigyelések kellenek, de aki az üvegházgáz-kibocsátásból fakadó éghajlatváltozást "tagadja", az valójában a fizika törvényeivel viaskodik. Ezzel el is érkeztünk a második kérdéshez, miszerint szerintünk korunk éghajlatváltozása alapvetően nem tudományos, nem is technológiai, hanem mentális probléma. Egyszerűen felfoghatatlan egy egyén számára, hogy egy ilyen hatalmas és összetett rendszert, mint a Föld éghajlata, "én" képes vagyok befolyásolni. Pedig igen, képesek vagyunk rá. Erre akár még büszkék is lehetnénk, azonban a rendszer kiszámíthatatlanságából adódó fokozódó szélsőséges időjárási események miatt az éghajlatváltozás már nem valami távoli, elvont, megfoghatatlan fogalom, hanem ami az ajtón kopogtat, immáron Magyarországon is. Legyen szó aszályról, árvízről, idegenhonos özönfajokról, egzotikus betegségekről, eltűnő zöldségekről, gyümölcsökről, dráguló élelmiszerről, energiabiztonságról. Nálunk még nem ölik vízért egymást az emberek, és nem lángol az egész Alföld, de ne legyen kétségünk a felől, amennyiben tovább növeljük az üvegházhatású gázok koncentrációját a légkörben, úgy a fokozódó éghajlatváltozás a Kárpát-medencét sem fogja kímélni, ami egyébként jobban melegszik a világátlagnál, miközben egyben szárazodik is.

Sokan máris temetik a földi életet a jövőre vonatkozólag. Ezzel mi a helyzet?

Jövő mindenképp lesz, senki ne reménykedjen abban, hogy a "Földanya" egy csettintéssel leradírozza az emberiséget a Földről, vagy hogy jön valami technológiai újítás, ami "varázsütésre" megoldja minden problémánkat, mint mondjuk a hidegfúzió (bár utóbbira óriási szükség volna). A kilátástalanság és a kétségbeesés elleni legjobb gyógyszer a tájékozódás, a tanulás, majd az erre épített cselekvés. Minden egyes cselekvés számít, az, hogy milyen döntéseket hozunk a mindennapi fogyasztásunk során, és hogy milyen politikai-gazdasági döntéshozókat támogatunk, akik az igazán jelentős, rendszerszintű átalakítást tudnák elindítani. Senki nem olyan kicsi, hogy ne tudna érdemben cselekedni.

Forrás: Másfélfok Facebook oldal

A Másfél fok pont abban segít, hogy minél teljesebb képet kapjunk, és ami még fontosabb, ok-okozati összefüggéseket is ad. A média szenzációhajhász hozzáállása sem minden esetben motiváló erő; jól látom?

Jogos a felvetés a média szerepét illetően, különösen Magyarországon, ahol a környezeti-éghajlati válság egyszerűen nem volt napirenden. Ennek több oka van: egyrészt a politika és a média nem tematizálta, másrészről nem volt annyira jelen a mindennapi életünkben. Gleccserek, sarkvidékek, esőerdők – mind távoli, megfoghatatlan témák a hazai médiafogyasztóknak. Aztán az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) 2018 őszén megjelent úgynevezett "másfél fokos" Külön Jelentése világszerte megnyomta a vészcsengőt. Erre már a szabad magyar sajtó egy része is reagált, azonban valóban kattintásvadász, "mind meghalunk" hozzáállással, ami bár napirendre vette itthon is a témát, és egyre nagyobb felületet biztosított az éghajlatváltozás témakörének, borzasztóan káros. Mert a "mind meghalunk" üzenet sulykolása épphogy a tehetetlenséget és a kilátástalanságot erősíti, nem pedig cselekvésre és kiállásra ösztönöz. El kell azt is mondanunk azonban, hogy az elmúlt szűk egy évben azért a hazai média hozzáállása is változóban van, és jelennek már meg rajtunk kívül is mértéktartó, objektív elemzések, ami rendkívül örömteli.

Péter a Másfélfok csapat pár tagjával az ARC Kiállításon

Mi a stratégiátok? Mennyit változott a kezdetek óta?

A mi stratégiánk, hogy tudományos alapon, de nem értékmentesen érzékenyítsük a magyar társadalmat az éghajlatváltozással kapcsolatban. Tudományos ismeretterjesztő oldal vagyunk, ami azonban a probléma felvázolásán túl a beavatkozási pontokat is igyekszik megmutatni, így próbáljuk azt elkerülni, hogy csupán öncélúan létezzünk. Ebben a tekintetben a stratégiánk a kezdetek óta változatlan, talán annyi történt, hogy igyekszünk az élet minden területéről szakértőket megszólaltatni a témában, nem csupán a meteorológia és éghajlatkutatás szempontjait bemutatni. 

Valószínűleg sokan csak legyintenek, hogy „Magyarország olyan kis jelentéktelen pont a világban”.  Mi mit tehetnénk mi az éghaljatvédelemért?

Nagyon rossz hozzáállás ez, a felelősség lesöprése, ami sajnos nem fog rajtunk segíteni, ugyanis ebben a problémában az emberiség együtt van benne. Az éghajlatváltozást nem állítja meg semmilyen kerítés, gát, vagy vámellenőrzés. "Közös, de megkülönböztetett" felelősségünk van az éghajlatváltozást illetően, ahogy az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (UNFCCC) is fogalmaz, azaz országonként eltérő a történelmi felelősség korunk éghajlatváltozását illetően. Minden csak nézőpont kérdése. Persze, Magyarország kibocsátásai világszinten körülbelül ezrelékben mérhetőek, mint a hibaszázalék, és egy átlag magyar kibocsátása eltörpül egy katari, amerikai, ausztrál vagy épp német lakos kibocsátásai mellett. Azonban egy harmadik világbeli ország lakójához képest egy átlag magyar kibocsátásai óriásiak, továbbá Magyarország egy közösség tagja, az Európai Unióé, ami összesítve a világ harmadik legnagyobb kibocsátója. Az, hogy Magyarország akadályozza vagy épp segíti-e ennek a közösségnek a klímavédelmi törekvéseit, rögtön felértékeli kis hazánk szerepét az éghajlatváltozás globális térképén. A "túl kicsik vagyunk, nem is számítunk semmit" hozzáállása helyett keressük azt, hogy mi az, amit mi is meg tudunk tenni a környezeti-éghajlati válság enyhítéséért. Változtassunk mindennapi fogyasztásai szokásainkon, különösen azok, akiknek van pénzük fogyasztani. Fogyasszunk tudatosan, fogyasszunk kevesebbet, fogyasszunk kíméletesebben. Számtalan kutatás bizonyítja, hogy bizonyos alapvető emberi szükségletek kielégítése után a túlfogyasztás semmilyen boldogságot nem hoz az egyénnek, mégis ebben tobzódik a világ, és vele együtt a magyar társadalom "szerencsésebbik" része is. Válasszunk olyan helyi és országos vezetőket, akik komoly fenyegetésnek tartják az éghajlatváltozást, és tesznek is ellene, és nem csupán kommunikációs panelek szintjén. Én eldönthetem, hogy kevesebb húst fogyasztok, kevesebbet repülök, máshogy vásárolok, helyi termékeket fogyasztok, azonban nem tudom befolyásolni azt, hogy mennyi legyen bizonyos élelmiszerek ÁFÁ-ja, vagy hogy a konnektorba megérkező villamos energia fosszilis erőműben termelődik meg, vagy megújuló energiából. Nyomást kell gyakorolnunk a politikai-gazdasági döntéshozókra ebben a kérdésben, ugyanis ha ők nem hozzák meg azokat a rendkívül fontos döntéseket, amelyek valós szerkezeti átalakulást eredményeznek, akkor a mindennapi életünkben meghozott fontos döntések gyakorlatilag nem érnek semmit. Tudjuk, hogy ez óriási kihívásként hangzik, azonban mindennek van jelentősége, és minden területen egyszerre kellene előre lépnünk, hogy ne okozzunk minél nagyobb, beláthatatlan károkat. Fontos visszautasítani a szívószálat és a műanyag zacskót, és minél hamarabb be kellene zárni szénerőműveinket. 

Van, aki azt állítja, hogy a nagy vállalatok, a politika, a felülről jövő szabályozások a megoldás, mert amíg ők nem gyakorolnak nyomást az emberekre, addig úgyis hiába próbálkozunk az egyén szintjén. Ez tényleg ennyire fekete-fehér?

Ha mindenki csak egymásra vár, legyen szó egyénről vagy politikáról, vagy különböző országokról, közösségekről, akkor tényleg nem fog semmi történni, és gyakorlatilag a lovak közé dobjuk a gyeplőt, ami egy soha nem tapasztalt, bizonytalan éghajlatú, fokozódó szélsőséges időjárási eseményekkel tarkított, szenvedésekkel teli világot jósol a Föld összes élőlényének a 21. században és azon túl. Keressük a beavatkozási pontokat, és ne álljunk meg a szelektív hulladékgyűjtésnél! Ha minden nap egy kicsit többet teszünk, akkor már jó úton járunk, és a változtatás egészen addig tűnik csak lemondásnak és kompromisszumnak, amíg nem állítjuk át az agyunkat arra, hogy valójában egy új, élhető értékrend megalapozói vagyunk, és ez jó érzéssel tölt el minket. A Masfelfok.hu oldalon a Tippek rovatban mi is igyekszünk segíteni a cselekvéssel kapcsolatban, azonban továbbra is azt mondjuk mindenhol, hogy a beavatkozás első pontja a megfelelő tájékozódás, ugyanis a tudás segít abban, hogy ne forduljunk vissza erről a rögös útról. Közösségi és egyéni cselekvésre is szükség van, mert egymást erősítik.

Grönland 2019 nyarán Forrás: Másfélfok Facebook oldal

A napokban lett felkapott téma a SkyNews Australia újságírójának levele, amiben megfeddi a fiatal generációt amiatt, mert felszólalnak, sztrájkolnak, miközben a modern világ aktív fel- és kihasználói.  Kérdés, hogy aki beleszületik ebbe a világba, mit tud tenni? Illetve tényleg azok egyedül a felelősek, akik megteremtették ezt számunkra?

El kell felejtenünk ezt a "körbehibáztatást", vagy ahogy az angol találóan mondja: blame game-t. Mindannyian felelősek vagyunk, és mindannyiunkat érint az éghajlatváltozás, ennek megfelelően mindannyian tehetünk ellene. Természetesen itt is érvényes a "közös, de megkülönböztetett" felelősség elve, azonban a bármilyen szintű cselekvés már sokkal jobb, mint a nem cselekvés. Kétségtelen, hogy lehet képmutatással vádolni a jóléti országok klímatüntetőit, azonban érdemes észrevenni, hogy olyan folyamatot indítottak el világszerte, amire a tudomány 30 éve nem volt képes. Óriási köszönettel és hálával tartozunk a Fridays For Future mozgalomnak és a többi aktivistának, hogy reflektorfénybe állították a témát, és immáron az ellenérdekelt felek, mint például a gáz- és olajtársaságok által bizonyítottan finanszírozott lejárató kampányok, PR-fogások és lobbi sem képesek a szőnyeg alá söpörni és relativizálni a témát, mint ezt megelőzően. A Masfelfok.hu működésének is van karbonlábnyoma. Ennek a blogposztnak is van karbonlábnyoma. A létezésünk energiafogyasztással és kibocsátással jár. Ha azt keressük, hogy ki mennyire "hibás", és nem azt, hogy ki mit tud tenni azért, hogy mit tudunk tenni, hogy megoldjuk a globális környezeti-éghajlati válságot, párhuzamosan megőrizve az elmúlt 10 ezer évben felhalmozott kulturális-civilizációs vívmányainkat, akkor egészen biztos, hogy a saját sírunkat ássuk két kézzel. Ha mindenképp bűnbakokat keresünk, akkor felejtsük el az egyéneket, és fordítsuk tekintetünket a felé a száz cég felé, különös tekintettel a nagy szén-, gáz- és olajtársaságok felé, akiknek a tevékenysége döntő részben felelős korunk éghajlatváltozásáért, ezzel ők pontosan tisztában is voltak már legalább 50-60 éve, azonban a helyett, hogy kezelték volna a problémát, lejárató kampányokkal próbálták elfedni és relativizálni azt, és teszik ezt a mai napig. A helyett, hogy a náluk felhalmozódott elképzelhetetlen mennyiségű pénzt és tudástőkét arra használnák, hogy minél hamarabb elérjünk egy karbonsemleges világgazdaságot. Az egyének hibáztatása helyett érdemes az ő vállalati ajtajukon kopogtatnunk, de kezdetnek már az is jó lesz, ha nem támogatjuk őket sem termékeik, sem részvényeik megvásárlásával, és nem szavazzuk meg azokat a politikai döntéshozókat, akikre befolyással vannak.

Rengeteg infó van fent nálatok. Aki nem szeretne annyira elmélyülni a témában, de mégis szívesen képbe kerülne, mi lehet a blogon az az öt legfontosabb témakör, amit érdemes elolvasnia? 

Ez talán a legnehezebb és legkeményebb kérdés, amit kaphatunk. (nevet) A földi éghajlat és annak változása egy borzasztó összetett kérdés, amit mi is apránként kifejtve próbálunk adagolni az olvasóinknak. Megértjük azt is, hogy nem akar mindenki mini-éghajlatkutatóvá válni, hanem gyorsan akar tájékozódni a problémát illetően, és azt várja el, hogy iránymutatást adjanak neki. Éppen ezért oldalunk közepén forgó sávban elhelyeztünk pár összefoglaló cikket, ahol röviden összegezzük írásainkat. Ezek felölelik az éghajlatváltozás tudományos alapjait, kapcsolódó mítoszokat és azok cáfolatát, ízelítőt adnak a nemzetközi tudományos közösség legfrissebb megállapításaiból (IPCC jelentések), a nemzetközi klímapolitika történéseiből, valamint az éghajlatváltozás magyarországi vonatkozásairól. Úgy gondoljuk, ezen összefoglalókkal érdemes kezdeni az általános tájékozódást, és persze a cikkekből elágazó további cikkekre kattintani...