USA (Warner Bros.), 111 perc, Warnercolor, dráma

Rendező: Nicholas Ray

A Filmről

A Robert M. Lindner pszichiáter kötetén alapuló – de attól igencsak eltávolodó – forgatókönyvből már évekkel korábban készülhetett volna film Marlon Brando főszereplésével, ám a stúdió vezetőinek akkor még nem tetszett a forgatókönyv. Az ötvenes évek elején azonban Amerikában egyre súlyosabbá vált a fiatalkori bűnözés, így az alaptörténet már egyre komolyabb érdeklődésre tartott számot. Ennek a problémának és az ötvenes évek amerikai ifjúságának lázadását és útkeresését boncolgatja Nicholas Ray rendező alkotása. A Haragban a világgal az "ok nélkül lázadó" Jim és társainak története, amely film elsősorban az 1950-es évek Amerikájában élő fiatalok elidegenedését és lázadását teszi központi témájává. A fiatalok tudatosan nem akarnak semmi hasznosat kezdeni fiatalságukkal, csupán olyan kérdésekre keresik a választ, melyekre valójában nem lehet válaszolni. A szülői érdeklődés teljes hiánya lehet az egyik magyarázat az erőszakos cselekményekre, hiszen a szeretet hiánya könnyen pótolható a gyűlöletből eredő tettekkel. Az örökös bajkeresés éppolyan felelőtlen, mint a felnőttek viselkedése, akik nem hajlandók szembenézni az erkölcsi dilemmáikkal.

Jim Stark (James Dean) nagy bajkeverő hírében áll, és kétes hírnevére nem is cáfol rá, amikor Los Angelesbe költözik. Már megérkezése első napján összeütközésbe kerül a törvénnyel, majd szembekerül egy helyi bandával, ami tragédiák sorozatát indítja el. Az iskolát uraló csapat vezére (Corey Allen) egyből beleköt, és előbb egy késpárbajra, majd egy katasztrófával végződő autóversenyre hívja ki. Jim úgy érzi, hogy mindenki cserben hagyja őt, legyenek azok a szülei, a tanárai, a rendőrség vagy éppen legjobb barátja. A hozzá hasonló elveszett lelkekkel - Judyval (Natalie Wood) és Platóval (Sal Mineo) - együtt Jim megpróbál egy alternatív, kölcsönös megértésen alapuló családot alkotni.

Az 1950-es évek Amerikájában a generációs szakadék valóban minden korábbinál szélesebb lett és a háború előtti viktoriánus értékeket egy sokkal modernebb gondolkodásmód váltotta fel. A fiatalság pedig rátalált ennek hangjára, azonban még fogalma sem volt róla, hogyan használhatná azt. A filmben a családi kötelékeket a baráti kötelékek helyettesítik, amiben Jim, Judy és Plato egy kis családot alkot, ahol biztosíthatják egymásnak az önbizalomhoz szükséges lelki támogatását. Jim azonban folyamatosan bizonyítani akar, de mindezek ellenére sem egy született vesztes, sokkal inkább egy olyan ország gyorsan változó értékrendjének szimbóluma, amely felkészült arra, hogy monumentális társadalmi és politikai változásokat éljen át. James Dean Amerika ezen korszakának emblematikus alakja volt. Egyetlen pillanat alatt sztárrá tette, korai halála pedig a legendák sorába emelte.

A filmet eredetileg fekete-fehérben akarták elkészíteni, az Édentől keletre (East of Eden, 1955) nagy sikere után azonban a Warner úgy döntött, hogy végül színesben és CinemaScope formátumban veszik fel a filmet, James Dean ugyanis hirtelen olyan nagy sztárrá vált, hogy a nevével jól el lehetett adni a produkciót. Felismervén, hogy a színésznek mekkora befolyása van arra, hogy megérintse a fiatal közönséget, Nicholas Ray rendező szabad kezet adott neki, hogy nyugodtan improvizáljon a saját jeleneteiben, amennyiben szükségét érzi. A kritikusok egyöntetű véleménye szerint a maga korában iskolát teremtő melodrámát az "ok nélküli lázadó" prototípusát megtestesítő James Dean játéka teszi felejthetetlenné.

James Dean maga is problémás családi háttérrel rendelkezett, apjával meglehetősen felszínes volt a kapcsolata, az anyjához viszont erősen kötődött, akit viszont korán elvesztett. A lázadó imázs, a film sikere, és a tény, hogy a színész röviddel a film bemutatása előtt tragikus autóbalesetet szenvedett, bebiztosították számára a legenda státuszát. A tragikusan fiatalon elhunyt színész a szerepért kapott gázsijából vette meg azt a Porschét, amellyel egy autóversenyre tartott egy barátjával, amikor ütköztek egy másik autóval. A barátja néhány karcolással megúszta, Dean azonban nem élte túl a balesetet. Két végén égette a gyertyát, a mának élt és nagyon fiatalon hunyt el, pont akkor, amikor már elindult volna a karrierje, másrészt éppen ez a tragikus esemény tette legendává.

Az expresszionista árnyalatok és a gazdag CinemaScope kompozíciók a fiatalkori lázas állapotot idézik. A rendező által alkalmazott díszlet és háttér pedig szintén hozzásegít minket a szereplők érzelmeinek megértéséhez. A sötétség a csillagvizsgáló belsejében olyan teret hoz létre, melyben jól megfér a bensőséges tréfálkozás, a menedék és az ábrándozás, illetőleg az eltűnődés az ember helyéről a világegyetemben. A külső terasz a későbbiekben (a magas kameraállásnak köszönhetően) átalakul napsütötte arénává, ahol az odaillő teátrális gesztusok kíséretében végbemegy a bikaviadalszerű késpárbaj. Hibátlan színérzéke, kompozíciói, vágása, világítása pedig csak felfokozzák a jelenet fontosságát.

A Haragban a világgal az ötvenes évek messze egyik legjobb filmje az akkor még új jelenségnek számító fiatalkori bűnözésről. Egyszersmind döntő láncszem a kiemelkedően tehetséges Nicholas Ray rendezői pályáján, akit ma is sajnálatosan ugyanúgy alábecsülnek, mint amikor Hollywoodban dolgozott. A tragikusan fiatalon, 24 évesen autóbalesetben elhunyt James Dean mindösszesen három filmben játszott érdemi szerepet és ebből az a kettő, ami tinibálvánnyá tette, már csak tragikus halála után került moziba. Neve mégsem merült feledésbe, alakja mindmáig a lázadó ifjúságot testesíti meg, köszönhetően ebben az alkotásban játszott szerepének, amelyben olyan nyers erővel tölti meg a jeleneteket, hogy még ma is le tudja nyűgözni nézőjét.

Érdekességek

- Mindhárom fő karaktert megformáló színész tragikus körülmények között halt meg. James Dean 1955. szeptember 30-án hunyt el, majdnem egy hónappal a film bemutatója előtt egy tragikus autóbalesetben. Natalie Wood 1981-ben, 43 évesen egy hajóbaleset következtében a Csendes-óceánba fulladt, míg Sal Mineo-t egy idegen szúrta le gy színházi próbáról hazafelé menet 1976-ban, 37 éves korában.

- Az a tény, hogy végül színes lett a film, egyben azt is jelentette, hogy kevesebb pénzt tudtak fizetni a statisztáknak, példának okáért ezért szerepel annyira kevés statiszta a késes jelenetben. 

- A késes jelenetet állítólag igazi késekkel vették fel. Többször is látható, ahogy a pengékkel megvágják egymást, de a színészek a ruhájuk alatt valamilyen védőfelszerelést viseltek, amivel megvédték a testüket a sérülésektől. A rendező egyszer észrevette, hogy a kés megvágta James Dean fülét, és leállította a jelenetet, mire a színész őrjöngeni kezdett, hogy még egyszer ne merje a rendező leállítani a jelenetet, ha éppen átélésben van.

- Az üres medence, amiben a fiatalok ülnek és megbeszélik az életüket, először az Alkony sugárút (1950) című filmben tűnt fel, majd két évvel a forgatás után le is rombolták.

- James Dean csak azért tudott szerepelni a filmben, mert Elizabeth Taylor teherbe esett, ezért el kellett halasztani az Óriás (The Giant, 1956) című film forgatását.

- A Griffith Obszervatórium fontos szerepet tölt be a Kaliforniai álom (La La Land, 2016) című filmben is. Mindezek miatt az sem véletlen, hogy a film két főszereplője, Mia és Sebastian a Haragban a világgal-t nézik meg a helyi moziban.

- James Deannek olyan súlyosan megsérült a keze a rendőrségi jelenet során, amikor a dühét az asztalon vezeti le, hogy egy hétig kötést kellett hordania.

- Dennis Hoppernek és Natalie Woodnak viszonya volt egymással a film forgatása alatt, majd Wood a rendezővel, Nicholas Rayjel is összeszűrte a levet, annak ellenére is, hogy mindössze 16 éves volt a forgatás idején, míg a rendező 43.

- Az utolsó jelenetben, amikor az autók befordulnak és egy férfi sétál az obszervatórium felé. A férfi nem más, mint Nicholas Ray rendező, akinek a védjegye volt, hogy szerepelt minden filmjében.

- A James Dean által a filmben vezetett 1949-es Mercury a Nemzeti Automobil Múzeum gyűjteményének része.

Vélemény

James Dean tragikusan rövid élete során mindösszesen három filmben játszott, így az egész életművét sem nehéz feladat végignézni és mai filmjén felbuzdulva mindenképp sort is kerítek rá. Ugyan pont a fenti tények miatt teljes képet nem fogok kapni színészi kvalitásairól, de annyiban lehet tisztul a kép, hogy el tudom majd helyezni a skálán, hogy valóban korának egyik legnagyobb színészei közé tartozott vagy csupán korai halála és annak körülményei, illetve az általa (és a közönség által) kialakított imázs emelte az igazi sztárok közé. A James Dean-féle imázs jellegzetességei mostani filmünkben is igen erőteljesen megjelennek: tekintélyt parancsoló felépítés, álmodozó tekintet, hátrafésült haj, és az elmaradhatatlan cigaretta. Nem véletlen, hogy az 50-es évek tinilányainak mindegyike megőrült érte és a posztere mindegyikük szobájában a falon központi helyen díszelgett.

Mondjuk azonban azt is ki, hogy James Dean nem volt nehéz helyzetben, amikor Jim Starkot kellett alakítania, ugyanis korszakának egyik legnagyobb lázadója gyakorlatilag önmagát adhatta a filmvásznon. Azt már sosem tudjuk meg, milyen alakítást nyújtott volna egy olyan filmben, amelyben teljesen más karakter bőrébe kellett volna bújnia, azonban itt, ahol igazából saját magát játszotta, kétségtelenül meggyőző volt.

Magáról a filmről is egy pár mondatot ejtve, a film erősségét nem maga a történet adja, ugyanis az pár szóban elintézhető. Nem is emiatt emelkedett mára kultuszfilm magasságba, hanem James Dean jelenléte miatt. De azért annál szerencsére többet is nyújt, egyrészt a komoly társadalomkritika miatt, másrészt pedig a fiatal Sal Mineo játéka miatt. És akkor még nem is beszéltem a filmben leginkább csak szigorúan néző vagy vigyorgó, egyik legelső szerepében domborító Dennis Hopperről (persze utolsó megjegyzésem inkább csak a fun fact-et erősíti).

Mindegyik fiatal egy igencsak sajátos problémával küszködik. A James Dean által életre keltett Jim Stark puhány apja és zsarnoki anyja mellett képtelen férfivá válni. Barátnője, Judy (Natalie Wood) az édesapja szeretetét akarja kivívni, mindezt azonban eredménytelenül teszi, ezért inkább kortársai között keresi a figyelmet, míg Plato elvált szülők gyermekeként vágyik egy olyan valakire, aki egyszerre töltheti be sérült lelkében a barát és apa-figura szerepét, amit Jim személyében talál meg.

Mindezen problémák miatt az amerikai fiatalok teljes mértékig azonosulhattak ezekkel a zavarodott, lázadásra hajlamos figurákkal, akik azonban nem csak színlelni akarják a problémák megoldását, hanem próbálnak is tenni valamit az ügy érdekében. Példának okáért, amikor Jim szembeszáll szüleivel, nem azért teszi, mert gyűlöli őket, hanem mert gyűlöli mindazt, amit megtestesítenek: a tespedtséget, a közönyt, a hamis elégedettséget. A Haragban a világgal máig kulcsfontosságú rálátással tud szolgálni arra, hogy a kamaszkor vagy éppen a családon belüli problémák miatt mi is zajlik egy akkori és egy mai fiatal lelkében.

Ítélet: 10/7,5