A Barcelona és a Real Madrid párharca a világfutball egyik legnagyobb rangadója, az igazi klasszikusa. Volt?
Be kell látni, hogy a jövő heti Juventus–Barcelona mérkőzés iránt nagyobb az érdeklődés, mint az El Clasico iránt. Hogy miért? A nemzetközi meccsen több lesz a világsztár, mint a spanyol rangadón. A bajnokin kevesebb lesz az igazán nagy futballista. Természetesen nem véletlen, hogy a legnagyobbak nem akarnak a spanyol ligában szerepelni.
Messi nyilván ott lesz a pályán a rangadón, de tudjuk, hogy szíve szerint ő is lelépett volna nyáron a Barcától. Ugyanakkor a legutóbbi Aranylabda-szavazás első tíz helyezettje közül rajta kívül senki sem szerepel majd a meccsen. Nyilván lesznek jó játékosok a pályán, de a rangadó fénye erősen megkopott.
Ennek egyik oka, hogy a Barcelona minden tekintetben válságban van, sok problémával küzd a klub. A katalán együttesnek még arra sem volt lehetősége, hogy Memphis Depay-t szerződtesse, de Lautaro Martinezről is lemaradt a klub. És akkor vegyük ide, hogy a nagy rivális Real Madrid, amely jóval jobb gazdasági helyzetben van, egyetlen centet sem költött a nyári átigazolási időszakban.
A mindig szabadon költő Florentino Perez elnök most spórolt, hiszen a járvány megviselte a Real kasszáját is, így ennek fényében spórolni kellett, bércsökkentésről is rendelkezni kellett. Emellett pedig jövő nyáron a Madrid lépni akar Kylian Mbappé szerződtetésének irányába, márpedig ahhoz nagyon sok pénz kell. Ugyanakkor más országokban nem ez volt a helyzet, valahogy összeszedték a pénzt az erősítésre, például az angol élvonal újonca a Leeds United Rodrigót és Diego Llorentét, vagyis két spanyol válogatott játékost szerződtetett. Rodrigo esete persze különleges, hiszen őt a Valencia engedte el, az a klub, amely amúgy is komoly pénzügyi válságba került – már a világjárvány előtt. A játékost szerette volna szerződtetni a Barcelona és az Atlético Madrid is, de végül egy angol újonchoz ment, ez is sokat mond a spanyol helyzetről.
Következő mérkőzések
Ha már itt tartunk: a koronavírus-járvány a világ minden bajnokságát megviselte, de az angol labdarúgás némileg megúszta a helyzetet, hiszen a Premier League csapatok költése csak tíz százalékkal esett vissza.
Ezzel szemben a spanyol klubok mindössze 348 millió eurót költöttek – ez óriási csökkenés jelent a tavalyi 1,40 milliárd eurós kiadásokhoz képest. Egyetlen másik nagy liga sem szenvedett ilyen drámai visszaesést.
Ez alapján sokan állítják, hogy a spanyol bajnokság olyan összeomlás felé közelít, amilyenen korábban az olasz már átesett. A helyzet azonban nem teljesen ugyanaz, hiszen 2006-ban a Serie A átesett a fogadási csalások viharán, valamint a 2008-as világgazdasági válságon is. Ezekhez jöttek még a szurkolói rendbontások problémái, valamint az is, hogy a stadionok állami kézben voltak és nem jutott pénz a felújításokra. A széteső arénákban, vagy nem volt néző, vagy csupa szélsőséges huligán – ez a termék nem kellett a tévéknek, visszaesett az olasz bevétel.
A La Ligát 2013 óta Javier Tebas vezeti, aki igencsak szókimondó és ezzel együtt, vagy talán ezért, igen sok az ellensége. A liga vezetője sok változást vezetett be, elérte például azt, hogy a klubok 92 százalékkal csökkentették az adóhatósággal szembeni tartozásukat, köszönhetően a központilag bevezetett pénzügyi korlátozásoknak is. Szigorúan betartják a pénzügyi fairplayt a klubok, amelyeknek igazolniuk kell a bevételeiket, csak ezt követően köthetnek szerződést és ajánlhatnak fizetést az új játékosoknak. A szabályokat szigorúan betartották, hiszen 2015-ben az Elche-t kizárták az élvonalból, a Valladolidnak pedig nem engedtek megkötni három szerződést, mert a Liga szerint túl magas béreket garantáltak benne.
A járvány okozta krízis elhárítására új szabályt is bevezettek: a klubok maximum az éves bevételük negyedét költhetik el, ezzel is magyarázgató az átigazolási piacon mutatott passzivitás. És miközben a Manchester City, vagy éppen a PSG még mindig jelentős összeget tud költeni, a Real Madris és a Barcelona esetében a vonzerő már csak a történelemben és a kultúrában fedezhető fel. Természetes, hogy az ikonikus spanyol klubok sok játékos számár a jövőben is vonzó lesz. Azt sem feledhetjük el, hogy a Real és a Barca bír a legtöbb követővel a közösségi médiában, vagyis a világ legnépszerűbb klubjairól van szó.
A spanyol klubok gondjait tetézi a spanyol adótörvények szigorúsága. Josep Maria Minguella, aki korábban Lionel Messi ügynöke is volt, nyáron azt nyilatkozta, hogy volt ügyfele azért fogadja el az Inter ajánlatát, mert Olaszországban kevesebbet kell adózni. Messi végül nem ment Milánóba, de ettől az állítás még igaz: az olaszoknál kedvezőbb az adórendszer.
Tebas korábban egyenesen addig ment, hogy kijelentette: „A spanyol klubokkal bánnak legrosszabbul adózásilag az Európai Unióban. Angliában és Olaszországban másként kezelik a sportolók jövedelmeit, ezért megy oda több kiváló labdarúgó.”
Érdekes, hogy korábban a spanyol törvények is hasonlóak voltak, de aztán megjött David Beckham a Real Mardidba és aztán jöttek a többiek is és a klub egymás után döntötte meg az átigazolási rekordokat. Közben Spanyolországban gazdasági visszaesés volt tapasztalható, ami miatt a kormány szigorította a szabályokat, a sportolókat kivették a külföldi munkavállalók közül, vagyis ettől kezdve Ronaldo, vagy Messi ugyanabba az adózási rendszerbe került be, mint minden spanyol. Ezzel sokat veszített a vonzerejéből a bajnokság.
Tabes elnök igazán nagy sikere az volt, hogy megháromszorozta a televíziós bevételeket, ellenben a Real és a Barca arányosított bevétele jelentősen csökkent, miközben van olyan klub, amelyik háromszor többet vesz ki a közösből, mint korábban, így ez lett a legjelentősebb bevételi forrásuk. Miközben ugye a tévés bevétel jelentős részben a Messi–Ronaldo párharcnak volt köszönhető. A rivalizálás egyik fele már Olaszországban van, komoly a sansz arra is, hogy Messi lelép és akkor komoly bajban lesz a liga, mert már jóval kevesebbet ér majd a közvetítési jog. Tebas mondjuk nyugodt, mert már négy évre előre eladta a jogokat.
A bajnokságot és a Barcát, valamint a Realt az mentheti meg, ha jönnek az új csillagok az utánpótlásból. Ilyen lehet a barcelonai Ansu Fati, vagy a realos Vicius Junior, de mondjuk miattuk egyelőre senki nem kapcsolja be a tévét, vagy legalábbis kevés szurkoló.
Azt is be kell látni, hogy a Barca és a Real sem meghatározó csapat Európában. A katalánok persze könnyedén legyőzte a Ferencvárost, ám a Real a koronavírus miatt tartalékos Sahtartól kaptak ki hazai pályán. Ellenben a bajnokságban vezető Real Sociedad, a második Villareal és a hatodik Granada is győzelemmel kezdte az EL-t.
A spanyol futball átalakulóban van és úgy tűnik, hogy a legnagyobbak járnak legrosszabbul. Ráadásul egyelőre nem tudni, hogy a koronavírus-járványnak mikor lesz vége és milyen károkat okoz a labdarúgás gazdaságának.
Sokan úgy véik, hogy a La Liga öt évvel ezelőtt sem tudott volna megbirkózni a koronavírus hatásaival, de most még nagyobb bajban van és a jövőt nem is tudja tervezni.
Szombaton El Clasico. Egy közepes meccs…
