Nem bánta meg Liverpoolt, nagyon sajnálta a magyar válogatott játékosait – főként, hogy előzetesen épp a németek ellen szimatolt esélyt –, néhány éven belül pedig meglehet, menedzsernek áll. A magyar futball egykori legnagyobb reménysége, Németh Krisztián azért még a gyepre vágyik, fitten, egészségesen.
– Két, csodaszámba menő döntetlen és egy vereség a magyar Eb-mérleg. Tízes skálán mennyire voltál bosszús az utolsó mérkőzés hajrábeli német egyenlítése miatt?
– Nehéz azt az érzelmi hullámvasutazást leírni, amit azon a mérkőzésen átélt az ember. Az persze szuper, hogy ilyen helyzetet tudtunk magunknak teremteni, de maga a meccs… A vezető gólnál elhiszed, hogy történhet csoda, az egyenlítés elszomorít, az újbóli előnynél felhőtlen az öröm, azt gondolod, most már kihúzzuk, aztán egy megpattanó labda, és a vége a csalódást keltő döntetlen. Érdekes, feszült, fordulatos meccs volt, keserédes iksszel, elsősorban persze a pályán lévőknek lehetett nehéz elfogadni a végeredményt, ők joggal érezhették úgy, a németek nem találnak rajtunk fogást, megérdemelnénk a továbbjutást. Büszke voltam mindenesetre a csapatra, és azért ha valaki a torna előtt felvázol egy ilyen forgatókönyvet, mindenki hasonlóan büszkén olvasta volna végig. Utólag persze húzzuk a szánk szélét, mert tényleg kevésen múlt.
– De elfogott a hajrában a tehetetlen düh?
– Inkább az együttérzés uralkodott el rajtam. Nem ezt érdemelték a srácok. A németek csak járatták oldalirányban a labdát, máskor beívelgették, nem igazán voltak veszélyesek, ezért is bosszantó a kiesés. Az is igaz, ha ilyen mélyen védekezel, bármikor megpattanhat egy-egy labda.
– A torna előtt adtál volna bármi esélyt annak, hogy döntetlenre végzünk Münchenben?
– Elnézve az utóbbi idők német szereplését, úgy gondoltam, ellenük lehet a legnagyobb esélyünk. Attól pedig, hogy ezen a mérkőzésen múlt a továbbjutás, még görcsösebbé váltak. Az viszont, hogy mindhárom klasszis ellenféllel pariban voltunk, óriási teljesítmény.
– Kegyetlen érzés lehet, hogy hat perccel a vége előtt még továbbjutásra állsz a halálcsoportban, aztán mégsem sikerül. Az Eb-szereplésből ugyanakkor jócskán lehet táplálkozni, főként a fiataljainknak, nem?
– Persze. Ami melót beletettek, az előtt le a kalappal, és ha egy ideig még a csalódottság lesz is az úr, a pozitív töltet, a számos tapasztalat, amivel gazdagodtak, már az angolok elleni, szeptemberi vb-selejtezőn kamatozhat. Visszaadja még ezt az élet.
– Emlékszel a karrieredből hasonlóan szívszaggató élményre?
– Nem nagyon. Már csak azért sem, mert ez mégiscsak egy Európa-bajnokság, ennek súlya van, az a szint, ahol nem sűrűn jársz. Ami a traumát illeti, talán egy súlyos sérülés lehet hasonló. A magyar továbbjutásra a világ minden pontján felkapták volna az emberek a fejüket, így sincs persze miért szégyenkezni.
– Tudtad egyáltalán a meccseket mezei szurkolóként figyelni? Nem kerített hatalmába az érzés, hogy nekem is ott kéne lennem?
– Dehogynem. Nehéz lett volna ezt az érzést teljesen kizárni, féléves kihagyással a hátam mögött nem nagyon volt azonban rá esélyem. De szívből drukkoltam a srácoknak. Sajnos az elmúlt félév úgy telt el, hogy nem volt klubom. Vissza akartam térni Amerikába, nem tudtam. A pandémia miatt az Egyesült Államokban a klubok anyagi helyzete is megváltozott, a fél plusz egyéves opciós szerződésemben az opció végül nem lépett életbe. Ettől függetlenül jó időszak volt a columbusi, bajnokok lettünk, én is hozzá tudtam valamit tenni a csapat sikeréhez, sajnos azonban rövid lett az együttműködés.
A cikk folytatása elérhető a bunteto.com oldalon és csak ide kell kattintani érte.
Ne csak nézd a kedvenc csapatod, hanem fogadj is az eredményre.
Az olasz bajnokság esélyese a Juventus. A zebrák sikerével a fogadók megduplázhatják a pénzüket.