Gyermekkori kedvencével játszhat egy csapatban a fiatal magyar játékos

Nyerj az Unibeten, fogadj a meccsekre kockázat nélkül! 20 000 Ft sportfogadás bónusz + 60 ingyen pörgetés vár Rád! Regisztrálj most! (x)

Az olasz másodosztályú Parmában pallérozódó 20 éves magyar válogatott hátvéd, Balogh Botond a Büntető.com részére adott interjúban pályafutása eddigi szakaszáról, jövőbeli céljairól és az olasz klubnál tapasztalt élményeiről beszélt.

– Fabio Pecchia Rafa Benítez mellett dolgozott a Napolinál és a Real Madridnál. Milyen felállást, játékfelfogást alakított ki Parmában?

– Tudok róla, hogy Benítez asszisztense volt Madridban és Nápolyban, remekül beszél például spanyolul. Az összes itteni edzőm közül az ő felfogása tetszik a legjobban. Sokkal nagyobb hangsúlyt próbálunk például fektetni a labdatartásra, vagyis a labdás, nem pedig a labda elleni játékra. Persze nem az eredmény rovására. Szintén változás, hogy öt helyett négy védővel játszunk. Nekem az is nagyon tetszik, hogy azt mondja, mi ne igazodjunk az ellenfélhez, hanem ragaszkodjunk a saját koncepciónkhoz. A korábbi edzőim hetente három-négy videós edzést tartottak, ahol egy órán át kizárólag az ellenfél taktikáját elemeztük, hogy kinek melyik az erősebb lába, merre fog cselezni. Névről ismertünk mindenkit. Pecchiánál 20 meccs alatt talán kétszer fordult elő, hogy ilyen alapossággal elemeztük a riválist. Bízik bennünk, és a saját játékunkra összpontosítunk. Ez nekem nagyon pozitív.

– Tőled mit kér Pecchia?

– Ugyan én vagyok a csapat és a védelem legfiatalabb tagja, azt kéri, hogy irányítsam a védelmünket. Eresszem ki a hangomat, beszéljek sokat a pályán. És persze azt, hogy zárjam le a saját területemet, próbáljak elővételezni a beadásoknál. Nagyszerű szakmai meglátásai vannak.

– Azt, hogy legfiatalabbként is te irányítsd a társaidat, tanulnod kell, vagy magabiztos vezér típus vagy, és ez könnyen megy?

– Amikor 17 évesen odakerültem a felnőttek közé, olyan társaim voltak a belső hátvéd poszton, mint a portugál válogatott Bruno Alves. Neki azért nem ordítottam volna le a fejét, hogy mit művel. Akkor még meghúztam magam. Most sem jellemző, hogy hangoskodnék, de a pályán muszáj sokat kommunikálnunk, és ehhez nagy segítség, hogy ma már jól beszélek olaszul. Kezdetben ez is másképp volt, angolul beszéltem a pályán, ám sok olyan olasz csapattársam volt, aki nem értette, mit mondok.

– Fiola Attilával beszélgettem nemrégiben, szerinte furcsa, hogy Magyarországon sok klubnál egyáltalán nem várják el a játékosoktól, hogy megtanuljanak alapszinten magyarul, még évek múltán sem. Inkább a helyi játékosoknak kell alkalmazkodniuk.

– Ez edzőnként változik. Amikor Parmába kerültem, azonnal beírattak iskolába, és heti több alkalommal, több órán át tanultam olaszul. Szóval éreztették, hogy fontos az olasz. Egyik korábbi trénerünknél, Roberto D’Aversánál csak olaszul lehetett beszélni az öltözőben, míg a Manchester Citytől érkezett Enzo Maresca beszélt olaszul, franciául, spanyolul és angolul is. Ő visszament a Cityhez, Pep Guardiola asszisztense. Most Pecchia is mondja, hogy próbáljak minél többet olaszul beszélgetni, de ő azért jól beszél angolul is. Valljuk be, az olasz nyelv nem olyan nehéz, mint a török vagy mondjuk a flamand, meg lehet tanulni.

– Az elmúlt két-három évben válogatott futballisták sora, Dejan Kulusevski, Matteo Darmian, Gervinho, Bruno Alves volt a csapattársad? Milyen kapcsolatot ápoltál velük, mit tanultál tőlük?

– Brunót tudnám talán kiemelni, akivel egy poszton játszottunk. Nagyon kedves ember, rengeteget segített nekem, de ha edzésen, mérkőzésen nem azt csináltuk, amit kellett, leüvöltötte a fejünket. Minden gondolata a futball körül járt. Ha ebédnél leültem mellé, vagy együtt mentünk haza, nem a csajokról vagy az időjárásról beszélgettünk, hanem azt magyarázta, hogyan kell mozogni a pályán, vagy hogyan ne kövessem el újra az aznapi hibát. Elképesztően profi gondolkodású játékos volt. Amikor még akadémista voltam, előfordult, hogy a szabadnapjaimon bementem az edzőközpontba kondizni, vagy beültem a jégkádba, esetleg szaunázni. Bruno szinte mindig ott volt, hatalmas energiát fordított a felkészülésre.

– Goran Pandevről, Gigi Buffonról is ez a tapasztalatod? Róluk mit tudsz mesélni?

– Goran Pandevvel sajnos csupán hat hónapig voltunk csapattársak, de az elejétől fogva nagyon kedves, közvetlen embernek ismertem meg. Nagyon szeretett viccelődni az öltözőben, mindenkivel jóban volt. Felnéztünk rá, hiszen Bajnokok Ligáját is nyert az Internazionaléval. Gianluigi Buffon pedig egy élő legenda. Kiskoromban nagy Juve-szurkoló voltam, volt Buffon-mezem, és buffonos kapuskesztyűm is. Ő is nagyon közvetlen, mindenkinek próbál segíteni, engem is nagyon sok tanáccsal lát el a meccseken, és edzésen is. Persze komoly is tud lenni, de így közel a 45-höz is szinte mindig ő az első, aki benne van a hülyeségekben.

"Kisgyerekként álmodni sem mertem róla, hogy előtte fogok futballozni, nekem már akkor is ő volt a kedvencem. Így, hogy megismertem, és kiderült, hogy civilben is mennyire jó ember, biztossá vált bennem, hogy ő minden idők legjobb kapusa."

Balogh emellett a magyar utánpótlás problémáiról és a magyar labdarúgás helyzetéről is vallott.

A teljes interjú ITT OLVASHATÓ EL a Büntető.com oldalán.

Ne csak nézd a kedvenc csapatod, hanem fogadj is az eredményre.