Modernkori története legnehezebb időszakán megy keresztül a DVSC csapata, miután júniusban, 1993 után először kiesett az NB I-ből. A 2000-es és a 2010-es évek legsikeresebb magyar futballcsapata minden erejével azon van, hogy első nekifutásra visszakerüljön oda, ahova tartozik, az első osztályba. A kispadon egy helyi kedvenccel, Igor Bogdanoviccsal.
2005-ben járunk, egészen pontosan július 27-én, a helyszín a debreceni Nagyerdő, a város futball lázban ég, a Loki Bajnokok Ligája selejtezőre készül a Hajduk Split ellen. A párharc győztese a Manchester United ellen játszhat a csoportkörért.
A horvátok nagyon fogadkoznak, sőt ez már nem is fogadkozás, inkább nagyképűség. Túlzottan magabiztos interjúkat adnak az odavágó előtt, biztosak a továbbjutásban. Különösen a splitiek tinije, Európa sztárklubjai által figyelt Niko Kranjar duzzad az önbizalomtól, elképzelni sem tudja, hogy kiesnek az ismeretlen magyar csapat ellen.
A mérkőzés aztán totális sokk a horvátoknak, a DVSC ízekre szedi őket, Bogdanovic pedig talán élete legjobbját játssza, két gólt fejel, a mérkőzést szakkomentáló, azóta már mémmé váló Zombori Sándor nem győzi dicsérni a csatárt.
A harmadik debreceni gól után Fülöp László csodagólt kiált, Szatmári keresztlabda, Dombi fejessel pedig gólpasszt ad Kerekesnek. Tényleg csodagól volt.
Következő mérkőzés
És csoda volt az egész városnak. Annak a városnak, amelyet pár éve csak a BKV Előre visszalépése mentett meg a másodosztálytól, most a világ egyik leghíresebb klubja ellen játszhat az Old Traffordon.
„A régi csapattársaimmal, többek között Sándor Tamással, Dombi Tibivel és Kerekes Zsomborral van egy kispályás öregfiú csapatunk és az Oláh Gábor utcai műfüves pályán játsszuk a hazai meccseinket. A mérkőzések előtt és után mindig szoktuk emlegetni a régi dolgokat, ha én kerülök sorra, elsők között ugrik be a Split elleni siker. Felejthetetlen volt. Halálomig nem fogom elfelejteni” – emlékezett vissza Bogdanovic.
A visszavágó még sokkolóbb volt a horvátoknak, mint a párharc első fele. A Loki ötöt gurított a Poljud Stadionban, összesítésben pedig totális kiütés, 8-0, jöhet az Álmok Színházba, az Old Trafford és a Manchester United.
A legjobb barátja győzte meg, hogy Debrecenbe igazoljon
Bogdanovic 2004 februárjában igazolt a cívisvárosba a Crvna Zvezdától. Bár Szerbia legpatinásabb klubjáról beszélünk, nem élte meg visszalépésként, hogy egy viszonylag ismeretlen magyar csapathoz igazol.
„Mindenképp távozni akartam, volt egy súlyos szemsérülésem és az edzőm is azt mondta, hogy jobb lenne, ha keresnék magamnak egy új klubot. Már az átigazolási időszak végén jártunk és nem volt megkeresésem nyugati klubtól, végül a menedzserem szólt, hogy van egy konkrét ajánlat Debrecenből. Őszintén, a városról nem sokat tudtam, számomra Magyarországról a Ferencváros, a Vasas, Honvéd illetve az Újpest volt ismert, de Debrecenről nem tudtam semmit.”
Annak ellenére, hogy Igor számára ismeretlen volt a város és a klub, végül mégis úgy döntött, hogy aláír a Lokihoz.
„Felhívtam a legjobb barátomat, korábbi csapattársamat, Ronald Habit, aki akkor már Debrecenben játszott. Kértem, egy szóval feleljen, nem kell több, elég egyetlen szó. Ismersz engem, barátom vagy, ismered a családomat, mindent tudsz rólam – mondtam neki. Írjak alá Debrecenbe vagy sem? Azt válaszolta, hogy igen. Számomra ennyi elég volt ahhoz, hogy döntsek. Már másnap Debrecenben voltam.”
Az első bajnoki cím a legértékesebb
Akkor a piros-fehérek már a felsőházhoz tartoztak a magyar bajnokságban, de a hőn áhított bajnoki cím még nem jött össze. Bár a Zalaegerszeg és Dunaferr sikere üde színfolt volt, még mindig a pesti csapatok, főleg a Ferencváros és az MTK dominálta a bajnokságot. De egyre inkább látszódott, hogy a következő nagy vidéki fellegvár a Debrecen lehet.
Az első itt töltött fél szezon még nem hozott bajnoki címet Bogdanovic és a Loki számára, az utolsó fordulóban bukták el a bajnoki címet az Üllői úton, hogy aztán egy évvel később visszavágjanak és megszerezzék a klub történetének első aranyérmét. A szerb 15 góllal segítette hozzá a DVSC-t az első helyhez.
„Amikor idejöttem, Szima Gábor felvázolta, hogy egy olyan csapatot akar építeni, amely bajnokságot nyerhet. Az elejétől fogva éreztem, hogy itt jó dolgok fognak történi. Az első évben harmadikok lettünk, az utolsó fordulóban vesztettük el a bajnoki címet a Ferencváros ellen, kikaptunk 3-1-re. De 2004-2005-ben végül elértük azt, amire akkor már minden debreceni vágyott, bajnokok lettünk. Azóta sok mindent elért a klub, bajnoki címek, kupagyőzelmek, Bajnokok Ligája szereplés, de régimódi vagyok, az első bajnoki cím a legemlékezetesebb. „
Halmai Balázs / DVSC.hu
Az első a legemlékezetesebb, de abban talán ő is egyetért, hogy a második bajnoki cím volt a legnehezebb. Az utolsó fordulóban úgy fogadta a DVSC a Pápát az Oláh Gábor utcában, hogy ha az Újpest legyőzi a Videotont a Puskásban, teljesen mindegy mi az eredmény Debrecenben, a lila-fehérek bajnokok.
Mészöly Géza csapata végül nem bírta a nyomást, a Fehérvár nyerni tudott. Debrecenben szakadó esőben tomboltak a drukkerek, miközben a fővárosban egymásra borulva zokogtak az újpesti játékosok. 1996 után ismét a címvédés a magyar bajnokságban, akkor a Ferencvárosnak sikerült a bravúr.
„Nem mindennapi történet. Úgy emlékszem erre is, mintha nemrég történt volna, pedig 16 éve már. Mindenki hallgatta rádión mi történik a másik pályán, szakadó esőben. Szerencsére jól alakult, kikapott az Újpest. Az egész város, a játékosok, a szurkolók egy egységet alkottunk.”
Nem bánja a török légióskodást, de a nyugatra szívesen ment volna
2005 nyarán a Gencerbirligihez igazolt Bogdanovic, ám fél év után visszatért Debrecenbe. Elmondása szerint bár nem volt kifejezetten sikeres Törökországban, mégsem érzi úgy, hogy kudarc lenne az ottani időszak.
„A török kalandot nem bántam meg. Nyilván nem voltam annyira sikeres, de nem negatív élménnyel zártam le az ottani fél évet. Megismertem egy új kultúrát, országot. Úgy tértem vissza Debrecenbe, hogy gazdagabb lettem egy hat hónapos törökországi kalanddal. Ha van, amit bánok, vagy ami miatt hiányérzetem van, akkor az az, hogy nem sikerült nyugatra, egy belga, holland vagy francia csapatba igazolnom.”
Ezt követően pályafutása utolsó fejezetéhez érkezett, még visszatért Debrecenbe, később a Honvédban, valamint Győrben is megfordult kölcsönjátékosként.
„2010-ben már volt egy beszélgetésem Szima Gáborral, aki azt mondta nekem, hogy úgy érzi, hogy már túl vagyok a csúcson. Úgy döntöttünk, szerződést bontunk közös megegyezéssel. Ekkor eszembe jutott, hogy abbahagyom a játékot, de igenis bennem volt, hogy ez a világon a legjobb sport, 15-20 éve mindennapi edzés, hétvégente mérkőzések és nem olyan könnyű ezt abbahagyni. Meg akartam mutatni, hogy a korom ellenére még mindig tudok egy adott szinten játszani. Persze 2017-ben már éreztem, hogy elég és kell valami új.”
Az új fejezet
„2012-ben a DEAC U14-es csapatát edzettem. Pajkos János hívott fel, azt mondta, lát bennem fantáziát. Kértem tőle egy kis időt, de végül igent mondtam. Később Hajduböszörményben dolgoztam az U19-es csapatnál, illetve a felnőtteknél is. Majd Szima Gábor felhívott, hogy nem akarok-e a felnőtt csapatnál Herceg András pályaedzője lenni és azóta is itt vagyok. Nagyon hálás vagyok Szima úrnak, a klubnak és a városnak, hogy lehetőséget kaptam”
Kevés légiós mondhatja el magáról, hogy pályafutását követően nem tér haza a szülőországába, hanem sikerei helyszínén marad. Bár Debrecenben talán már nem is légiósként tekintenek Bogdanovicra, hanem egyre, aki közölük való.
„Életem egy harmadát itt töltöttem Magyarországon, szülővárosom mellett számomra Debrecen a második otthonom”
Kondás Elemér segítőjeként óriási kudarc érte a DVSC kiesésével. Most a klub az új vezetőséggel azon van, hogy amilyen hamar csak lehet, visszajusson az élvonalba, ahova 1993 óta tartozott.
„Nagyon nehéz volt feldolgozni a szakmai stáb tagjaként átélni, hogy kiestünk, főleg azok után, hogy mit értem el ebben a mezben. A szezon végén gondolkodtam, hogy mi lesz velem? Kiestünk, új tulajdonos, új vezetés, fogok-e kelleni vajon, vagy sem? Izgultam, hogy mi vár rám, de szerencsére az új vezetés bízott Kondás Elemérben, aki egy másodpercet sem gondolkodott, elmondta, hogy számít rám pályaedzőként. Szeretném kijavítani a tavalyi kiesést, már amennyire pályaedzőként tudok ezért tenni.”
Halmai Balázs / DVSC.hu
A DVSC jelenleg magabiztosan, nyolc pontos előnnyel vezeti a bajnokságot a Pécs és kilenccel a már nem feljutó helyet érő harmadik helyezett Budaörs előtt. Minden adott tehát ahhoz, hogy első nekifutásra sikerüljön visszajutni az NBI-be, lehetőleg bajnokként.
„Mindig tudunk fejlődni, de összeesésében az ősszel elégedett lehetünk. El tudjuk érni a célt, hogy feljutunk, rajtunk múlik minden. Még annál is többre vagyunk képesek, mint az idény első felében. Ha mindent úgy csinálunk, ahogy kell, szerintem nem lesz kérdés, sikerülni fog a visszajutás” – mondta magabiztosan az esélyekről.
Akárhogyan is alakul a Debrecen jövője, Igor Bogdanovic azon kevés légiósok egyike, akit érdemes volt Magyarországra hozni. Aki kapcsán nem merült fel az a lassan már húsz éve hangoztatott kritika a futballunkkal kapcsolatban, hogy miért nem magyar a fiatal kap lehetőséget, miért a külföldit igazoljuk le sok pénzért?
Ahogyan ő fogalmazott, Debrecenben második otthonára lelt.
Ugye, hogy érdemes volt Ronald Habira hallgatni?
