Ha nincs a négy térdműtét, talán még mindig a Ferencvárosban futballozik, de súlyos sérülései dacára is eljutott a válogatottságig. Kikacsintott Brazíliába, rúgott gólt a derbin, csodálja Bradyt és Federert és éjjel is NFL-t néz. Gyömbér Gáborral beszélgettünk.
– Azt nyilatkoztad egyszer, hogy 2005-ben leültél megnézni a Super Bowlt, amit a New England nyert a Philadelphia ellen, és azóta Patriots-drukker vagy. De miért ültél le megnézni? És mivel babonázott meg az amerikai foci?
– Hogy miért, nem tudom, lehet, leginkább kíváncsiságból, érdekelt, milyen egy akkor még idehaza nem ennyire népszerű sportág csúcseseménye. Aztán lenyűgözött, elsősorban a játék sebessége, az erő, a sok harc, ütközet, látványos volt. Plusz megfogott a körítés, a show, ami maga a Super Bowl. Azon a döntőn majd’ minden Tom Bradyről szólt, én is megkedveltem, úgyhogy elkezdtem követni a pályafutását.
– Sokakat motivál a karrierje. Téged is?
Következő mérkőzés
– Igen, nagyon inspirált. Ha a sportból példaképeket kellene megneveznem, Roger Federert és Bradyt mondanám, mert a pályán és azon kívül is a profizmus megtestesítői, kiemelkedő alakjai a sportvilágnak. Brady élete persze a szokásos, happy endbe forduló amerikai sztori, vézna fiúból lett sportága legnagyobbika, miközben mentálisan és fizikailag is sokat változott, bár nem lett gyorsabb vagy erősebb. Ugyanakkor az amerikaifutball is változik, lassan az irányító szerepkörhöz is fantasztikus fizikum kell, bár ő azért megmaradt régi vágású quarterbacknek, félelmetes passzjátékkal.
– A Patriotsnak vagy a sportágnak vagy amúgy a nagyobb rajongója?
– Nem lenne igaz, ha azt mondanám, Brady távozása óta is ugyanazzal a lelkesedéssel nézem a New England meccseit, de hűséges típus vagyok, nem lettem miatta Tampa-szurkoló, noha a karrierjét továbbra is figyelemmel kísérem. A játék érdekel elsősorban, és mert egy tízfős társasággal fantasyzünk is, ami ugye vérre megy, muszáj néznem a meccseket, az egész mezőnnyel képben kell lennem.
– Akkor ha a Patriots holnap megszűnne, te ugyanazzal a lelkesedéssel követnéd az NFL-t.
– Abszolút, már csak a fantasy miatt is muszáj. Este tíztől hajnali kettőig nézem.
– Örülhetnek Soroksáron…
– Vasárnap a bajnokik után úgysem tudok aludni, másrészt másnap regeneráló edzés van, belefér.
– Úgy kellett volna akkor kérdezni, ha a fantasy nem lenne, ugyanazzal a szenvedéllyel néznéd-e az NFL-t.
– Az éjszakai meccseket biztos nem, a két gyerek mellett amúgy sincs szükség altatóra.
– Élőben láttad már a kedvenceket?
– Londonba eljutottam már, egy Kansas City Chiefs–Detroit Lions mérkőzésre. Élmény volt, de azon nem elsősorban a két csapat drukkerei voltak jelen, így nem az a frenetikus hangulat uralkodott, mint ami egy Amerikában rendezett mérkőzést jellemezhet.
– Ha játszanál, nyilván rúgó lennél, legfeljebb irányító, hanem nézőként melyik poszt a kedvenced?
– Szeretem nézni a védőket, még inkább a linebackereket, az övék nagyon komplex poszt, komplett játékosnak kell lenni hozzá, gyorsnak, erősnek. Értékelem azokat a futballistákat, akik a százakárhány kilójukkal is roppant dinamikusak, ilyen például T. J. Watt. Az irányító posztja persze a leglátványosabb.
– Ha a Super Bowl, illetve a BL-döntő közül csak az egyiket nézheted meg, melyiket választod?
– Inkább a Super Bowlt. Hosszabb műsoridő, látványosabb show, a szórakoztatást tekintve nagyobb élményt nyújt.
– És ha szimplán európai vagy amerikai futballmeccs, melyik ültet le inkább a képernyő elé?
– Spanyol meccset is láttam élőben, angolt is, az európai futball összességében közelebb áll hozzám. Persze így lesz újra igazi a labdarúgás, hogy visszatérhetnek a nézők a lelátóra.
Ne csak nézd a kedvenc csapatod, hanem fogadj is az eredményre.
A Fradi hazai győzelme a Kisvárda ellen 1,33-szoros pénzt ad.
