Ismerjük mindannyian Kölcsey Ferenc sorait: „Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;”.
Az 1831-ben született epigrammában a költő a múlt dicsőségeit eleveníti fel és felhívja a figyelmet arra, hogy nem a korábbi dicsőségekből kell élni, hanem a jelenben kell nagy dolgokat tenni. Akár ugye a hétszeres bajnok Debrecenről is lehetne szó, amely momentán már nem első az NB II-ben (sem), sőt hátulról nagy lendülettel érkezik a Gyirmót, vagyis néhány hét alatt alaposan megváltozott a helyzet.
Amióta Huszti Szabolcs kezében a szakma, valahogy nem áll össze a kép. És itt mindjárt érdemes megállni egy pár szóra. Nemcsak azokra, amelyeket Kölcsey a Husztban ír („csend”, „éjjeli”, „sír”, „rémalak”), hanem azon is érdemes elgondolkodni, hogy kié is az irányítás a Debrecennél. Tudjuk, hogy Tőzsér Dániel sportigazgató országos barátja Huszti, akivel annak idején együtt futballoztak a válogatottban, de még a Ferencvárosban is. No, de ez azért önmagában nem egy nagy kaland. Mindketten rendes emberek, egyikük sem dobálja a repülőt, szóval biztos könnyű velük jóban lenni. Ellenben Huszti Szabolcs edzői múltja, finoman szóval is hiányos – durvábban fogalmazva az eddigi évek szakvezetői munkát csak nyomokban tartalmaznak. Ennek egyik oka az, hogy az egykori kiváló labdarúgónak nincs meg a megfelelő képesítése ahhoz, hogy NB II-ben dolgozzon. Egyes források szerint csak C-licence van, ami egy alapképzésnek tekinthető, de az NB II-be jóval magasabb szükséges. Ezért kellett ugye Toldi Gábor, akinek Pro-ja van, így aztán ő az arc. Persze ez mind nem számítana, ha a DVSC nem az NB I-be akarna jutni, ha lehet akkor bajnoki címmel. És akkor rábízzák az egészet egy „nullkilométeres” edzőre. Furcsa, de egyelőre eredménytelen.
A Debrecen szerdán az Ajkától, előtte a Vasastól – hazai pályán! – kapott ki. Szegeden mondjuk 5–0-ra nyert Husztiék első meccsén, de a jelenlegi helyzetben ez már nem jelent olyan sokat, hiszen mindenki bús a debreceni düledékeken, mert romosnak tűnik a vár.
Következő mérkőzések
Kölcsey sorai a folytatásban is jók ide: „Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.”
Bizony. Most csend van és az éjjeli Hold sem valami vidám, sőt a fellegek is egyre vastagabbak, vagyis nehezebb dolga van a Holdnak.
Lehet azon ábrándozni, hogy a DVSC korábban mit ért el és nem a második ligában lenne a helyet, ez ma már semmit sem számít. („Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?” K. F.) A Gyirmót például sosem volt magyar bajnok, de ettől még simán megelőzheti a piros-fehéreket, ahogy nem is olyan régen le is győzte őket.
A baj amúgy talán nem is az lenne, ha második helyen jutna fel a Debrecen. Lássuk be azért mindenki azt gondolja, hogy ebben az NB II-ben a második hely elérése azért nem olyan nagy kaland, ha Varga József, Dzsudzsák Balázs, vagy éppen Korhut Mihály szerepel a kezdőben – bár nem is a legegyszerűbb feladat, azt azért látjuk. Itt a tendencia rossz, ugyanis Huszti Szabolcs C-licence az NB I-ben sem ér majd semmit.
Az sem mindegy, hogy a DVSC eddig sem vert meg mindenkit, de azért az Ajka-szintű (nem bántva ezzel a zöld-fehéreket!!!) ellenfeleket valahogy csak legyőzte. Lehet, hogy nem valami szép játékkal, de nyert a csapat és a végén azért ez a fontos.
Viszont félreértés ne essék, nem Huszti Szabolcs, vagy Toldi Gábor az elsőszámú felelős azért, hogy a DVSC lecsúszott az első helyről, de még csak nem is az elődjük Kondás Elemér a hibás, hanem az, aki Husztiékat odatette és kitalálta a korábbi futballistáról, hogy ő olyan edző, aki azonnal bajnokcsapatot csinál, illetve Kondást kirúgta. Aki ezt a lépést megtette – elküldeni az első helyezett edzőjét…? –, az valami egészen fura szemüvegen keresztül nézi a világot. Vagy az is lehet, hogy nem olvasta a Husztot, vagy a végét kihagyta:
„Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!”
A jelenkor némileg romos, de ennek ellenére is még (feljutó helyen) áll Huszt vára. A vezetői hatás nem annyira segíti a szakmai alkotást, hogy a gyarapításról ne is beszéljünk. Fényről, derülésről pedig egyelőre szó sem lehet.
