Így képes egy átlagos házi macska környezeti katasztrófát okozni

A szabadon tartott, kóbor, valamint elvadult macskák képesek lehetnek valódi környezeti katasztrófát okozni. A témakörben készült kutatások szerint a macska lehet a legpusztítóbb invazív faj, amely számtalan madár- és emlősfaj halálozásának legfőbb oka. Az Egyesült Államokban készült értekezések alapján ott évente 1,4-3,7 milliárd madarat és 6,9-20,7 milliárd emlőst pusztítanak el.

Dr. Pete Marra mára visszavonult kutató, a Smithsonian Vándormadár Központjának igazgatója hosszú éveken keresztül tanulmányozta a macskák jelenlétének halálos következményeit, és arra ösztönzi a tulajdonosokat, hogy tartsák őket bent. Szerinte egységes összefogásra lenne szükség, ami megszabadítja a vidéki és városi környezetet is a macskák ámokfutásától. Az eddigi adatok alapján 33 faj kihalásához járult hozzá a macska mint invazív faj.

Dr. Marra – aki egyébként kifejezetten szereti a macskákat – , ökológusként és kutatóként látja a nagyobb képet is. Mindennapi munkája során nyomon követte a vándormadarak globális mozgását, és világosan látta a létezésüket fenyegető veszélyeket is. A madarak pedig nagyon fontos szerepet játszanak az élet körforgásában: beporozzák a növényeket, szállítják a magvakat, irtják a rovarokat és védik a környezetet az éghajlatváltozás hatásaitól. Ők az a ragasztó, amely összetapasztja az egészséges ökoszisztémákat. A szabadban élő macskák pedig sajnos fenyegetik ezt az érzékeny egyensúlyt. 

Így lett a macska invazív faj: egyetlen példány egy komplett faj kihalásáért felel

Hazánkban 2021-es adatok szerint 2,3 millió macska él családoknál. Sajnos arra vonatkozóan nincsenek pontos adataink, hogy pontosan mennyi a kóbor és elvadult cica, de ezeknek az állatoknak a száma is több millióra tehető. Vélhetően többen vannak, mint a kedvtelésből tartott társaik. A vadon élő madár- és emlősfajokra nincsenek hatással azok a macskák, amelyek bent élnek vagy kizárólag felügyelet mellett tartózkodhatnak a szabadban. (Persze csak akkor, ha a gazdi nem hagyja, hogy vadásszanak!) Bár az ilyen cicák ösztönei is halálosak lehetnek, az ökoszisztémán nem hagynak nyomot.

Nem olyan régen írtunk az Új-Zélandon, gyerekek számára meghirdetett macskavadász-versenyről, amely érthető módon rendkívül heves érzelmeket váltott ki sokakból. Első olvasatra kegyetlennek és brutálisnak tűnhet, és mi is úgy gondoljuk, hogy a problémát, ami a szigetországban jelentkezett, nem így kellene megoldani. Az érem másik oldala azonban az, hogy természetes ellenség híján a betelepített macskáknak köszönhetően számos röpképtelen madár jövője komoly veszélyben forog.

Tibbles macska 1894-ben gazdájával, a világítótorony őrével az addig érintetlen Stephens-szigetre utazott Új-Zélandtól délre. A cica állítólag egymaga tehető felelőssé a Stephens-szigeti álfakusz, egy kistestű röpképtelen madár kihalásáért, amely csak ezen a részen volt megtalálható. Egy átlagos macska ugyan nem ilyen körülmények között tevékenykedik, és sok helyen van természetesen ellensége is, de a csak szórakozás kedvéért vadászó cicák is minimum 2 állatot terítenek le hetente.

A selejtezés koncepciója

Dr. Marra amellett, hogy arra ösztönöz minden macskatartót, hogy tartsa bent kedvencét, nem riadna vissza drasztikusabb megoldástól sem. Ezt most rettentően félve írjuk le, mert látva a rengeteg bántalmazott, kilőtt és megkínzott állatot, biztosak vagyunk benne, hogy a kóbor és elvadult macskák problémáját nem ezzel a módszerrel kell megoldani!

Azonban abban még az ilyen peremvidékre szorult cicák védői is egyetértenek, hogy túl sok macska van odakint. Ezek a cirmosok sokszor rendkívül nehéz életet élnek. Amerikai kutatók a vadon élő macskák ivartalanítását szorgalmazzák, amely csak hosszú távon hozhat eredményeket, de legalább humánus. Ugyanakkor az is igaz, hogy milliós populációk mellett ez a módszer szélmalomharcnak tűnhet. A kolóniák legalább 75%-át sterilizálni kellene a sikerese eredményhez.

A teljes képhez hozzátartozik az egyes fajok selejtezésének megemlítése is. Ez bevett szokás a világ minden táján számos faj esetében, de ez nem jelenti azt, hogy büszkének kell lennünk rá. Rendkívül rossz szájízt hagy maga után ez a téma, de macskásként nem csak a cuki dolgokról vagyunk kötelesek beszámolni. Nem utolsó sorban pedig szembe kell néznünk azzal a ténnyel is, hogy a felelőtlen állattartásnak, a természet rendjébe való beavatkozásnak mindig megvan a következménye.

Konklúzió

Rendkívül csapnivaló újságíróként kijelentjük, hogy a témában nem tudunk értelmes konklúzióra jutni. A macskák mellett az állatvilág többi tagjáért is aggódunk! Bevallottan az előbbiek különös helyet foglalnak el a szívünkben, de ez nem jelenti azt, hogy az utóbbiakat ne becsülnénk és ne tartanánk fontosnak.

Rendkívül fájó pont a kialakult helyzet számunkra. Az az egy biztos, hogy ezt mi, emberek okoztuk és nekünk is kell megtalálnunk rá a megoldást. Amit te, mint egy átlagos macskatartó tehetsz, az nagyon egyszerű: ha kijárós a kedvenced, akkor ivartalanítsd, vagy helyezd át a székhelyét a nappaliba. Tágabb értelemben pedig igyekezz mindenkinek felhívni a figyelmét arra, hogy a macskatartás rengeteg felelősséggel jár! Soha, semmilyen körülmények között ne fogadjunk örökbe vagy vásároljunk macskát impulzív gondolatok hatására! Ha pedig valamilyen oknál fogva nem tudunk gondoskodni tovább kedvencünkről, az a minimum, hogy új otthont keresünk neki. Ha egyszerűen szélnek eresztjük a határban, az a becsületünkön és a környezetünkön is foltot hagy.