Világbajnok lett a magyar csapat az Agility Világbajnokságon! Interjú a csapattagokkal

2022 szeptemberében egy egyedülálló magyar kutyás siker született az agility világbajnokságon. Nagy Veronika csapatkapitánnyal és Mészáros Petra versenyzővel és agility-edzővel beszélgettünk.

Nagy Veronika csapatkapitánnyal és Mészáros Petra versenyzővel és agility-edzővel beszélgettünk az elért eredményekről és a sikerhez vezető útról. Mennyi munka szükséges egy ilyen siker eléréséhez? Milyen kutyafajták alkalmasak az agility sportra?

AÉK: 2022 szeptemberében egy egyedülálló magyar kutyás siker született az Agility Világbajnokságon. Mi történt pontosan, és mik voltak az elért eredmények?

NV: Idén ősszel Ausztriában került megrendezésre az Agility Világbajnokság, ahová három kategóriában küldtünk versenyző csapatokat: a mini, a médium és a maxi kategóriában. A médium csapatunk ezüstérmes lett, a mini csapatunk pedig világbajnoki első helyezést ért el. Információként megjegyzem, ezekben a kategóriákban az elnevezések a kutyák marmagasságára és méretére utalnak. Az idei világbajnokságon 38 ország vett részt, ami egy kb. 300 fős mezőnyt jelentett. Számunkra azért is különleges ez az eredmény, mert futamgyőzelmeket és dobogós helyeket korábban is elértünk már, például egyéniben, de egy világbajnokságon ennyiszer még nem álltunk dobogón. A magyar válogatott összesen 15 főből állt és idén elkísértek minket fizioterapeuták is, akiknek a kutyák bemelegítésében és a futamok utáni lenyújtásban volt jelentős szerepük.

AÉK: Petra, Ön edző és a győztes csapat egyik versenyzője. Mennyi munka van abban egy kutya és a gazdája részéről, hogy ezt a fantasztikus eredményt sikerült elérni?

MP: Természetesen nagyban kutyája is válogatja, de ami nagy általánosságban elmondható: attól a pillanattól kezdve, hogy egy versenyző magához vesz egy 8-9 hetes kiskutyát, elkezdődik egy tudatos felkészülés, egy rendszeres közös munka. Eleinte minden alapdolgot játékos formában megtanítunk a felnövekvő kutyának, sok trükköt és olyan feladatot tanítunk, amik később rávezetnek majd magára az agilityre. 8 hónapos kor körül szoktam elkezdeni az agility alapozást komolyabb formában, és körülbelül másfél-két és fél évesen tudunk elindulni egy alap megmérettetésen. Ezután kezdődik meg az adott kutya-ember páros verseny karrierje, amikor még éppen elkezdtünk csak versenyezni. Körülbelül 3 év aktív munka az, ami után egyáltalán eséllyel pályázhatunk arra, hogy egy ilyen világversenyre kijussunk. Minden ilyen esetben heti többszöri együttes munkáról, edzésekről van szó, ami szükséges a sikerhez. Nagyon sokszor mi, felvezetők is külön fitnesz órákat veszünk, hogy lépést tudjunk tartani a kutyusainkkal. Összefoglalva, ez egy hosszú évekig tartó közös mentális és fizikai tevékenység a kutya és a gazdája között.

AÉK: Az az általános tapasztalatom, hogy Magyarországon még a kutyás berkeken belül is meglehetősen kevesen ismerik a kutyás sportokat, másrészt vannak bizonyos előítéletek az agilityvel szemben. Hallottam már olyan vélekedést is, hogy itt csak „unatkozó hölgyek szaladgálnak cél nélkül” a kutyáikkal. Véleményetek szerint mi az agility lényege, hogyan lehet ezt jól összefoglalni?

MP: Azt tudom mondani, amit ez a sport a számomra jelent. Egyrészt, ez az egyik legjobb kapcsolatépítő tevékenység a kutya és a gazdája között, hiszen rengeteg feladatot kell közösen megoldaniuk. Másrészt, kívülről könnyűnek látszik és valóban úgy tűnhet, hogy mi itt csak szalagálunk és utasítgatjuk a kutyát. Ezzel szemben nagyon sok vezényszóra kell megtanítanunk az ebet, amiket neki stabilan tudnia és csinálnia kell. A felvezetőnek pedig minden helyszínen más pályát kell megjegyeznie és folyamatos futás közben pontosan tudni, hogy hol van a kutya, és megfelelő segítséget adni számára, hogy megértse, pontosan mit csináljon. Amellett, hogy egy nagyon összetett sportról van szó, a kutyának ráadásul a verseny külső környezetének zavaró hatásaitól is függetlenítenie kell magát.

NV: Ami szintén nagyszerű ebben a sportban az az, hogy egy ösztön-élőlény a kutya, önszántából együtt sportol velünk, ráadásul ez örömöt okoz a számára. Azt az óriási energiát, ami egy ilyen alkalommal felszabadul a kutyákban, a felvezetőnek megfelelően „kézben kell tartania”, közben meg kell jegyeznie a pályát, a kutyát megfelelő információkkal ellátni, hiszen ő a pályán a mi instrukcióinkat követi le. Ez egy nagyon komoly együttműködés egy állattal, ráadásul nagy sebességek közepette. Koncentráció, sebesség, együttműködés, számunkra ez egy fantasztikus dolog és létforma, nem csak egy futkorászás a pályán.

AÉK: Melyek azok a kutyafajták, akik szerintetek elsősorban alkalmasak az agility sportra?

NV: Ha hobbi szinten tekintünk erre a sportra, akkor a pálya minden fajta számára nyitott. Akik egészségesek, velük meg lehet találni a lehetőséget, hogy kipróbálják az agilityt a gazdájukkal. Ha profibb szintű versenyzést nézzük, nyilvánvalóan azok a fajták alkalmasabbak, akik fizikuma ideális ezekhez a mozgásokhoz, például robbanékonyak, gyorsak, fordulékonyak és olyan arányokkal rendelkeznek, amiket jól ki tudnak használni. A maxi kategóriában jellemzően 99%-ban a border collie-k vannak jelen, de vannak még belga juhászok is páran. A médium és mini kategóriákban egy kicsit színesebb a paletta, sheltie-k, uszkárok, kisebb testű terrierek, spánielek és újabban a papillonok jelenléte jellemző.

AÉK: A magyar kutyafajták közül van olyan, amelyik megjelenik ezeken az agility pályákon?

MP: Elsősorban a mudik és időnként látunk pumikat is, akik egyre sikeresebbek.

NV: Szerintem a fajták köre bővülni fog, hiszen ez a sport egyre professzionálisabb, egyre nagyobb tömegeket és érdeklődői kört mozdít meg. A versenyzők egyre nagyobb figyelmet fordítanak a megfelelő kutya kiválasztására és természetesen a saját képességeik növelésére. Emellett a sport fizikai feltételei is folyamatosan javulnak, Magyarországon például nemrég épült fel Budakeszin egy agility-csarnok. Mi úgy látjuk, hogy egyre szebb jövő áll e sport előtt, nemzetközi szinten és Magyarországon is.

AÉK: Köszönöm szépen a beszélgetést és gratulálok az elért eredményekhez azenkutyam.hu olvasói és a magam nevében is!