Így szereztem jogosítványt anélkül, hogy bárki kiscicámnak nevezett volna

Jogosítványt szerezni sosem könnyű, állítólag harminc felett egyre nehezebb.

Dilemma - Izgalmas témák, különböző nézőpontok a Femina új podcastjében.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek
Jogosítványt szerezni sosem könnyű, állítólag harminc felett egyre nehezebb.

Jogosítványt szerezni szerintem sosem egyszerű, és sokaktól hallottam, hogy minél később tanul meg az ember vezetni, annál nehezebb. Ez nem biztos, hogy így van.

Nem tudom, mi lett volna, ha húszévesen állok neki, de szerencsére pozitív élmény volt, elsőre sikerült. Elmondom, hogyan.

Horrorsztorik a női tanulóktól

A szüleimnek nem volt autójuk, most sincs egyébként, így nem szoktam hozzá, teljesen jól megvoltam a tömegközlekedéssel is. Nyilván, ahogy az ember idősebb lesz, kényelmesebbé válik a közlekedés autóval, és, mivel egyre többet utazunk, ehhez nem ártana, ha nekem is lenne jogosítványom. Tavasszal aztán el is kezdtem körbekérdezni, ki hol tanult, mik a tapasztalatok. 

A barátnőimtől és nőnemű rokonaimtól elég sok kínos sztorit hallgattam meg arról, hogy üvöltözött velük az oktató, volt, akit fogdostak, vagy kiscicámnak neveztek. Más csak annyit mesélt, hogy nem igazán figyelt rá az oktatója, vagy, hogy állandóan lemondta az órákat, és végül iskolát váltott. Szóval nem túl lelkesen keresgéltem autósiskolát.

A jó iskola fontos

Két autós-újságíró ismerősöm is a Mosolyzónát ajánlotta. Amikor megláttam, hogy autósiskola nőknek, nem mondom, hogy nem húztam fel a szemöldököm. Amikor befizettem az első részletet, a rendőrnéninek öltöztetett próbababa láttán majdnem kifordultam az ajtón, de végül maradtam, és jól tettem. 

A cikk az ajánló után folytatódik

Dilemma podcast

A Dilemma a femina.hu podcastje, mely minden adásban egy-egy megvitatást érdemlő témát jár körbe. A legújabb epizódban arról dilemmázunk, hogy miért ülünk fel a legfrissebb trendekre, miért követjük megszállottan a divatirányzatokat, valamint a fogyasztás és a reklámvilág pszichológiájának is a mélyére ástunk. Pintér Ada beszélget Márton Szabolccsal az Indamedia csoport ügyfélélmény igazgatójával, és Kazár Zalán Kristóffal a Femina újságírójával.

Promóció

Nem a legolcsóbb iskola, de azt hiszem, ha jogosítványról van szó, akkor nem érdemes spórolni. Mindig azt kaptam, amit ígértek, nem hitegettek feleslegesen, segítőkészek voltak, nem volt rejtett, elhúzódó költség, és nem mellesleg, mindent elintéztek az orvosi alkalmasságitól az elsősegélyig. És a legjobb oktatót kaptam, akitől vezetni tanulhattam.

KRESZ-re készülve

Sok iskolában lehet csak az ingyenes e-learning anyaggal tanulni, de én inkább bejártam a tanfolyamra is, mert kis túlzással azt sem tudtam, melyik a fék meg a gáz a kocsiban, úgy éreztem, jobb lesz, ha szépen beülök. A KRESZ nagyon logikus, könnyen tanulható, csak rengeteget kell gyakorolni. 

Az EduKRESZ E-learninggel kis túlzással korlátlanul van erre lehetőség, én minden reggel kipipáltam egy kérdéssort és egy teljes KRESZ-vizsgát. Emlékszem a pillanatra, amikor megvilágosodtam a jobbkéz-szabályt illetően. Így utólag ez különösen viccesen hangzik. Ahol nem a hivatalos verziót kapja az ember, csak egy demóverziót, szerintem érdemes felállni, az az iskola nem túl komolyan vehető. A Mosolyzóna vezetője, Pető Attila többször elmondta, hogy gyakorolni kell rengeteget, a hárompontos kérdéseket különösen, és jó, hogy megfogadtam a tanácsát, három pontot vesztettem a KRESZ-vizsgán, igaz, egypontosokból. 

Az elsősegély-tanfolyamot is letudtam a vezetés előtt, bár a hölgy, aki tartotta, az összes veszélyre felhívta a figyelmet, és úgy gondoltam utána, hogy inkább nem is akarok autóba ülni többet, nemhogy vezetni. A műfogásokon túl rengeteg apró trükköt elmondott, például, hogy miért legyen nálunk mindig másfél liter víz. Sokan nem veszik komolyan a vöröskeresztes tanfolyamot, pedig ott is bőven meg lehet bukni.

Miért kell női iskola?

A Mosolyzónában meg lehet beszélni, hogy ki milyen oktatót szeretne, mi az, ami neki fontos. És itt derül ki, hogy bizony, szükség van "női" autósiskolára, bármennyire is szexistán hangzott először. Pető Attila az egyik KRESZ-órán elmondta, hogy a nőknek más a térlátásuk, és ezt sok helyen nem tudják, vagy nem veszik figyelembe. A nők cserébe megfontoltabbak, viszont kevés az önbizalmunk, és ezzel is foglalkozni kell az órákon.

Sokan érkeznek tőlük máshonnan, mert az oktatókat elviselhetetlennek találják, de nem mindig könnyű megértetni az adott iskolában, hogy másik oktatót akar az ember. Ahogy azt sem, ha valakinek nem engedi a férje, hogy férfi oktató mellé üljön. Igen, sajnos ilyen is van, és az a nő, akinek ezt elő kell adnia, támogató környezetben szeretné megtenni. Szóval mindenki megbeszélheti, hogy milyen oktatót részesítene előnyben. Nekem nem volt semmi különösebb preferenciám, Zuglót választottam, mint helyszínt, és végül Meleg Zsolthoz kerültem. Várnom kellett rá, de nagyon megérte. 

A volán mögött

A zuglói tanpályán kezdtünk, hogy elsajátíthassam a kocsi kezelését. A kérdésre, hogy mennyire tudok vezetni, nem sok biztatót tudtam mondani, így az alapoktól kezdtük. Addig kétszer ültem volán mögött, mindkétszer az öcsém autójában, bár élveztem, hogy öttel megyünk, vezetésnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhettük a mutatványomat.

Elsőre a tanpályán kanyargás is Forma-1-nek tűnt, nehéz volt megszokni, hogy a kocsi a jobb oldalon is folytatódik, szóval ne nagyon menjek közel a bójákhoz, oszlopokhoz és egyebekhez. Szép lassan elsajátítottam az autó kezelését, és már akkor királynak éreztem magam, ha tízzel mentünk.

A tanpálya egyébként nagyon hasznos és fontos, tudom, hogy nem minden oktató viszi a tanulóját oda, amit nem is értek. Azt hiszem, nyolc órát voltunk ott, amikor Zsolt mondta, hogy akkor én viszem vissza a Mexikói útra az autót. Hát, nem éreztem, hogy a forgalom felkészült rám, de végül is visszajutottunk. 

Ezután vette kezdetét a rendes vezetéstanulás. Először gyér forgalmú utcácskákban autóztunk, majd egyre többször vezettünk nagyobb utakon. Zsolt nem a vizsgára készített fel, hanem a forgalomra, és a vezetésoktatás közepére jöttem rá, mennyire fontos, hogy ki tanítja az embert. Az oktatóm, amellett, hogy a világ legnyugisabb és legtürelmesebb embere, elsősorban azon dolgozott, hogy legyen önbizalmam a vezetéshez, hogy jól érezzem magam vezetés közben, ne féljek, és, ha nem hoztam jó döntést, akkor ne kattogjak rajta.

Soha nem engedte, hogy lebénázzam magam, és, ha elrontottam valamit, akkor csak annyit mondott, hogy most is tanultál valamit. Azt hiszem, egy életre meghatározza, hogy ki ült az anyósülésen az ember mellett a tanulás közben, és nem lenne ennyi hülye az úton, ha Zsolthoz hasonló emberek tanítanák őket.

Ötven órát vettem, szerintem ennyi bőven kellett, 30 óra alatt csak az tud megtanulni vezetni, akinek van már némi tapasztalata. Voltunk autópályán, amit nagyon élveztem, bár korábban nem tudtam magamról elképzelni, hogy viszonylag magabiztosan száguldozok az M3-ason. Autóúton is mentünk, vezettem sötétben és esőben is, ezek kötelezőek egyébként a forgalmi vizsgához. 

Előfordult, hogy utasom is volt, mindenkinek csak javasolni tudom, hogy vigyen magával még valakit, ha már ott tart. Teljesen megváltozik a hangulat és a dinamika az autóban, ha beül egy harmadik is, az ember zavarban van, picit izgul, és ez nem jó, ha a vizsgán jön ki. 

A vizsga előtti héten mindennap vezettem, így nem volt idő felejteni a két óra között. Még most sem tudom, hogy tudtam nyugodtan vezetni a forgalmin, vizsgahelyzetben elhagy a határozott önmagam. A vizsgabiztos kedves volt, nem tett megjegyzéseket, a forgalommal is szerencsém volt, épp senki nem érezte, hogy meg akarná mutatni egy mazsolának, hogy merre hány méter.

Mert sajnos sok ilyen van. Hiába nem tötyögtem, és vezettem egy idő után teljesen normálisan a forgalomban, van, akit borzasztóan zavar a T betű az előtte vagy mellette haladón. Emlékszem, hogy álltam a piros lámpánál elsőként, és balról, a szembesávba állva, srégen megállt előttem egy autó, totál szabálytalanul, hogy ő indulhasson el elsőként. És sok ilyen volt. Biztosan elfelejtették már, hogy egyszer ők is voltak tanulóvezetők, abba meg nem gondolnak bele, hogy ez milyen stresszt jelenthet valakinek, aki épp csak ismerkedik a forgalommal. Úgyhogy nem is teszem ki a T-betűt majd a kocsira, nem kell a plusz rosszindulat. 

Tehát elsőre átmentem, még meg is dicsértek, hogy szépen, dinamikusan vezetek, és ügyesen bekapcsolódom a forgalomba. De csak ezután kezdődnek a rendes tanulóévek, ahogy arra Pető Attila is felhívta a figyelmünket egyik órán, két-három év és jó sok kilométer kell, hogy az ember elmondhassa magától, tud vezetni.

Tíz életveszélyes autós, akinek nem szabadott volna jogosítványt adni

Eddigi életünk során kétféle sofőrrel találkoztunk: a felelősségteljessel, akinek kitűnő érzéke volt a vezetéshez, de legalábbis odafigyelt a környezetére autókázás közben. Míg a másiknak az autópálya csupán egy hatalmas játszótér, és még véletlenül sem merül fel benne soha, hogy mások is vannak az úttesten. A Bored Panda összeállításának szereplői sajnos az utóbbi tábort erősítik, és szemlátomást fogalmuk sincs arról, hogy mi a francot csinálnak. 

10 életveszélyes autós, akinek nem szabadott volna jogosítványt adni

Nézegess képeket!

Elolvasom

Képek: Getty Images Hungary.

Ezt is szeretjük