Egy teljes állás, de senki nem fizet érte: a nőkre hárul az érzelmi munka

Az érzelmi házimunka nem a főzésről vagy a mosogatásról szól, még ezeknél is kevésbé látványos, ám annál nélkülözhetetlenebb.

érzelmi munka
Húsvéti tojásvadászat
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Az adventi időszak, legyen bármennyire is szép, számos nehézséget is hordoz. Gyakran annyira összesűrűsödnek ilyenkor a feladatok, hogy az ember úgy érzi, sosem ér a végükre. Mindez rányomhatja a bélyegét a meghitt készülődésre, várakozásra is. 

Bár a családon belüli feladatmegosztás sokat változott az elmúlt években, évtizedekben, a nagy nyilvánosságot kapó diskurzusoknak köszönhetően egyre elfogadottabbnak számít, hogy a férfiak is kiveszik a részüket a házimunkából vagy a gyermeknevelésből, még így is az a jellemző, hogy a nők számos láthatatlan és fizetetlen munkát végeznek el a nyolcórás állásukon felül. Idesorolható az érzelmi munka, vagy érzelmi házimunka is, ami karácsony környékén még a megszokottabbnál is hangsúlyosabbá válik. 

Az érzelmi munkáért nem fizetnek, sőt észre sem veszik

Az érzelmi munkát elsőként leíró szociológus, Arlie Russel Hochschild eredetileg nem olyan értelemben használta a kifejezést, mint amilyen jelentéssel ma elterjedt. 1983-as könyvében (The Managed Heart: Commercialization of Human Feeling) az érzelmi munka olyan tevékenység, amelyet fizetés fejében végeznek, különösen a nők esetében gyakori, és egyes foglalkozásokra kifejezetten jellemző. A lényege, hogy a dolgozónak munkakörük szerint meghatározott érzéseket kell kifejezésre juttatnia, illetve kiváltania más emberekben. A szakember példáihoz tartozik egyebek mellett a nyugodt légkör megteremtéséért felelős légiutas-kísérő, a kellemes élmény kialakításában szerepet játszó felszolgáló, vagy a temetkezési vállalkozó, akinek együttérzést kell tanúsítania a gyászolókkal. 

Ezzel szemben az érzelmi munka vagy érzelmi házimunka napjainkban leginkább a magánélettel kapcsolatban merül fel, és Russel eredeti elgondolásától az is megkülönbözteti, hogy nem fizetésért történik, hiszen az adott személy hivatásán túli feladatokat jelöli. Végtelenül leegyszerűsítve azt is mondhatnánk, hogy ez lehet a nők kimerültségének egyik legfőbb oka, ami még csak szem előtt sincs, hiszen a legtöbb családban, közösségben a világ legtermészetesebb dolga, hogy az idetartozó teendőket csendben, a háttérben a nők látják el. Ez olyannyira igaz, hogy olykor bizony maguk az érintettek sem érzékelik, hogy voltaképpen a munkahelyükön kívül is erejükön felül dolgoznak.

Az érzelmi munka alatt nem a gyakran analgikus pontnak számító, de általában megbeszélhető és felosztható házimunkát értjük, hanem például a család olajozott működését biztosító logisztika kitalálását, megszervezését, a rokonokkal, barátokkal történő kapcsolattartást, az ünnepek levezénylését és a születésnapok, névnapok észben tartását. De ennél megfoghatatlanabb, kevésbé gyakorlatias dolgokat is: a másik érzéseinek észlelése, gondolatainak meghallgatása, érzelmi szükségleteinek kielégítése, érzelmi támogatása is az érzelmi házimunka meglehetősen széles ernyője alá tartozik. 

Mindezekből már látszik, hogy még a házimunkánál is kevésbé látványos feladatkörről van szó, hiszen a megfőzött vacsora vagy a szárítón sorakozó tiszta ruhák könnyebben észrevehetők, mint az, hogy egyébként a gyerekek odaérnek az iskolába vagy a különórákra, megvan a megfelelő ajándék a családtagoknak, meghallgatják a szomorkodók búját-baját, és ismét az egész család felköszöntötte a nagymamát a születésnapján, miután az érzelmi munkát végző személy emlékeztette őket a jeles dátumra. Lehet, hogy ezek apróságoknak és magától értetődőnek tűnnek, ám állandó koncentrációt, készenlétet, teljes érzelmi odafordulást igényelnek. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az ilyen feladatok a legtöbb esetben a „rendes”, nyolcórás állás és a házimunka mellett vannak jelen. 

Karácsonykor csúcsra jár az érzelmi házimunka 

Karácsony környékén talán minden korábbinál jobban megszaporodnak az érzelmi házimunkához tartozó feladatok. Ráadásul az egész készülődést körüllengi a tökéletesség iránti vágy, hiszen az ember mindenkinek a kedvére szeretne tenni, illetve él a fejében egy erősen idealizált kép is az ünnepről. A család minden tagjának kedvező menüsor kitalálásához és elkészítéséhez, a lakás ünnepivé varázsolásához, a vágyott ajándékok felkutatásához, a rég nem látott rokonok, barátok felkereséséhez rengeteg energia- és időráfordításra van szükség, mindent észben és kézben kell tartani.

Nem csoda, hogy a nők gyakran inkább teherként élik meg a karácsonyt, mint meghitt ünnepként, és sokan inkább gyomorgörccsel, mint izgatott örömmel várják az év végét. A cél viszont nem az, hogy a fáradtságtól jóformán ájultan essenek be a feldíszített fa alá, ilyenkor és természetesen az év összes napján kifejezetten fontos lenne, hogy ne csak a házimunkában osztozzanak a felek otthon, hanem az ilyen láthatatlan, ám a mindennapokban nélkülözhetetlen teendőkben is. Tévedés azt hinni, hogy ezeken a területeken a férfiak nem állnának helyt, ha szeretnének, a valóság inkább az, hogy általában nem érzik, hogy feladatuk lenne velük, hiszen megszokták, hogy mindez nem az ő vállukat nyomja, nincs szükség az aktív közreműködésükre, anélkül is minden - látszólag - zökkenőmentesen halad a maga útján. Pedig könnyen belátható, hogy például az ünnepi készülődés rendkívül összetett folyamata a maga milliónyi kisebb-nagyobb logisztikai nehézségével, döntési helyzetével nem hárulhat egyetlen emberre a családban. 

A cikk az ajánló után folytatódik

Mindemellett pedig azt is jó volna szem előtt tartani, hogy nem kell, hogy a karácsony a teljesítménykényszerről és a maximalizmusról szóljon. Bődületes közhelynek tűnik, mégsem lehet elégszer hangsúlyozni, hiszen annyi irányból érkezik ellentétes üzenet és nyomás, hogy az ünnep úgy is ünnep, ha nem ragyog a lakás minden négyzetcentimétere, nem sikerül meglátogatni minden családtagot és barátot, nem mindenki kapja meg a hőn áhított ajándékot, vagy idén nem készül el az elmaradhatatlannak hitt, családi receptúra szerinti bejgli. Ha ezeket a terheket le tudjuk tenni, talán az ünnep átélése is jobban megy majd. 

Anya előtt a karácsony: ha te elfogysz szentestére, akkor elveszett az ünnep is - Interjú Herner Dorkával

Az adventi időszak, az ünnepre készülődés sok családban végződik évről évre kifulladással. Leginkább az anyák, nagymamák hajlamosak rá, hogy vegyenek még a harmad-unokatestvéreknek is egy kis apróságot, és süssenek még két tepsi süteményt.

Anya előtt a karácsony: ha te elfogysz szentestére, akkor elveszett az ünnep is - Interjú Herner Dorkával

Hogy ne legyen idén tökéletes a karácsony, és érezd jól magad?

Elolvasom

(Képek: Getty Images Hungary.)

Ezt is szeretjük