Levágják a nők ujját, ha meghalt valaki a családban: a férfiakra nem vonatkozik a hagyomány az indonéz törzsben

Az Indonéziában élő, 250 ezer fős dani törzs tagjai egészen másképp fejezik ki gyászukat, mint ahogyan az a világ nagyobb részén szokás. Az egyik családtag halálát ugyanis nemcsak a hagyományos gyászszertartások, illetve gyászruhák követik, hanem egy sokkal brutálisabb rítus is.

A nőknek nem csupán a lelki, hanem a fizikai fájdalommal is meg kell küzdeniük szerettük elvesztése után: a tradíció arra kötelezi őket, hogy vágják le egyik ujjpercüket a történteket követően.

Ujjuk levágásával gyászolnak a nők a törzsben

A rituálé a gyászidőszakban zajlik, és vagy saját maguk végzik el a feladatot, vagy pedig az egyik családtagjuk teszi meg. Fél órával előtte szorosan elkötik az ujjat általában egy kötéllel vagy egy lánccal, hogy akadályozzák a vérkeringést, csökkentsék a vérzést, majd egy éles kővel lecsapják az ujjpercet. Előfordul azonban, hogy lerágják az ujjat, vagy pedig hosszú időre, igen szorosan elkötik, aztán hagyják, hogy elhaljon a terület, és magától leessen. 

Miután ez megtörtént, a sebet kiégetik, az ujjvéget pedig vagy elégetik, vagy pedig jelképesen eltemetik. A fájdalom és a fertőzésveszély persze így is hatalmas. A hagyomány leginkább az idősebb asszonyokat érinti, de ritkán az is előfordult, hogy az anyák csecsemő lányaik ujjait harapják le vagy a gyász miatt, vagy azért, mert úgy tartják, hogy ettől tovább él majd, és különlegesebb lesz, mint a többiek.

Csak a nőkre vonatkozik a tradíció

A törzs tagjai úgy vélik, a családtag halálával járó lelki fájdalomnak fizikai fájdalommá kell alakulnia, hogy igazán meg tudják gyászolni. Emellett a szellemek elüldözésére és a tisztelet kifejezésére is szolgál. A tradíció azonban csak a nőkre és a lányokra vonatkozik: a férfiaknak semmilyen hasonló kínt nem kell átélniük egy szerettük elvesztése után.

Az indonéz kormány hivatalosan már betiltotta ezt a hagyományt, azonban még mindig erősen él a törzs tagjaiban, így bár ritkábban, de még manapság is előfordul, hogy a gyász részeként levágják az egyik női családtag ujját. Az asszonyok pedig vállalják ezt, hogy bebizonyítsák, mennyire szerették az illetőt, és hogy elkerüljék azt, hogy a többiek megvessék, kiközösítsék őket. Szerencsére a fiatalabb nők köréből kezd kikopni a fájdalmas szokás.

Korbácsütésekkel mutathatják ki szeretetüket a nők

Az Omo folyó völgyében élő etióp törzsekben élénken él egy brutális és kegyetlen hagyomány, amelynek lényege, hogy rituális szertartásokon erős korbácsütésekkel sújtják a nőket. Az ezek után maradt hegek pedig azt jelképezik, hogy valóban méltóak a szerelemre, és a nehéz időkben is fontos szerepet játszanak.

• ujjak levágása
• indonézia
• indonéz törzs
• női sorsok
• tradíció
• fájdalom
• gyász
• Lélek&Test