"A gyereket nem másnak, saját magadnak szülöd": a kisgyerekes magány egyre több édesanyát érint

Esetenként az anyára hárul minden döntés és felelősség, ami borzasztó kimerítő tud lenni.

GettyImages-1269761468
Húsvéti tojásvadászat
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Amikor pár évvel ezelőtt megszületett a kisfiam a pici, ám cseppet sem zajtalan Hungária körúti lakásunkba, az első pár évben a nagyszülőktől távol kényszerültünk boldogulni. Édesanyámék 280 kilométerre, egy másik országban laknak, anyósomék azért közelebb, de mégsem olyan közel, hogy hétköznap át tudjanak ruccanni pár órácskára az unokájukhoz. Emlékszem, már az első hetekben mondogatta anyukám - amikor csak egy kicsit is panaszkodni mertem az állandó éjszakázások vagy maratoni szoptatások miatt -, hogy nekem kell megoldanom a gyermekem körül mindent, és szívesen segítenek, amiben tudnak, jönnek, amikor tudnak, de alapjáraton én (és a férjem az), akinek úgy kell szerveznie az életét, hogy megoldják, ha gond van. Ha a gyerek a bölcsiben kéthetente beteg, vagy ha épp kitörik a foga, és az ügyeletre kell sietni vele (szerencsére ez még nem fordult elő nálunk).


Emlékszem, akkor talán mintha nem is estek volna jól a szavai, de így, pár évvel később már látom, hogy valóban igaza volt. Jobb esetben a szülő nem a nagyszülőknek, de saját magának és persze a párjának szül. Azért vannak ketten, egy egységben, hogy megoldják a gyerek körül felmerülő problémákat, és mindketten kivegyék a részüket a gyereknevelésből. Ám sok családban már ez az állapot is csak vágyálom marad. Mert sokszor a férj nem úgy veszi ki a részét a gyereknevelésből, ahogy azt, mondjuk, a párja elvárná, vagy kiderül, hogy nem egyeznek meg a gyerekneveléssel kapcsolatos elvek, így az anyára hárul minden döntés és felelősség: ami borzasztó kimerítő tud lenni.

Valóban csak magamnak szülöm őket?

Valamelyik nap megkérdeztem egyik barátnőmet, akinek három kicsi gyermeke van, hogy hogyan bírja mellettük. Visszagondolva a kérdésre azt is feltehettem volna neki, hogy hogy bírjátok a három lurkóval, azaz ő és a férje hogy bírja, de valamiért már a kérdés megfogalmazása is csak az egyes számra irányult. Mert én is anya vagyok, tudom, hogy a gyereknevelést a mai társadalmi elvárásoknak megfelelően nem az apának, hanem az anyának kell bírnia.

GettyImages-1296484071

Az apa besegít, amiben tud, amire megkéred, de valljuk be, a gyereknevelés és a döntések oroszlánrésze az anyára hárul. Attól kezdve, hogy mit egyen, vagy mit vegyen fel a gyerek reggelente, azon keresztül, hogy észben tartsa, mikor kell befizetni a csoportpénzt vagy a különóra díját, épp miből ír dolgozatot, vagy hogy mit főzz neki vacsorára, és miért nem mehet át este 8-kor a szomszéd gyerekhez játszani. Naponta millió döntést kell hozni a gyermekért, és az ezzel járó felelősség is az anyák vállát nyomja, ami borzasztóan kimerítő tud lenni úgy, hogy közben munkád van, bejársz dolgozni, és viszed a háztartást, hogy ne úgy nézzen ki a lakás, mint ami hetek óta nem látott porszívót. De akkor is te maradsz otthon a gyerekkel, ha épp lebetegszik, vagy csak egy kicsit is, de folyik az orra, oldd meg, hiszen te keresed a kevesebbet, neked jobban megéri táppénzre menni, jogos. Mondom ezt mindeközben úgy, hogy szerető, gondoskodó apja van a gyermekemnek, aki bármit megtenne a saját családjáért.

A cikk az ajánló után folytatódik

Visszatérve a barátnőmre, akinek a három gyerek mellett vajmi külső segítsége van, szomorúan konstatálta, hogy most már látja, hiába van párja, csak “magának” szülte őket. Hiszen egy ötfős családot el is kell tudni tartani, ami miatt a férj kora reggel elmegy otthonról, és késő este jön haza, de még ha korábban is hazajön, akkor is a kertbe veszi az irányt, vagy épp szerel valamit. Mert egy ház körül mindig akad tennivaló, és ki csinálja meg azt, ha nem ő?  A barátnőm részmunkaidőben dolgozik otthonról, hogy amíg a nagyobbak óvodában vannak, és ő a kicsivel otthon, akkor is “hasznosnak” érezze magát. Miközben hozza-viszi a gyerekeket, ebédet főz, állandóan mos, vasal, pakol, és persze dolgozik. Az apa mondhat nemet, ha hazaesik egy fárasztó nap után, de az anya, aki ugyanolyan fáradt, nem mondhatja ugyanazt, hiszen neki kötelező gondoskodni a gyerekekről. Neki ezt jelenti a “magadnak szülsz” kifejezés: hogy hiába van egyébként egy szerető társad, jó házasságod, minden gyermek körüli teendő az esetek nagy százalékában az anyára hárul attól kezdve, hogy azok a picik megszületnek, ezzel pedig kezdetét veszi a kisgyermekes magány, ami hosszú évekig jelen lesz az életében.

GettyImages-81724437

Az, hogy az édesanyák feladata a család érzelmi biztonságának megteremtése és a gyermekek jólétének biztosítása, társadalmilag teljesen elfogadott, természetes elvárás volt régen és most is, miközben az apák családon belüli ugyanolyan mértékű felelősségvállalása kevésbé jellemző sokaknál, ami nem az ő hibájuk, hiszen a társadalom azt az elvárást támasztja feléjük, hogy ők a kenyérkeresők, nekik kell a család anyagi jólétét biztosítani, a többit pedig majd anya megoldja, még ha bele is roppan. Ameddig ez így lesz, valóban van létjogosultsága annak a mondatnak, hogy “a gyereket nem másnak, saját magadnak szülöd”.

Ha egy anya egyedül vállal gyereket: kiszámoltuk, milyen lehetőségei vannak

Az alábbiakban sorra vesszük, milyen anyagi körülmények várnak egy édesanyára, aki bármilyen oknál fogva egyedül neveli gyermekét.

Ha egy anya egyedül vállal gyereket: kiszámoltuk, milyen lehetőségei vannak

Nem csak lelkileg és fizikailag, de pénzügyileg is megterhelő egyedülálló szülőnek lenni.

Elolvasom

(Képek: Getty Images Hungary.)

Ezt is szeretjük