Ártatlan csendéleteknek tűnnek, valójában a halálról mesélnek: a 17. századi alkotások megvetik az e világi gyönyöröket

Elaludt vagy pislákoló gyertyák, gyümölcsök és virágok, órák, ékszerek és homokórák - ezek az ártatlannak tűnő objektumok a festményeken az elmúlásra hívják fel a figyelmet.

Bár gyakran hallani a tanácsot, hogy élj a mának, carpe diem, ragadd meg a pillanatot, hiszen semmi sem tart örökké, a legtöbb kultúrában tabutémának számít a halálról való beszéd napjainkban. A régi korok embere számára a fenyegető járványokkal és viszályokkal terhelt időszakokban viszont természetesnek számított a földi lét végességével foglalkozni.

Emlékezz a halálra, üzenik a festmények

A középkorban teljesen másként gondoltak az elmúlásra, mint ahogyan napjainkban szokás. A vallásos nép és a szerzetesrendek számára a halál az örök életbe átvezető történés volt, ehhez mérten kellett a földi lét dolgait szemlélni. Ez a látásmód a művészetben is megjelent, különösen a 17. században, amikor sokan úgy gondolták, hogy az élet nem más, mint felkészülés a túlvilágra.  

A 17. században, különösen Hollandia területén, sorra születtek az olyan csendéletek, amelyek kifejezetten borongós hangulatot árasztanak. Nemcsak a sötét tónus, hanem az első pillantásra ártatlannak tűnő tárgyak miatt is. Egy gyertya, homokóra vagy néhány szál hervadó virág önmagában nem túl baljóslatú jelenség, együtt viszont már erős szimbolikus jelentést hordoznak. Még nagyobb a hatás, ha a csendélet vagy portré egy koponyával is kiegészül. Az ékszerek, a nemesfémből készült ötvöstárgyak is a földi hívságokat hivatottak bemutatni.

A halál témájával foglalkozó festményeknek két nagy csoportja a sírművészetben gyökerező memento mori és a vanitas festmény. A memento mori körülbelüli jelentése: emlékezz a halálra, vagyis emlékezz, hogy téged sem kerül el, neked is meg kell halnod. Az ide tartozó művek ebben az emlékezésben segítették a nézőt. Ezek az ábrázolások, általában koponyák, a 15. századi portrék hátoldalain kezdenek feltűnni intelmek, mottók kíséretében. Az üzenet figyelmeztette a portré alanyát, aki az arcképét az örökkévalóság számára kívánta megörökíttetni, hogy az egyetlen út, hogy halhatatlanná tegye a lelkét, az erényes életen át vezet.

A vanitas jelentése Kölcsey Ferenc Vanitatum vanitas című költeményéből is kiolvasható. „Pára minden pompa s ék: / Egy ezred egy buborék” - írta a Himnusz költője. A vers címe és alapgondolata (minden hiábavaló), valamint a csendéletek elnevezése is a Bibliából, azon belül is a Prédikátor könyvéből származik. Így hát a vanitas festmények, amelyek különösen gyakoriak a 16. és a 17. század során, az élet múlandóságára, a földi örömök hiábavalóságára utalnak.

Jellemző motívumok rajtuk a koponyák, a rothadó, penészedő gyümölcsök, a homokórák, a hangszerek, a füst és a buborékok. Az élet elszáll, mint a füst, az ember olyan sérülékeny, mint egy szappanbuborék. A félig-meddig meghámozott citrom az élet keserűségére is utalhat.

A művészek idővel egyre találékonyabbá váltak, újabb és újabb szimbólumokat alkottak képeiken, hol ezt, hol azt hangsúlyozva. Ahogy arra is van példa, hogy a könyvekből megszerezhető tudás is felesleges, ennek ellentettje is előfordul. Egészen tökélyre fejlesztette a műfajt Pieter Claesz, aki fentebb látható művén saját portréját is elrejtette a tükröződő, buborékra emlékeztető üveggömbben. Ezzel a kutatók szerint talán azt üzente, hogy a művészet ereje azért még az idő múlását is túléli.

Mai szemmel talán kicsit bizarrnak tűnik a halál ilyen direkt megjelenítése, de eleink számára természetesnek tűnt, hiszen gyökeresen másképp gondolkodtak az élet dolgairól, mint a modern korok embere.

Rejtett titkok a festményeken

A következőkben nyolc festménybe rejtett titokról rántjuk le a leplet: képeken a részletek, melyek új értelmet adtak az addig csak szépségük miatt csodált képeknek.

(Borító- és ajánlókép: Pieter Claesz: Csendélet, 1625. körül. Forrása: Getty Images Hungary. Képek forrása: Wikipédia/Drewwiki, anagoria, Getty Images Hungary.)

• ezo
• művészet
• memento mori
• vanitas
• festészet
• Terasz