Éhes cipészlegények revolverrel a pesti belvárosban – Így nézett ki egy bankrablás 1931-ben

GettyImages-504682789

„Hétfőn délben két züllött cipészlegény pár percre áttelepítette Chicagót Budapestre” – tudósít egy hollywoodi filmekbe illő esetről a Budapesti Hírlap 1931. november 24-i keddi száma, a történetben bankrablás, lőfegyverek és valódi autós üldözés is szerepet kapott.

A bűneset fényes nappal, déli tizenkét órakor történt, helyszíne a belváros legforgalmasabb része, a mai V. kerület volt: a Petőfi Sándor utca 9. szám alatt található Gorzó és társa sorsjegyárusító, bank- és pénzváltó üzlet alkalmazottja, Funkt György egyedül dolgozott asztala mögött, amikor az ajtó kivágódott, és két, télikabátot és sportsapkát viselő fiatalember lépett a helyiségbe. Az egyik férfi revolvert kapott elő kabátjából, a fegyvert a tisztviselőre szegezve felkiáltott: „Fel a kezekkel, meg ne moccanj, mert agyonlőlek! Úgyis statárium van!”

Pesti balhé a Horthy-korszakban

A fegyveres fickó ezután társára nézett, és utasította őt, hogy gyorsan szedjen össze minden pénzt – az aprót is – a nyitott páncélszekrényből, majd a pisztollyal sakkban tartva Funktot, távoztak az üzletből. Az alkalmazott, aki egy pillanatra sem veszítette el lélekjelenlétét, gyorsan kiszaladt a fiókból, és üldözőbe vette az elkövetőket, miközben hangosan kiabált: „Segítség! Rablók! Fogják meg!” Az utcai járókelők azonnal megértették a szituációt, nagy riadalom támadt – ugyan a revolver sokakat visszatartott, néhány bátor ember mégis a tettesek nyomába eredt. A pisztolyos férfi olykor meglengette a fegyvert üldözői irányába, ekkor pár pillanatra megtorpant a hajsza, majd újra nekiindult.

A revolveres férfit végül egy élelmes taxisofőr fogta el, aki – amint meglátta, miről is van szó – autójával a rablók nyomába eredt, és sikeresen elgázolta egyiküket, míg társa, kihasználva a helyzetet, elmenekült a helyszínről, és eltűnt a pesti tömegben. A kórházban ápolt elkövető mindent bevallott a rendőröknek: Tamás Istvánnak hívják, huszonkét éves munka nélküli cipészsegéd, társa és barátja, Schifter Mihály ugyanennyi idős és ugyanebben a cipőben jár – nemrégiben elveszítették állásukat, barátnőik „fenntartása” azonban jelentős költségeket emészt fel, ezért döntöttek úgy, törvénytelen eszközökkel szereznek pénzt.

A Petőfi Sándor utca torkolata az Apponyi tér (Ferenciek tere) felől nézve (1939)
A Petőfi Sándor utca torkolata az Apponyi tér (Ferenciek tere) felől nézve (1939)Fortepan / Gali

Éheztek, ezért vetemedtek rablásra

A bulvárlapként működő Budapesti Hírlappal szemben a Szociáldemokrata Párt újságjaként megjelenő Népszava ellenben azt állította, az elkövetőket az éhezés sarkallta tettük elkövetésére – miután már három hónapja hiába kerestek munkát, enni sem tudtak miből, Tamás egy ízben az utcán összeesett az éhezéstől. Akármelyik változat is igaz, a botcsinálta bankrablók jó előre kitervelték tettüket: végigjárták a körutakat, hogy kiszemeljenek egy ideális helyszínt, hétfő délelőtt pedig már fél 10-kor odamentek a Gorzó-fiókhoz, bekukkantottak és felmérték a terepet. Megvárták, amíg az üzlet tulajdonosa, Steinbecker Jakab távozik, egyedül hagyva beosztottját, ezután rontottak be a Tamás által évekkel korábban, illegális úton vásárolt Frommer pisztollyal, ami négy golyóval volt töltve.

A bankház tulajdonosa megállapította, hogy 1573 pengő hiányzik a kasszából, melyből csak 40 pengő volt Tamásnál, a maradékkal társa sikeresen lelépett – a főkapitányság országos rádiókörözést adott ki a menekülő Schifter ellen, miközben megfigyelés alatt tartották korábbi albérletét, a Péterfy Sándor utca 15. szám alatti házat, ahová szemtanúk szerint még a rablás délutánján látogatás tett. A fiatalembert végül két nappal később, szerdáról csütörtökre virradó éjszaka fogták el a Rózsa utca 108. szám alatti kiskocsmában, ahol egy rendőrség által megfigyelt félvilági hölgy, Szőke Kató társaságában múlatta az időt – a detektívek a ivóból kihallatszó hangos cigányzenére és mulatozásra lettek figyelmesek, Schifter végül rövid ellenállás után mindent bevallott az igazolványát követelő Árvay József felügyelőnek.

Letartóztatásakor a fiatalembernél összesen 1000 pengőt találtak, mint vallotta, a maradékot ruhára – egy újpesti szabómesternél készíttetett magának elegáns öltönyt, kalapot –, cipőre, finom lakomákra és éjszakai mulatozásra költötte – írja a Friss Újság november 27-i cikke. Ruhájában egy élesre fent kést -– mint mondta, „ha az ember rabolni megy, sohasem tudhatja, mi adódik elő” – és egy ügyvédnek címzett levelet is találtak, melyben elfogása esetén 100 pengőt ajánl fel a védelme ellátására. A két elkövetőt decemberben a bíróság fejenként öt-ötévi börtönbüntetésre ítélte.

Nem ez volt az egyetlen hasonló bűneset az 1930-as években, sőt, a Horthy-korszak Magyarországán meglepően gyakoriak voltak a bankrablások: a leghírhedtebb eset az 1934. december 31-én elkövetett Szabadság téri „szilveszteri rablás”, melyben három ember életét vesztette.

Oszd meg másokkal is!
Mustra