Kádár Jánost szerény, puritán személyként őrizte meg a népi emlékezet, aki más kommunista vezetőkkel, Rákosival, Brezsnyevvel, Ceaușescuval ellentétben egyáltalán nem kedvelte a fényűzést, kispolgári módon, az átlag magyarokhoz hasonló színvonalon élt, kedvenc étele a káposztás tészta volt, amit a hokedlin ülve fogyasztott. De vajon tényleg ennyire puritán ember volt a kommunista Magyarország első embere?
A szerény külsőségek álcája mögött Kádár és felesége, Tamáska Mária valójában az átlagnál jóval magasabb színvonalon élt, olyan körülmények között, melyekről a magyarok többsége még álmodni sem mert: 1948 végén – a többi pártvezetőhöz hasonlóan – a Rózsadombon kapott villát, a 173 négyzetméteres, kétszintes házat egy gyárigazgatótól vették el, cserébe egy útlevélért, mellyel a volt tulajdonos távozhatott az országból. 1951-es bebörtönzésekor Kádár elveszítette vagyonát és luxusotthonát, rehabilitálása után azonban mindent visszakapott az államtól.
A Cserje utca 21. szám alatt álló villa földszinti négy szobájában lakott a Kádár házaspár, az épület többi lakrészében saját házvezetőnőjük, sofőrjük és a biztonsági személyzet foglaltak helyet. A házat a két világháború között készült neobarokk bútorokkal rendezték be, a szobák falait Egry József, Derkovits Gyula, Rippl-Rónai József, Szőnyi István és más neves festők munkái díszítették, a plafonokról drága csillárok lógtak, a nappaliban fakeretes, márványbetétes kandalló biztosította a meleget. Kádár a villához úszómedencét is építtetett, később azonban betemettette, mert túl drágának találta a fűtését – írja Hahner Péter történész. A kertben a pártvezető tyúkokat nevelt, gyakran ő maga etette a szárnyasokat krumplihéjjal, a baromfiudvart – ami igazi kuriózumnak számított a Rózsadombon – szívesen mutogatta vendégeinek.
A budai villa mellett a házaspár rendelkezésére álltak a balatonaligai, arácsi, tihanyi, balatonföldvári, dobogókői, leányfalui és budapesti pártüdülők is, és szabadidejében Kádár előszeretettel hódolt szenvedélyének, a vadászatnak, amelyre jelentős pénzek mentek el: a pártvezetőnek összesen 31 vadászfegyvere és 50 vadásztőre volt, ezek közül többet más államfőktől, például Helmut Schmidt nyugatnémet kancellártól vagy Franz Joseph Strauss bajor miniszterelnöktől kapott ajándékba. Ugyan a pártfőtitkár igyekezett a nyilvánosság előtt minél jobban kidomborítani egyszerű, munkás származását – az idegen neveket, szavakat például gyakran rosszul ejtette –, valójában kifejezetten művelt ember volt, aki sokat olvasott, tág érdeklődési körrel bírt, a Háború és békét például állítólag ötször olvasta.
Kádárt golyóálló, ólombetétekkel ellátott S osztályú Mercedes fuvarozta, kedvenc közlekedési eszköze azonban egész életében magánvonata maradt, melynek tervezésében is részt vett. Saját autója csak rövid ideig volt: egyszer felesége kapott ajándékba Hruscsov nejétől egy Volgát, később Brezsnyev lepte meg őt egy Niva vadászterepjáróval, azonban mindkét gépjárművet eladták az államnak. A főtitkár és felesége természetesen a ruháikat sem a Corvin áruházban vásárolták: Kádárné asszony Rotschild Klára divatszalonjából öltözködött, a fontosabb eseményekre általában új ruhát készíttetett magának, míg Kádár a Honvédelmi Minisztérium Szabóságán varratta az elegáns öltönyöket.
A mítosz tehát, miszerint a Kádár házaspár a munkásokhoz hasonlóan, átlagos, sőt, visszafogott módon élt, egyáltalán nem igaz – az tény, hogy nem költöttek olyan nagyszabású, szemtelen luxusberuházásokra, mint a fentebb felsorolt más kommunista vezetők, ezért viszonylag szerénynek számítottak a keleti blokkon belül, az átlag magyarokhoz képest azonban kifejezetten luxuskörülmények között élték az életüket.
Ha tisztázni szeretnél egyéb történelmi tévhiteket, kövesd sorozatunkat, amelyben jól ismert, de nem feltétlenül igaz történeteknek járunk utána.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
