Ki volt az a Wekerle Sándor, akiről a Wekerletelep a nevét kapta?

A Wekerletelep méltán népszerű része a XIX. kerületnek: a telep megálmodója és későbbi névadója az első polgári származású magyar miniszterelnök volt, aki háromszor is betölthette a kormányfői tisztet.

A XIX. kerület – 1950 előtt önálló város, Kispest – közismert városrésze a Wekerletelep, mely a kerület egyhatodát foglalja el. Bár munkástelepnek épült, alapkoncepciója mindig is a kertvárosias jelleg kialakítása volt – nem véletlen, hogy ma hangulatos, régi épületeiről és összetartó közösségéről ismert. Névadója, Wekerle Sándor miniszterelnök kezdeményezte a telep létrehozását.

Wekerle Sándor Móron született 1848. november 14-én, sváb származású polgárcsaládban, édesapja a Lamberg család jószágigazgatója volt. A székesfehérvári Ciszterci Gimnáziumban érettségizett, majd Pesten szerzett jogi diplomát, melyet követően a Pénzügyminisztériumnál helyezkedett el. Hosszú évek munkájával hivatalnokból nőtte ki magát politikussá: 1886-tól Tisza Kálmán kormányában pénzügyi államtitkárrá nevezték ki. Polgári liberális származásával kívülállónak számított a nemesség soraiból kikerült politikai elit köreiben, amit külseje is jól tükrözött: általános feltűnést keltett, mikor simára borotvált arcával belépett a képviselőházba. „Csak egy finánc” – mondták támogatói, így szerelve le az ellenséges hangokat.

Hamar sikerült elfogadtatnia magát, melyet mi sem bizonyít jobban, mint hogy három évvel később már pénzügyminiszter lett belőle. Több fontos gazdasági intézkedés fűződött a nevéhez: átszervezte a dualista állam adórendszerét és pénzügyi igazgatását, törvényt hozott a dohány, a cukor és a szesz adójáról és az államadósságok konverziójáról. 1892-ben miniszterelnökké nevezték ki (ő volt Magyarország első nem nemesi származású miniszterelnöke), miközben megtartotta pénzügyminiszteri tárcáját is – legfontosabb intézkedései közé tartozik, hogy az ő irányításával tért át Magyarország az aranyalapú valutára, a koronára, mely sokkal értékállóbbnak bizonyult az ingadozó értékű ezüstnél. Szintén első, hároméves miniszterelnöksége alatt hozta meg az országgyűlés az ún. egyházpolitikai törvényeket, melyek az állam és az egyház további szétválását célozták. Utóbbi törvények vitája végül a kötelező házasságra vonatkozó törvényjavaslat miatt elharapódzott, Wekerle pedig kénytelen volt benyújtani lemondását.

Benczúr Gyula: Wekerle Sándor portréja (1911)
Benczúr Gyula: Wekerle Sándor portréja (1911)Wikimedia Commons

A kilencvenes évek végén Wekerle a közigazgatási tanács elnöki és az Országos Kaszinó igazgatói tisztét töltötte be, az 1905-ös belpolitikai válságot követően viszont Ferenc József király személyes megbízására visszatért a politika élvonalába. Az uralkodó úgy próbálta orvosolni az országgyűlés megosztottságából fakadó bajokat, hogy a megbízható politikai figurának ítélt Wekerlét nevezte ki az ellenzéki pártokból összeállt ún. koalíciós kormányé élére. Ez a kormány négy évig működött, bukása után – részben cukorbaja miatt – Wekerle visszavonult a közélettől. Mégis újfent visszatért – ezúttal harmadszorra – a miniszterelnöki székbe, ismét egy politikai válság kellős közepén: 1917-ben IV. Károly király eredménytelenül próbálta keresztülvinni a választójog kiterjesztését, ami elmélyítette a válságot. Tisza István lemondatása, majd gróf Esterházy Móric rövid életű regnálása után ismét a megbízható Wekerlének jutott a feladat, hogy stabilizálja a politikai helyzetet.

Ekkor a Monarchia már a végnapjait élte: Wekerle hiába próbálta megakadályozni a dualista állam felbomlását, még a polgári pártok közötti együttműködést sem tudta megteremteni. Az őszirózsás forradalom alatt végleg kudarcba fulladtak tervei, a Tanácsköztársaság idején pedig a proletárdiktatúra túszul ejtette a bukott kormányfőt. Wekerle többet nem vállalt politikai tisztséget, a Horthy-korszakban csak gazdasági pozíciókat töltött be: a Közművelődési Tanács, majd a Pénzügyi Tanács elnöke volt. Utóbbi tisztséget még egy évig sem tölthette be: 1921. augusztus 26-án, Budapesten hunyt el hetvenkét éves korában. Hiába volt Magyarország történelmének első olyan miniszterelnöke, akit háromszor is megválasztottak erre a posztra (rajta kívül csak Nagy Imre és Orbán Viktor alakíthatott ennyi alkalommal kabinetet), alakját és politikai jelentőségét mind a Horthy-, mind a Kádár-rendszerben mellőzték, csupán a rendszerváltás után kapott újra jelentősebb figyelmet. Két fia közül az idősebb, Wekerle Sándor Tivadar Pongrác szintén fontos közéleti szerepet tölthetett be: országgyűlési képviselő és pénzügyminiszter lett.

Az eredetileg Kispesti Állami Munkástelep névre hallgató városrész kialakítása 1908-ban kezdődött, amikor a miniszterelnök kezdeményezésére az állam megvásárolta a Sárkány család eladó birtokát. A beruházás célja az volt, hogy a vidékről Pestre áramló munkások számára elegendő lakást biztosíthasson az állam. Fleischl Róbert építész javasolta, hogy sokemeletes bérházak helyett kertvárosi jellegű környéket alakítsanak ki, mivel úgy gondolta, a falusi környezetből érkező letelepedők számára túl nagy megpróbáltatás lenne hozzászokni a sivár bérkaszárnyákhoz. A kormány elfogadta a javaslatot, a századfordulón Angliában kibontakozó, természetközeli Arts & Craft mozgalom elveit használta fel a telep építésekor.

Kós Károly tér 4. – a ház, melyet minden tévénéző ismer...
Kós Károly tér 4. – a ház, melyet minden tévénéző ismer...Wikimedia Commons

A telep szinte a semmiből, a pusztaságból nőtt ki, a kézi erővel végzett építkezést Kós Károly – aki pályázaton nyerte el a telep kivitelezésének feladatát –, majd az ő Erdélybe való hazatérése után Tornalyllay Zoltán irányította. Öt év alatt nyolcszáz lakóházat, bennük háromezer-négyszáz lakást sikerült felépíteni. Az első világháború alatt néhány évre félbeszakadtak a munkálatok, végül 1928-ra készült el a telep, ezerhét lakóházzal, több mint négyezer lakással. A lakóházakon kívül két templom, négy orvosi rendelő, négy iskola és hat óvoda, mozi, rendőrkapitányság és lovasrendőr-laktanya is épült, átadásának idején már huszonkétezer fő élt a telepen. A koncepciónak megfelelően a telep építésekor ötvenezer fát ültettek, a lakóknak pedig segítettek saját kertjük kialakításában és gondozásában. A Wekerletelep legfőbb látványossága a virágokkal teleültetett Fő tér, mely 1987 óta viseli a Kós Károly tér nevet.

Megálmodója valószínűleg sohasem gondolta volna, hogy a telep egy napi szappanopera révén is közismertségre tesz majd szert. A Kós Károly tér egyik jellegzetes épülete szolgál külső helyszínként a huszonkét éve futó Barátok közt számára: a fiktív „Mátyás Király tér” és a környező utcák, terek mind a Wekerletelepen találhatóak, míg a belsőket műteremben veszik fel. Szintén a Kós Károly téren található a méltán híres Wekerlei Társaskör Egyesület székhelye.

Térfigyelő rovatunk előző részében annak jártunk utána, hogy mit kell tudni Rottenbiller Lipótról.

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek