Különórára jár, de abbahagyná. Erőltessem vagy hagyjam?

Nincs olyan gyerek, aki valaha járt valamilyen sportra, különórára, nem kötelező rendszeres aktivitásra, aki ne akarta volna egy adott ponton abbahagyni azt. Persze így vannak az iskolával is, de ott nincs meg a kilépési opció. Ilyenkor jön elő a dilemma: erőltessem, vagy hagyjam, hogy abbahagyja?

Egy-egy iskolán kívüli elfoglaltság abbahagyásának kérdésére egyszerűen nincs jó válasz. Senki nem lát a jövőbe, és ha nem valami rettenetes helyről kell kimenekíteni a gyerekünket, akkor utólag sem fog kiderülni, hogy jó döntést hoztunk-e. Minden sport, zenetanulás, agyagozó szakkör jónak indul. Általában azért választjuk, mert a gyerekünket érdekli, de legalábbis nincs ellenére, mi szülők pedig azt gondoljuk, hogy hasznára fog válni az ott töltött idő. Amikor törvényszerűen eljön a pillanat, hogy csemeténk elkezd nyafogni, hogy hadd ne menjen, akkor pedig nem tudjuk, hogy mi is a valós helyzet.

Arról van szó, hogy azt hozta el az élet, amit mindenkinek elhoz: bárminek a művelésében vannak unalmas, kellemetlen, akár fájdalmas szakaszok. Mindenhol előfordulnak konfliktusok, a fejlődés olykor nem látszik néhány hónapig, elmarad a sikerélmény. Ezeket érdemes megtanulni kezelni, mert nem az a megoldás, hogy ha kellemetlenségünk van, akkor elfutunk. A nehéz helyzetek megoldásának megtanulása pedig néha fájdalmas. Ezek, meg persze még sok egyéb meggyőződés miatt sokan ragaszkodnak ahhoz, hogy ha már belekezdett valamibe a gyerek, akkor azt ne hagyja abba.

Írj nekünk

Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol. 

Másrészt viszont mi van akkor, ha tényleg nagyon utálja az adott dolgot? Ha nyomorultul érzi magát a kosáredzésen, míg ha röplabdázni járna, akkor boldog és sikeres kiskamasz lenne? Ezt nem tudhatjuk előre sosem. Phyllis Fagell iskola tanácsadó a Psychology Today-en ír arról, hogy mit szokott ő javasolni, amikor tanácstalan szülők hozzá fordulnak ezzel a dilemmával.

Mint említi: erre sosincs jó válasz, viszont szerinte egyáltalán nem biztos, hogy mindenképp ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy ne hagyja abba a csemeténk az adott elfoglaltságot. Ha szülőként kényszerítjük, hogy olyan helyre járjon, ahol rosszul érzi magát, akkor arra tanítjuk, hogy ne lépjen ki számára előnytelen, rossz hatású, akár megalázó helyzetekből. Fagell azt mondja, hogy a válasz – azaz marad vagy kiszáll – talán kevésbé fontos, mint maga a döntési folyamat. Mert egy ilyen helyzetet a gyerekkel közösen, helyesen kezelve sokat taníthatunk neki arról, hogyan lehet jól megoldani a problémákat az életben. Öt üzenete van, amit szem előtt lehet tartani ezeknél a döntéseknél.

Mindig eljön a pillanat, amikor abba akarja hagyni
Mindig eljön a pillanat, amikor abba akarja hagyniImgorthand / Getty Images Hungary

1. Címkézd át a kilépés fogalmát

Valami abbahagyását, feladását sokszor gyávaságnak hisszük. Ezt érdemes elfelejteni. Néha éppen az abbahagyáshoz kell bátorság: lehet, hogy épp ez a szép kiállás önmagunkért, a saját méltóságunkért. Rachel Simmonst idézi, aki könyvében leírja, hogy egyetemistaként Rhodes-ösztöndíjat kapott Oxfordba. Nincs ennél menőbb dolog – eltekintve attól, hogy rettenetesen magányos volt, egész nap a Bodleian könyvtár félhomályos termében ücsörgött, vagy a ködös utakon futott. Depressziós lett, nem látta az élet értelmét, és végül már annyira rosszul érezte magát, hogy otthagyta az egészet. Ezt azonban senkinek nem vallotta be, tíz év telt el, mire először beszélni mert róla valakinek, hiszen tudta, hogy mindenki azt mondaná: nem normális dolog egy olyan kivételes lehetőséget otthagyni, amiért mások a kezüket-lábukat törnék. Ma már úgy látja, hogy élete egyik legjobb lépése volt, és sokat építette az önbecsülését, hogy ezt megtette magáért.

2. Hidd el, hogy a kilépés néha jót tesz az egészségnek

Egy kanadai kutatás kimutatta, hogy jobb a hangulatuk és az egészségi állapotuk azoknak az embereknek, akik képesek elengedni az elérhetetlen célok kergetését. Beszélgess sokat a gyerekkel, hogy feltárd, neki milyen szempontjai vannak, mi az, ami miatt leginkább abbahagyná, és ha például az a helyzet, hogy rendszeresen sikertelennek, alkalmatlannak érzi magát, akkor a lelki és testi egészsége érdekében lehet, hogy érdemes váltani.

3. Egy csomó sikeres ember rengeteg mindent abbahagyott

Tévhit, hogy csak a kitartás vezethet a sikerhez. Itt olvashatsz arról, hogy néha kifejezetten az abbahagyások mennyisége a siker mutatója, mert az igazán sikeres emberek addig keresnek, míg meg nem találják a nekik való dolgot.

4. Találjatok ki alternatívát

Beszéld meg a gyerekkel, hogy oké, hogy abbahagyja a focit vagy a hiphopot, de találjatok ki valamit helyette. Készítsetek listát arról, hogy milyen lehetőségek vannak, és válasszon ő egyet. Ha nem tud, akkor válassz neki te, de állapodjatok meg abban, hogy egy bizonyos próbaidő után, ha nem tetszik neki, akkor nem kell csinálnia.

5. Alaposan dolgozzátok fel a problémát

A gyerekkel együtt vizsgáljátok meg a helyzetet. Néha ő is teljesen bizonytalan, hogy mit is akar. Írjátok össze az adott dolog mellett és ellen szóló érveket, lássa meg ő is világosan, hogy mit nyer és mit veszít, ha nem jár már oda többet.

Hajlunk arra, hogy ne akarjunk belemenni a dolgok feladásába, abbahagyásába, de érdemes látni, hogy bizonyos helyzetekben ez lehet a legjobb döntés. Szabaddá teszi a gyerekünket, hogy új területekkel ismerkedjen meg, új szenvedélyt találhasson, és részévé teszi őt saját élete alakításának.

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek