Egy közülük kifejezetten hírhedt volt a maga korában, ő pedig nem más, mint a kínai Csing Si. Neve azt jelenti, „Cseng özvegye”, mivel egy kalózhoz, Cseng Ihez, ment hozzá, miután maga mögött hagyta a bordélyt, ahol örömlányként dolgozott.
Okosan építette birodalmát a kalóz
A Cseng-dinasztia korában tevékenykedő Csing Si „kétségtelenül a valaha élt legnagyobb kalóz” – írja Laura Sook Duncombe a Női kalózok – Hercegnők, örömlányok és kalóznők, akik a hét tengert uralták című könyvében. Ehhez kétség sem fér, hiszen Csing Si elegendő gyakorlatot szerzett abban, hogy hogyan használja nőiességét fegyverként, és képviselje a saját érdekeit a férfiakkal szemben. Ezért amikor huszonhat éves korában hozzáment Cseng Ihez, aki addigra már egyesített néhány kisebb kalózflottát, kikötötte, hogy férjével egyenlő hatásköre legyen a Vörös Zászló flottában.
Amikor férje hat év házasság után, negyvenkét évesen meghalt, az örökbefogadott fia, Cseung Po Cai vette volna át hagyományosan a hatalmas flotta irányítását, ám Csing Sinek sikerült őt az ujja köré csavarnia, és először szeretők lettek, majd hivatalossá tették kapcsolatukat: össze is házasodtak. Ezzel Csing Si ismét visszaszerezte befolyását a flotta felett.
Nem kérdőjelezték meg a hatalmát
A Vörös Zászló flotta óriási volt: 1000 nagy és 800 kisebb dzsunkából (kínai vitorláshajó), illetve evezős hajókból állt – írta feljegyzéseiben Richard Glasspoe, a Kelet-indiai Társaság egyik alkalmazottja, akit Csing Si szeptembertől decemberig tartott fogva 1809-ben.
A férfi úgy becsülte, hogy a nő hozzávetőleg 80 000 kalózt irányít.
A legénység soha nem kérdőjelezte meg a vezetői képességeit, és ha volt is, nem maradt fent dokumentum arról, hogy valaha előfordult volna zendülés.
A Vörös Zászló flottát senki nem tudta legyőzni, amíg Csing Si vezette azt, nem véletlenül akarta őt elfogni a portugál haditengerészet, a kínai hatóságok és a Kelet-indiai Társaság is, ám egyik sem járt sikerrel. Csing Si 1810-ben „ment nyugdíjba”, amikor elfogadta a kínai kormány amnesztiára vonatkozó ajánlatát. A kalózévek és második férje halála után egy kaszinót vezetett, és sókereskedelemmel foglalkozott.
1844-ben, 69 éves korában hunyt el. Minden kétséget kizáróan ő uralta a világ legnagyobb kalózflottáját, még a hírhedt Fekete Szakáll is mindössze négy hajót és háromszáz kalózt irányított. Talán az egyik legfontosabb tette az volt, hogy szigorú szabályokat vezetett be a legénységnél arra vonatkozóan, hogy nem bánthatják vagy erőszakolhatják meg a női foglyokat, mert azért azonnal kivégezték volna őket. Ilyen a nyugati flottákban nem létezett, hiszen, ha nő volt a fedélzeten, az csak balszerencsét jelentett…
Ha kedveled a kalózokról szóló történeteket, egy másik cikkünk egy szerzetesből lett kalózról szól, itt olvashatsz róla.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
