kém Magyarország

„A bálnáról beszél mindenki. A bálna az sztár. Háttérbe szorított mindent. Nemcsak a tanulni vágyó, mindkét nembeli ifjúság keresi föl a hosszú sátorban közszemlére helyezett bálnát, a tengerek megboldogult óriásához elzarándokol mindenki” – számolt be a rendkívüli látványosságról a hatvanas évek elején a Magyar Szó című vajdasági napilap.

Kéttonnás bálnanyelv

A jobb sorsra érdemes, preparált cet valóban óriási látványosságnak számított egész Kelet-Európában, beleértve Magyarországot is. A Góliátnak keresztelt óriásbálna 1954-ben akadt norvég halászok horgára, azaz szigonyágyújára: Észak-Trondheim környékén fogták ki a tengerből a 22 méter hosszú monstrumot, amely azonban – a bálnák között legalábbis – nem számított különösebben nagynak. „Súlya 63 200 kilogramm, és a szíve 450, a tüdeje 600, és a nyelve semmivel sem kevesebb, mint 2200 kilogrammot nyom” – írta a különös látványosságról a Vörös Zászló című lap, ahonnan azt is megtudhatjuk, hogy a cethalat először Franciaországba szállították, ahol húsz ember 12 órán át dolgozott a preparálásán. Belső szerveit eltávolították, 7000 liter formalint fecskendeztek bele, majd a belsejébe hűtőberendezést helyeztek. Mindezek után megkezdhette európai turnéját, a párizsi jégrevüvel együtt, s a Cirkusz és Varieté Vállalat meghívására hazánkba is ellátogatott.

Speciális kamionban érkezett

A bálna Párizs, London, Berlin, Svájc és Bécs után érkezett Magyarországra. 1961. december 18-án lépte át a határt egy 26 méter hosszú, „speciális kocsira épített guruló hűtőszekrény”, amely a preparált állatot szállította. Először Budapesten állították ki: a Városligetben hosszú sorokban álltak sorban az érdeklődők. Nem voltak kevesen: csak a fővárosban 600 000 ember volt kíváncsi a bálnára annak ellenére, hogy a belépőjegyért a felnőtteknek 4 forintot, a 7 éven aluli gyerekeknek és a csoportosan érkezőknek 3 forintot kellett fizetni. A főváros után következett a vidék: több vidéki városban (Győr, Pécs, Kecskemét, Szeged, Debrecen) is kiállították.

Kirándulás, extrákkal

„Amikor megtudtuk, hogy Góliáth, az óriás bálna Egerben lesz, és ráadásul az egyik napon ott sorsolják a lottót is, elhatároztuk, hogy beutazunk” – tudhatjuk meg Pócsik István bükkszéki lakos olvasói leveléből, amit a Heves Megyei Hírlapnak küldött.

„Harmincan vettünk részt ezen a nagyszerű kiránduláson, amikor alkalmunk nyílt megtekinteni ezt a hazánkban eddig sosem látott állatot.

Mellette láttuk a szigony-ágyút, amelyik kioltotta az életét. Sajnos, a sorsolást már csak a hangszóró közvetítésével az utcán hallgattuk végig. Ennek ellenére a kiránduláson igen jól éreztük magunkat” – szögezte le a levélíró.

Gyorsított Jónás-tanfolyam

Milyen látvány várta a bálnára kíváncsi látogatókat? Visszaemlékezések szerint már erősen viseletes állapotban volt az állat, mire hozzánk érkezett, annak ellenére, hogy folyamatosan nyomták belé a formalint. „Ami egész különös volt, hogy nem volt rendesen megvilágítva. Tehát egy ilyen huzatos, kicsit büdös, meleg térre emlékszem, ami előtt állt egy kis hokedli, tehát a bálna szája előtt állt egy hokedli, azon pedig egy szabályos 5 literes uborkásüvegnek tűnő valami, amiben külön tartották a bálna szemeit. És meg lehetett látogatni, tehát ez volt a szabadidős program, hogy a családok ellátogattak, gyerekek fehér térdzokniban, cérnakesztyűben, és megnézték a bálnát belülről is, tehát bele lehetett sétálni a hasába, és egy ilyen gyorsított Jónás-tanfolyamot el lehetett végezni” – emlékezett vissza 2003-ban a Klub Rádió egyik betelefonálója.

Kémkedésre használták?

Felmerülhet a kérdés: mi lehetett az oka annak, hogy fáradságot nem kímélve végigutaztassanak a keleti blokkon egy élettelen állatot? A rémületkeltés? A szenzációhajhászás? A reménykedés a borsos bevételben? Összeesküvés-elméletekben már akkor sem volt hiány: a tény, hogy a jószág egy nyugati rendszámú, óriási kamionban érkezett Magyarországra, feltételezések egész sorát indította el. Hasonló járműveket használtak ugyanis a ballisztikus rakéták szállítására, s a hidegháború legfeszültebb éveiben, alig túl a kubai rakétaválságon, amikor a két szuperhatalom kémkedést sejtett mindenhol (sokszor nem is alaptalanul), logikusnak tűnt a feltételezés: a bálnát bizony akár kémkedés céljára is használhatja a CIA. Egyrészt felmérheti a keleti blokk útjainak és hídjainak teherbíró képességét, azaz információt nyerhet arról, hogy egy esetleges támadás előtt a szovjetek mely utakat használnák katonai teherszállításra, másrészt pedig akár körbe is fotózhatja az ellenséges területet. (Ne feledjük, még manapság is megesik, hogy vasvillával támadnak a Google utcaképeket készítő autójára.)

A bálna utóélete

Az akció sikerén felbuzdulva a következő évben ismét megpróbálták Budapestre hozni a preparált bálnát, de nézeteltérések miatt a cet végül Varsó felé vette az irányt. A bálna mindenesetre a művészeket is megihlette: feltűnik egy Parti Nagy Lajos-novellában és Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényében is. Ez utóbbi alapján készült Tarr Béla Werckmeister harmóniák című filmje, amelyben egy alföldi kisváros életét felforgató eseménysorozathoz vezet a preparált bálna érkezése. (Borítókép: Fortepan / Horváth Lajos)