Születésekor még nem úgy tűnt, hogy ő lesz Anglia következő uralkodója, hiszen csupán ötödik volt a trónöröklési rendben. Ám a történelem másképp akarta. Miután mind apja, mind annak három bátyja, valamint utódaik csúnya tragédiák, betegségek közepette meghaltak, ő pedig rövidesen elérte a nagykorúságot, nyilvánvalóvá vált, hogy 18. életévét betöltve ő lesz a következő a sorban. Az ifjú Viktória pedig bátorsággal fogadta ezt. Amikor 1837. június 20-án, 71 éves korában meghalt IV. Vilmos, az ifjú trónörökös ezt írta a naplójába: „Mama keltett reggel 6-kor. Azt mondta, hogy itt van Lord Conyngham és a canterburyi érsek, akik látni szeretnének engem. Felkeltem, kimentem a nappaliba (csak a hálóköntösömet viselve), így, egyedül fogadtam őket. Lord Conyngham közölte velem, hogy szegény nagybátyám, a király nincs többé, mert 12 perccel hajnali 2 után eltávozott,
ebből fakadóan én vagyok a királynő.”
A koronázásra egy évvel később került sor.
A szeretett királynő
Ő volt az első királynő, aki a Buckingham-palotába helyezte székhelyét, de tisztánlátásának köszönhetően még így is ki tudta fizetni apja felhalmozott adósságait. A trónon is hamar látszott már tehetsége, bár eleinte nagyban támogatta az akkori miniszterelnök, Lord Melbourne, aki gyermektelen özvegy lévén úgy szerette a királynőt, mint saját lányát. A királynő eleinte népszerű is volt, ám később kisebb bajba került, amikor magára haragította a csőcseléket. Lady Flora Hastingsnek, anyja udvarhölgyének ugyanis elkezdett nőni a hasa, amiből mindenki arra következtetett, hogy az amúgy látszólag rendkívül szigorú erkölcsökkel, de a mendemonda szerint nagyon is kujon habitussal megáldott Sir John Conroy egyik leszármazottját hordja szíve alatt.
Viktória felült a pletykának, mert nem tűrte Conroy erkölcstelenségét, ezért ruhátlan orvosi vizsgálatot kért Lady Florától, akiről aztán kiderült, hogy még szűz. Persze a parlament fel is bolydult, mondván, hogy a királynő alaptalanul vádolja szeretett Lady Florájukat. Amikor az udvarhölgy meghalt kicsivel később, a boncolással pedig kiderült, hogy májrákja volt, végleg elszabadult a pokol. A királynőt nyilvános megjelenéseikor a tömeg csak gúnyosan kifütyülte, vagy éppen „Mrs. Melbourne” néven csúfolták a miniszterelnökkel folytatott szoros mentori kapcsolata miatt.
Amikor aztán ő volt a csali
Persze ezernyi történet áll Viktória neve mellett, 63 évnyi uralkodás rengeteg anekdotát, legendát rejt. Nem hiába ő Európa történelmének egyik legmeghatározóbb alakja. Nemcsak azért, mert nagyon komoly reformokat vezetett be, és mert visszahozta a birodalmat az anyagi csődtől, hatalmas területeket és befolyást szerezve a világban, de egy igencsak badass személyiség is volt. Kilenc egészséges gyermeknek adott életet abban az időben, amikor csak végigmenni az utcán olyan veszélyes volt, mint az orosz rulett.
Amikor 1842-ben egy szép vasárnap délután nyitott hintóban a templomból hazafelé tartottak, egy görbehátú, kicsi termetű, rosszarcú férfi, John Francis megpróbálta megölni a királynőt. A kisember rendkívül felháborodott volt a vagyonelosztás miatt. A merénylet majdnem tragikus véget ért, ám a fegyver nem sült el, így aztán Francis bátorsága egy pillanat alatt inába szállt, és pillanatok alatt el is tűnt. Viktória királynő viszont ahelyett, hogy a Buckingham-palota rejtekébe vonult volna az őrség megtriplázásával, egyszerűen csak mindenki előtt titokban tartotta a támadást. Korabeli feljegyzések szerint totális nyugalomban volt, ami talán új szintre helyezte az „uralkodás” fogalmát.
De ami ezután jött, az volt igazán meglepő: a királynő gárdája egyértelműen félt attól, hogy a merénylő nem utoljára próbálkozott, hiszen továbbra is bökte a csőrét az, hogy különösen sokba fájt a királynő fenntartása a nép számára. Viktória királynő miniszterelnöke azt tanácsolta, hogy másnap ugyanazon az útvonalon, ugyanazzal a nyitott tetős hintóval, ugyanabban az órában haladjon el. A halhatatlan, megölhetetlen királynő habozás nélkül igent mondott a tervre, és lám, a miniszterelnök jóslata bevált: másnap Francis tényleg felbukkant és bele is sétált a csapdába. Ám mielőtt pisztolyát felemelhette volna, már körül volt véve egyenruhásokkal, akik miután lefegyverezték a félkegyelműt, látták, hogy a pisztoly még csak meg sincs töltve. Talán éppen ez tükrözte, micsoda szegénységben élt az akkori társadalom: még a királynőnek szánt golyóra se volt pénz.
Persze John Francis pár pillanattal később már rács mögött volt, meglepő módon, mert a törvények szerint a legmagasabb büntetést kellett volna kapnia, ám Viktória királynő a halálbüntetést elengedte, helyette egy észak-ausztrál büntetőtelepre száműzte. Őfelsége olyannyira szánalmasnak gondolta Francis törekvését a kiiktatására, hogy még csak nem is sorolta a valamirevaló merényletek közé.
