Az ezzel kapcsolatos érzéseink komplikáltak, és nemcsak a nemünktől, hanem a személyiségünktől és a párkapcsolati céljainktól is függenek. A témában végzett kutatásról dr. Justin Lehmiller az Indianai Egyetem oldalán számolt be.
Mindenki mást keres
A kutatásba 188 heteroszexuális felnőttet vontak be. Online és egyetemi kampuszokon kérdezték őket arról, hogy hajlandók lennének-e szexuális kapcsolatot létesíteni bizonyos emberekkel, akikről többek között azt is lehetett tudni, hogy hány szexuális partnerük volt korábban. A résztvevők a szocioszexuális orientációjukkal, azaz az alkalmi szexre való nyitottságukkal kapcsolatos kérdésekre is válaszoltak. Ha valakinek a szocioszexuális orientációja korlátozás nélküli, az azt jelenti, hogy könnyen külön tudja választani az érzelmeit a szexualitástól, azaz nem szükséges érzelmileg közel kerülnie valakihez, hogy szexuális kapcsolatot létesítsen vele.
Az eredmények alapján az emberek kisebb eséllyel feküdnének le azzal, akinek egyáltalán nem volt még szexuális partnere, mint olyannal, akiknek 1-6 közötti exe volt, azaz a szüzesség jelentős hátráltató tényezőnek tűnik. Azok kapcsán, akik 7-8 partnerrel voltak együtt, már visszaesik a hajlandóság, ők nagyjából a szüzekkel egy kategóriába esnek, a 8 partner felettiek esetében pedig drasztikusan csökkenni kezd a kedv. A lélektani határ a 15 vagy több partnernél húzható meg, velük az alanyok nem szívesen bonyolódnának kapcsolatba.
A mintázat hasonló volt a rövid és a hosszú távú kapcsolatok esetében is: a valamennyi partnerszám vonzóbb, mint a szüzesség, de csak egy bizonyos határig, utána már megint kevésbé kívánatos a személy. Rövid távú kapcsolatoknál persze nem vagyunk olyan szigorúak: amíg csak alkalmi szexről van szó, nem akadály a múltbéli partnerek magasabb száma sem.
A férfiak és nők értékelése hasonló volt a hosszú távú kapcsolatok tekintetében, míg a rövid távú párkapcsolatoknál a férfiak könnyebben elfogadták a magasabb számú partnert, mint a nők.
Végül azok, akiknek a szocioszexuális orientációja kevésbé korlátozott – azaz nem okoz problémát nekik az alkalmi, érzelmek nélküli szex – hajlamosabbak kapcsolatot létesíteni azokkal, akiknek több partnere volt, és a leginkább ők kerülik a szüzességet.
Nem jellemző mindenkire
Bár az eredmények figyelemre méltók, ne felejtsük el, hogy a kutatásban csak heteroszexuális fiatal felnőtteket kérdeztek. Más életkorral és szexualitással az eredmények is teljesen mások lehetnek, ráadásul az is befolyásolhatta a végeredményt, ahogy a tanulmány készítői közölték a résztvevőkkel az információkat, mivel a partnerszám-kategóriák az alábbiak szerint alakultak: 0, 1, 2, 3, 4, 5-6, 7-8, 9-11, 12-14, 15-18, 19-22, 23-30, 31-40, 41-50, 51-60, és 60+. Ahogy az látható, volt köztük önálló számmal ellátott kategória, de előfordult 2, 3, 8 vagy akár 10 számot tartalmazó csoport is.
Hogy a vizsgálatban mi az elrendezés oka, és hogy miért pont a 60 lett a legnagyobb partnerszám, nem teljesen világos. Azzal viszont, hogy ezt választották a legnagyobb számnak, a pszichológusok által horgonyhatásként ismert jelenséget idézték elő, ami alapján a 60 nagyon soknak, a középső kategóriák pedig átlagosnak tűnnek. Ez válthatta ki, hogy a középső kategóriákat meghaladva a résztvevők már hajlamosabbak voltak visszautasítani a kapcsolatot. Lehetséges viszont, hogy ez a szám magasabb lett volna, ha a skála „horgonya”, amihez viszonyítanak, 100+ vagy 1000+ lett volna. Lehmiller megjegyzi, hogy pont emiatt érdemes óvatosan levonni a következtetéseket, hiszen a kérdések befolyásolhatták a résztvevők nézeteit.
