Tíz-húsz évvel ezelőtt is elég gyakori tapasztalat volt, hogy valaki dupla háztartásban lakott. Így nevezik azt, amikor felnőtt emberek, akik se nem rokonai egymásnak, se nem szerelmesek egymásba, összeköltöznek – leginkább anyagi megfontolásból. A mai albérletárak mellett meg már az a csoda, ha bárki, fiatal felnőttként meg tudja engedni magának, hogy egy nagyvárosban egyedül lakjon. Így van egyébként ez a világ majdnem minden nagyvárosában, ahogy az Atlantic cikkében olvasható, 2008 óta folyamatosan nő a lakótársak száma. A 18 és 34 év közötti amerikai jó harmada lakótárssal él.
Többnyire a középosztálybeli, tanulni vágyó fiatalok kényszerülnek erre, akik elhagyva a szülői házat egyetemre mennek egy városba, majd utána szintén a nagyvárosban vállalnak munkát. Bár az utóbbi években a fizikai munkát végzők között is egyre gyakoribb a lakásbérlet-megosztás, még párok is gyakran laknak együtt másokkal, más párokkal. Na de jó ez, vagy rossz az ember életminősége szempontjából?
Ha neked annak idején volt, vagy most van lakótársad, akkor biztosan van erről véleményed. Az, hogy aktuálisan milyen együtt lakni egy idegennel, függ attól, hogy milyen a felfogásotok az életről, mennyire illetek össze. Ha kellően toleránsan viseltettek egymás iránt, nagyjából hasonlóan gondolkoztok a tisztasági és rendrakási feladatokról, és kellemes társaságot nyújtotok egymásnak este egy közös vacsorán, akkor szuper dolog a lakótársság. Anyagilag megéri, nem vagy egyedül, van kihez szólni, de el is lehet vonulni…
Ha viszont a lakótársad irdatlan kuplerájt csinál a konyhában, sosem viszi le a szemetet, és hangos bulikat csap a szobájában, amikor te aludni szeretnél, akkor ideje szétköltözni. Nem sok értelme van úgy élni, hogy az ember ahogy hazaér, elkezd dühöngeni.
Akármilyen is legyen az együttlakás valakivel, ezek a tapasztalatok jelentősen építhetik a személyiségedet, és hozzátehetnek ahhoz, hogy később, mondjuk a házasságodban, vagy a gyerekeddel is könnyebben oldódjanak meg a problémák. Hogy hogyan?
Ökoszisztéma vagy egoszisztéma
Ha a lakótársad kint hagyja a piszkos zokniját a fürdőben, vagy telepakolja otthoni kajásdobozokkal a konyhaasztalt, akkor három módon reagálhatsz. Az egyik az, hogy nem zavar, de ezt most vegyük ki a pakliból, mert kit ne zavarna egy idegen büdös zoknija a fürdőjében. A másik, hogy őszintén rosszul esik. Micsoda tiszteletlen, a másik érzéseit semmibe vevő viselkedés ez! Hát nem gondol arra, hogy milyen nekem ezzel a zoknival szembesülni? Nem veszi észre, hogy nincs helyem vacsorázni, mert mindent ellepnek a dobozai? Aki így gondolkozik, az egoszisztémában van, azaz magára veszi, személyes sértésnek tekinti a másik életmódját. A mesteri egoszisztémások még a másik pozitív, gondoskodó viselkedésének sem örülnek. Hozott sushit? Biztosan akar valamit tőlem, és ezzel manipulál.
Akik viszont úgy tudják megoldani a közös fedél alatti életet, hogy ökoszisztémában gondolkodnak, azok jóval kevesebb fájdalommal megoldják az ilyen problémákat. Az ökoszisztéma ugye arról híres, hogy minden összefügg mindennel, egymást kiegészítő, kiegyensúlyozó folyamatok és viselkedések segítenek hozzá, hogy a rendszer stabilan működjön. Az ökoszisztémában gondolkodóknak van egy adok-kapok rendszer a fejében, illetve szem előtt tartják, hogy ők maguk is hozzájárulnak a viselkedésükkel a rendszer működéséhez. Egy ökoszisztémában gondolkodó meglátva a sok kajásdobozt a konyhaasztalon azt gondolja: nem tisztáztuk világosan, hogy ki mennyi helyet foglalhat el a konyhában – ezt meg kell beszélnünk. Ugye, egészen más ez, mint az ez a szemét velem akar kiszúrni gondolkodás?
Nyílt kommunikáció
El is jutunk a következő áldásos hatáshoz: a szabályok, elvárások, kérések és felajánlások nyílt kommunikációjához. (Az emberi konfliktusok 80%-a eltűnne a földről, ha erre úgy általában képesek lennének az emberek.) Egy fedél alatt lakni egy másik, nem túl közeli személlyel szinte rákényszerít, hogy ebbe beletanulj. Egy csomó faktor segít abban, hogy beletanulj ebbe a kommunikálásba: egyrészt nehézkes lakótársat váltani, nem lépsz csak úgy ki-be egy ilyenbe – tehát illik inkább megoldani a dolgot, mint elmenekülni. Másrészt az otthonodról, a pihenésed teréről van szó, nagyon mazochistának kell lenni ahhoz, hogy tűrd a számodra elviselhetetlen körülményeket. Harmadrészt közepes tétje van a dolognak, ami ideális terep a gyakorláshoz. Ha a szerelmedről, anyádról, vagy valaki más Nagyon Fontos Személyről van szó, akkor a kommunikációt megbéníthatják az erős érzelmek. Egy lakótárs viszont ideális esetben kedvelt, de nem különösebben szoros kapcsolat, tökéletes partner a kommunikációd fejlesztéséhez.
Írj nekünk!
Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben ezen a címen, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Díványon is szívesen válaszol.
Munkamegosztás
Az ökoszisztémás gondolkodás része az is, hogy mással együtt lakva természetessé válik számodra, hogy a házimunkát, feladatokat megosztjuk. Szerintem a sok társbérlet nagyban hozzájárul ahhoz is, hogy a hagyományos férfi-női szerepek átalakításában segítsenek. Egy ember, például férfi, aki évikig élt úgy, hogy nemcsak magát kellett ellátnia, de a kulturált együttélésre is figyelnie kellett a lakótársa miatt, az megszokja, hogy bizonyos dolgok rá hárulnak a háztartásban, hogy egyensúlyban maradjon a rendszer.
Te is profitáltál a lakótársakból?
Fiatalkorban a lakótárs egy ideális tanulópálya lehet ahhoz, hogy megtanuld tisztázni a szabályokat, elmondani az igényeidet, egy rendszer részének érezni magad, és a másik viselkedését nem magadra venni, hanem annak látni, ami: a másik jellemzőjének. Egy szimpatikus, jófej, de nem túl közeli lakótársat tulajdonképpen receptre kellene felírni a házasság vagy egy hosszabb párkapcsolat előtt. Szerinted?
