Szavazzon: van értelme a szombati munkanapnak?
December 7. van, szombat, munkanap. Évezredes hagyománya van a szombati munkavégzésnek az emberiség történelmében, Magyarországon is csak a nyolcvanas évektől vezették be, talán dekadens nyugati mintára, talán a hatalmat birtokló munkásosztálynak osztogatott cukor és korbács egyikeként a heti két pihenőnapot, nem tudom. Én arra emlékszem gyerekkoromból, hogy egyik évben még szombaton is volt suli, a következőben már csak minden második szombaton – a kártyanaptárokon zöld színnel jelölték ekkoriban a szombatokat, imádtam a piros és fekete mellett megjelent harmadik színt –, majd aztán már egyáltalán nem.
Mi, magyarok az évezredes hagyomány előtt egy ideje az úgynevezett munkanap-áthelyezéssel tisztelgünk: random szombatokból csinálunk munkanapokat, hogy egy-egy ünnepnap előtti hétfőn vagy utáni pénteken szabadnapunk és így négynapos hétvégénk legyen. A dolog mögött nyilvánvalóan a főleg vidéki wellness-szálló lobbi áll, hiszen ilyenkor a jacuzzik langymeleg vizére csőstül áramlik a nepperek, műkörmösök és zöldségesből kinőtt kocsmárosok alkotta úri közönség, welcome drinkek és Erzsébet-utalványok édes elegye.
A szombati munkanap ugyanakkor, felületesen végignézve ezen a szombati Budapesten – és a Rejtő Jenő-i hangulatnál maradva – olyan, mint a nyári ruha mellénye: rövid és céltalan. Ez a fotó a szerkesztőség előtti utcában készült, a Lajos utcán, amely munkanapokon, mármint rendes munkanapokon, zsúfolásig tele van autókkal, nem ritka, hogy a Kolosy tér és az amfiteátrum között teljesen bedugul. A mai munkanapon viszont – látják.
De a környéken feltérképezve a menzák, büfék és kávézók kínálatát ugyanez látszik: egyetlen olyan hely sincs nyitva, ami amúgy csak munkanapon működik. Ami amúgy csak józan üzleti érzékre vall, az irodaházban ugyanis, ahol az Index működik, szintén csak lézengenek az emberek, de nem volt a szokásos tömeg reggel sem az utakon, kollégám is szinte néptelen 9-es busszal jött munkába. Szóval nem lehet nem feltenni a kérdést: