Rendeztek egy kiállítást a szólásszabadság korlátozásáról a világ egyik legfejlettebb demokráciájában, bezáratták
A közelmúltban többször is írtunk Dél-Korea és Japán lassan, de biztosan durvuló viszályáról, amely néhány éve a (Dél-Korea szerint a japán hadsereg által a félsziget megszállása alatt prostitúcióra kényszerített, a japán álláspont szerint helyi üzletemberek által üzletszerűen a japán hadsereg rendelkezésére bocsátott) japán eufemizmussal "vigasznőknek" nevezett nők kárpótlásával kapcsolatos (a II. világháború vége óta több alkalommal fel-fellángoló) vita ismételt eszkalációjával indult, majd a világháború alatt japán cégek által kényszermunkára fogott koreaiak kárpótlásával kapcsolatos nézeteltérések miatt gazdasági vetületet szerzett, majd kereskedelmi büntetőintézkedésekben csúcsosodott ki.
A viszály politikai és gazdasági vetületei mellett mindkét oldalon kitűnő alkalmat ad az eszement nacionalizmus megnyilvánulásaira, Koreában egyesek például japán autók rituális megkorbácsolásával próbálnak elégtételt venni a történelmi sérelmekért (de van olyan is, aki kimcsivel dobálja a Lexust), Japánban pedig politikai botrány és terrorfenyegetés miatt be kellett zárni egy, a szólásszabadság korlátozásáról szóló kiállítást.
A nagojai triennáléra egy japán kurátor által összeválogatott, nagyjából kéttucatnyi, botrányosnak ítélt és korábban már cenzúrázott művet bemutató tárlat bűne az volt, hogy egy dél-koreai "vigasznő" szobrát is kiállították, mert a kurátor szerint a kérdésről az azt övező tabuk miatt nem lehet szabadon beszélni Japánban. (A szobor eleve visszatérő, jelképes eleme a viszálynak, pár éve Szöulban a japán nagykövetség épülete elé, majd nemrég a puszani japán konzulátus elé helyeztek el hasonló szobrokat, ami miatt 2017-ben Japán visszahívta dél-koreai nagykövetét). Ebből aztán hatalmas politikai botrány lett, nacionalista politikusok és szószólók a japán nép közpénzen való gyalázásának nevezték a dolgot, és egy terrorfenyegetés miatt a szervezők végül le is zárták a kiállítást.
Bár az ügy augusztus elején robbant ki, azóta is mindennapos szereplője a japán sajtó véleményszekcióinak, a napokban például valaki azt elemezte, hogy a kiállítás végső soron elérte-e célját azzal, hogy bezáratták, vagy a szervezők szimplán gyávák voltak, hogy engedtek a nyomásnak, esetleg pusztán a nagojai polgármester önös céljai (illetve a polgármester és a prefektúra kormányzója közötti rivalizálás) vezettek a végkifejlethez.