Megkóstoltam a csípős paprikás Békanőt, és jó volt
Van az a fogyasztói réteg, aki ragaszkodik a régi, jól bevált dolgokhoz, és van a minden hülyeségre fogékony, ez utóbbiba tartozom én is. Ha a marketingesek ráírják valamire, hogy special edition, már dobom is a kosárba. Limitált kiadás? Már pittyegtetem is az önkiszolgáló kasszánál. Valami oda nem illő ízt kevernek a legunalmasabb termékbe? Már küldöm is át Pándi kollégának, aki rögtön visszaír, hogy neki is kell kettő.
Ezért csaptam le 3 éve a Tikkadt Szöcske kólára, és nem véletlenül csillant fel a szemem, amikor megláttam a Békanő flakonját egy Fény utcai diszkontban. A névből, és a grafikából sejtettem, hogy ez a szöcskekólások új projektje lehet, ami igaznak is bizonyult. Még a helyszínen megittam, miután áttanulmányoztam az összetevőket:
a 12% almalé és a természetes csípős paprika kivonat mellett a fekete répalé teszi teljessé az erre fogékonyak (mint pl. én) borzongását.
Na de milyen is ez az élmény? Meglepően kellemes! Az mondjuk érdekes, hogy nem csípős, csak egy kicsit bizsergeti a nyelvet, meg a szájpadlást, és ez is inkább az illatának köszönhető: megszaglászva ugyanazt hozza, mint amikor felvágunk egy erőspaprikát, és beleszagolunk egy jó nagyot. Úgy élhetjük át a csípősséget, hogy nem kezd el patakzani a könny a szemünkből.
Kinek ajánlanám a magamfajta hülyéken kívül?
Tulajdonképpen bárkinek, a csípős paprikás címke ellenére egy kellemes, enyhén szénsavas, abszolút fogyasztható cucc, aminek simán ott a helye a vaníliás kólától a bubble gum ízű barr-ig vezető, jamaikai gyömbéritallal és szénsavas banánlével szegélyezett hosszú úton.