Az egyik leginkább hóbiztos alsó-ausztriai síterepen, Hochkaron kinyitottak a mostani hétvégén, mert május közepe ide vagy oda, bőven van még annyi hó az 1400 méteren fekvő 19 km-es kis rendszeren, hogy lehet síelni. Viszont az üzemeltetők nagyon nagyvonalúak voltak, a különleges hétvégén nem kell fizetni a bérletért, aminek meg is lett az eredménye.
Azt írja a sielok.hu, hogy aki eddig nem ért oda, már el se induljon, ugyanis annyian vannak, hogy a rendőrök már a pályához vezető utat is lezárták, több embert nem engednek fel.
A webkamerák képén pedig látszik, hogy tényleg elég szépen megtelt a terep, gyakorlatilag tele van minden felvonó, és ugyan valóban vannak már komolyabb fűfoltok a hóban, de azért bőven lehet rajta csúszni.
Mint arról mi is írtunk, Veréb Tamás nemrég közösségi oldalán fejtette ki, hogy véleménye szerint „sorra tűnnek el a valódi tehetségek, a valódi tartalmak, és a minőség”.
Gyerekek, hát kik ülnek zsűri székekben és kik vannak minden műsorban? Itt is tisztelet a kivételnek. Tényleg ilyen világot szeretnétek? Mindig azzal védekeznek a szakmában, hogy: »hát erre van igény«. Hát persze! Köpjön fel és álljon alá az a »szakember«, aki hagyta és hagyja így lesüllyeszteni a színvonalat!
– fogalmazott korábban Veréb.
Most a Story megkereste a színész énekest, hogy egyebek mellett erről a kijelentésesről is kérdezze, amelyet egyébként a mai napig tart, és vállal.
Nem mondom, hogy ezzel megváltom a világot, de ha senki nem szólal meg, akkor nem fog változni semmi. Tudom, nem vagyok vele egyedül a szakmában, sokan látjuk, milyen mélyrepülésben vannak bizonyos televíziós közegek, a kollégákkal néha megkérdőjelezzük azt, hogy milyen műsorok és milyen emberek kapnak lehetőséget.
– magyarázta Veréb, aki ugyanakkor úgy látja, nem tűnt el teljes mértékben a minőségi szórakoztatás.
„Vannak még minőségi műsorok, ahol igényes a szórakoztatás, mint például a Sztárban Sztár vagy a Sztárbox, a sport miatt. De hogy negatív példát is mondjak, vállalom, például a Kőgazdag fiatalok... engem elborzaszt, hogy valaki szerint erre van igény. Aki látta ennek csak a címét vagy a beharangozóját, az tudja, hogy miről beszélek, mikor azt mondom, hogy ez egy trash műsor, amire ezek szerint szükség van. Én mindig szégyellem magam ezért.” – fűzte hozzá.
Lovas Rozi és férje, Horváth János Antal kisfia, Misa 2020. májusában, kislányuk, Izabella pedig 2022. februárjában született meg. A házaspár nemrég arról mesélt, hogy eddig várniuk kellett arra, hogy két gyermekük együtt tudjon játszani, azóta viszont nagyon összenőtt a két kicsi, Misa pedig remekel nagy testvérként. Most a színésznő a Meglepetés magazinnak adott interjújában az anyaságról mesélt, valamint arról, hogy hogyan tudja összeegyeztetni a magánéletét és a munkáját szülőként.
Bár lényeges számomra a szakmai kiteljesedés, elsősorban édesanya vagyok, a családi összhang és a harmónia megteremtése a legfontosabb. Mindig a gyerekeket tartjuk szem előtt és zsonglőrködünk a feladatok között. Amelyek kevésbé fontosak, azokra nemet mondunk, arra koncentrálunk, amelyek inspirálnak és hozzáadnak valamit az életünkhöz. Ha sikerül megteremtenünk az egyensúlyt, az egy jó állapot, de nem könnyű, néha picit túl van feszítve a húr.
– magyarázta Lovas, aki egyébként az átgondolt tervezés híve, ezért férjével megszoktak beszélni mindent, figyelve mindegyikük igényére.
Mint mondta, az idő fogalma teljesen más jelentéssel bír, már minden a gyerekeikről szól, könnyebben mond nemet egy-egy feladatra, és szigorúbban is rangsorol. Ugyanakkor a színésznő jövőképe is átrendeződött: „minden más értelmet nyert, beleértve az aprónak tűnő részleteket is. Már tudatosabb szintre emelkedtek a mit eszünk és hova megyünk kérdésekre adott válaszok.”
Lovas arról is beszélt a lapnak, hogy hamar megmutatkozott, hogy a gyerekei mennyire különböző egyéniségek, viszont nagyon jó testvérek.
Misa és Iza szerencsére hamar összeértek, már tudnak együtt játszani, összetartóak, sőt már ellenünk is kötnek szövetséget. Másfajta egyéniségek, ugyanakkor abban is hiszek, hogy mivel szeretetteljes közegben élnek, a példák által tanulnak. Áldásnak tartom, hogy megélhetjük a többgenerációs összetartozást. A gyerekeink megtapasztalhatják, hogy mindenhol szeretetben és odafigyelésben van részük, amely majd az alapvető motor lesz a személyiségükben.