Ez a megyei I. már nem az a megyei I., ami tavaly volt!
A magyar fociban a messze legizgalmasabb dolog az, ami az ún. hátországban zajlik. Persze, biztos izgalmas, hogy a NER-csapatok házibajnokságává vált NB I.-ből ki esik majd ki, a Felcsút vagy a Kisvárda vagy a Mezőkövesd vagy a Diósgyőr – és egy ideig az is izgalmas volt, hogy a házikedvencek közül a Fradi vagy a Vidi nyeri-e meg –, meg az is, hogy ha valamelyik falusi csapat esik ki, a Gyirmótnak az NB II.-ből sikerül-e feljutnia, és gondoskodnia a garantáltan ötszáz nézős bajnokikról.
De ami az alsóbb osztályokban történik, az az igazi. Pláne, ha elvonatkoztatunk attól, ami a pályán valójában történik, és megnézzük, hogy a meccs végén hogyan látták az eseményeket és úgy általában a világ holisztikus összefüggéseit a megye egyes, megye kettes csapatok edzői. Ezen a héten a borsodi megyei bajnoki fordulók edzői nyilatkozataiból válogattam, szebb húsvéti csokor jött össze, mintha barkát gyűjtögettem volna. (A kép illusztráció, nem Borsodban, hanem Tolna megyében készült tavaly nyáron.)
- „A második félidőben a cserék beállításával sajnos nem frissítettünk, hanem visszaesett az addig jól működő játékunk. Ez döntő ebben az osztályban, ezért is tartunk ott ahol. (...) ez a megyei I. már nem az a megyei I., ami tavaly is vagy előtte volt” (Tóth István szerencsi edző egy hazai 0-4 után)
- „A kapott gólunk rosszkor jött, de utána jókor egyenlítettünk” (Bacsó Levente gesztelyi játékos-edző egy idegenbeli 1-1 után)
- „Sajnos 15 perc után azt hittük, megvan a mérkőzés, de mivel a meccs 90 percig tart, győzelem nélkül maradtunk (...) Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk és nem adjuk fel!” (Kocsis Nándor encsi edző a Gesztely elleni hazai 1-1 után)
- „Élveztük a hazai pálya előnyét mert mi tudtuk, hogy ezen a pályán nem lehet futballozni” (Sivák Sándor bogácsi edző egy hazai 2-1-es győzelem után)
- „A csatát elvesztettük, de a háborút még nem” (Zsiga Gyula bőcsi edző egy hazai 1-2-es vereség után)