A keresztény naptár megnyugtató bizonyossága, hogy minden év december 24-én megszületik a Megváltó, akinek születését december utolsó négy hetében, az Adventnek nevezett időszakban várják a hívek, akiknek sosem kell csalódniuk. A politikai naptár nem ismeri a bizonyosságot. A politikai történések kiszámíthatatlan, változékony, komplex és kétértelmű világban zajlanak, ahol hosszan tartó nyugalmi periódusok hirtelen és váratlanul izgalmi állapotoknak adják át helyüket, melyekben minden bizonyosság megszűnik, a korábban megingathatatlan tekintélyek szétfoszlanak, az ismeretlenségből új emberek lépnek ki az előtérbe, akikről megjelenésük pillanatban nem lehet eldönteni, maradnak-e, vagy eltűnnek örökre.
A mai magyar társadalom érezhetően fázist vált, ami a fizikában az anyag halmazállapotának megváltozását jelenti, amire a forrásban lévő víz a példa. Mielőtt a vízből gőz lenne, a molekulák megbolondulnak, mozgásuk teljesen kiszámíthatatlanná válik. A társadalom fázisváltásakor nincs már múlt, de nincs jövő sem, a jelenbe betüremkedik a káosz, amelyben minden megtörténhet. Magyar Péter a fázisváltás embere, aki maga sem tudta, hogy a kegyelmezés malőrje következményeként megnyílik előtte egy tér, melyet rajta kívül senki más sem lett volna képes betölteni, hiszen ő volt ott a malőr nyomán keletkezett rengés epicentrumában. Talán készült a szerepre, talán nem, de a Partizánnak adott interjúja nyomán neve, arca, beszéde ordítóan különbözött mindenki másétól, aki korábban megjelent a rendszer által uralt és uralatlan nyilvánosságban.
A 2010-ben kezdődött fülkeforradalom a szemünk előtt falja fel gyermekeit, s Magyar ki akart maradni ebből a falatozásból.
Kampányának egymásra következő lépései utólag nézve azt a látszatot keltik, mintha ő vagy helyette más a háttérben mindent gondosan előre megtervezett volna. Pedig nincs mesterterve, amit csinál, az „learning by doing”, tanulás menet közben. Mozgalma emblémájaként jó érzékkel választotta Petőfi versét a gátjait zúgva, bőgve, áttörő Tiszáról. Walter Benjamin egy csodálatos passzusában ír a történelem angyaláról, aki velünk, emberekkel szemben, akik az események láncolatát látják, vihart lát, mely szétüt, és elpusztít mindent. Magyar Péter ennek az angyali pillanatnak az embere, mely bizonyosan 2024. június 9-én, az európai parlamenti választások végeztével a szavazóhelyiségekben elhelyezett urnák kibontásakor ér véget.
Addig Magyar Péter fogja uralni a terepet, ha bírja energiával, jól pergő szavaival, hibátlan testi megjelenésével. A lejáratására felbérelt propagandisták nem tudnak rajta fogást gyakorolni, mert felbérlőik nem tudják, hogy a közlés hitele a forrás hitelén múlik. Bár kereszténynek hazudják magukat, nem ismerik Krisztus mondását, aki szerint „Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és viszont nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát a gyümölcséről lehet megismerni. Mert a tövisről sem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szőlőt (Lk. 6. 443–44).
Mivel most minden mozgásban van, lehetetlen megmondani, hogy az előrehozott várakozás felfokozott és szüntelen fokozódó hangulatában kik lesznek a vesztesek, kiktől vesz el majd szavazatokat a vadonatúj TISZA Párt.
Magyar Péter üzenetei kellőképpen polimorfak ahhoz, hogy a fellépése előtti politikai holt vidék feltámadt lakóinak mindegyike megtalálja a maga számára vonzó ígéretet.
Szirénhangjai egyaránt eljutnak a politikai színskála valamennyi árnyalatának vallóihoz, leszámítva a szélsőségesen gyűlölködőket, ámokfutókat. Március 15-i beszéde alapján elszántnak tűnik a leghátrányosabb helyzetűek, a Ferge Zsuzsa által perverz újraelosztásnak nevezett rendszer gyermekáldozatainak megsegítésére. Fellépése vélhetően azokat hipnotizálja elsőképpen, akiket a brüsszeli pénzeső elapadása sújt, ők abban hisznek, s nem is alaptalanul, hogy ha bukik a mostani rend, a fázisváltás káoszának elmúltával beköszöntő új rend nyertesei lehetnek.
Magyar Péter sikerre van ítélve, mert olyan játszmába kezdett, amelynek vesztesei kevesen, nyertesei sokan lesznek, bár a játszma nulla összegű, hiszen ahhoz, hogy sokak kapjanak keveset, kevesektől sokat kell elvenni. A magyar népnek ez a minta mindig is kedvére való volt, s csak remélni lehet, hogy alkalmazása most kevesebb vérbe és könnybe kerül, szemben a korábbi igazságtevésekkel.
A szerző szociálpszichológus, professzor emeritus. A Medgyessy-kormányban és az első Gyurcsány-kormányban az Informatikai és Hírközlési Minisztérium politikai államtitkára volt, a második Gyurcsány-kormány és a Bajnai-kormány alatt közpolitikai igazgató volt a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban, 2008–2010 között pedig a Miniszterelnöki Hivatalban.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Tüntetés 2024. április 6-án. Fotó: Szollár Zsófi / Index)