„Kipukkadt a lufi!” – hangzik a mókásnak szánt legújabb kormánypárti szlogen Magyar Péter hangfelvétele kapcsán, mellyel a NER politikusai és megmondóemberei arra próbálnak célozgatni, hogy a hangfelvétel nem is atombomba, csupán egy szánalmas kis lufi volt, ami a nyilvánosságra hozatalt követően ki is pukkadt, annyira nem tartalmazott terhelő információkat. Bár az nem világos, honnan veszik a hatalom emberei, hogy a közreadott felvétel a teljes változat volt, illetve, hogy nincsenek még továbbiak talonban. Az igaz, hogy mindig is könnyebb volt viccel elütni a dolgokat, mint szembenézni a kendőzetlen valósággal.
Miközben a vicceskedő, gúnyolódó stílus a kormánypárti tábor egy részét szokás szerint kielégíti, a nyilvánosságban megjelenő reakciók alapján úgy tűnik, hogy a tábor másik része azért valami erősebb válaszreakciót várt volna a rogáni kommunikációs gépezettől. Nota bene, a kormányközeli sajtó kommentszekcióiban egyesek még olyan tabudöntögető elvárást is megfogalmaztak, hogy
a Fidesz részéről valaki talán érdemben is reagálhatna az elhangzottakra, hiszen egy-két súlyos állítás azért mégiscsak hallható volt azon a bizonyos felvételen.
A hatalom a valós reakció helyett természetesen azon dolgozik, hogy lejárassa, senkinek állítsa be Magyar Pétert, bár az általuk sugallni próbált senkistátusznak némileg ellentmond, hogy a teljes kormánypárti sajtó a legmagasabb szintű készültségben várta a kedd reggelre beígért hangfelvételt. Erre használja a katonai szakzsargon a continuous ready állapot megjelölést, melynek lényege, hogy a katonai erőknek készen kell állni a percek alatti válaszcsapásra, amennyiben egy atombomba-támadás reális veszélyként merül fel.
Arról természetesen lehet vitázni, hogy a kikerült hangfelvétel atombomba volt-e vagy sem, hiszen az elhangzottak közép- és hosszú távú hatásait egyelőre nehéz megbecsülni. A hazai ellenzéki és kormánykritikus sajtó mindenesetre – ha nem is atombombaként – de legalábbis termobárikus bombaként interpretálta a nyilvánosságra került felvételt, ami nem meglepő, elvégre valami konkrét, kézzel fogható dolog került ki a NER belső köreiből, amire korábban még nem volt példa.
Afelől keveseknek vannak kétségei, hogy bármi is hangzott volna el a felvételen, a propagandagépezet így is, úgy is jelentéktelennek állította volna be az elhangzottakat, hiszen jelentős dolgokról csakis a miniszterelnök és klientúrája számolhat be, mindenki más egy senki ebben az országban. Erre utalt Orbán Viktor néhány nappal ezelőtti, sajtót lekezelő megnyilvánulása is, melynek során a Magyar–Varga-ügyet tévésorozatnak minősítette, kihangsúlyozva azt, hogy ő a nagybetűs miniszterelnök, aki nem süllyed le ilyen szintekre.
Jóllehet elég valószínűtlen, hogy ez a felvétel fog döntő csapást mérni a NER-re, de az ügy politikai szempontból kényes, és jelentős károkat eredményezhet a belső hatalmi viszonyokban. A felvételen mégiscsak az egykori igazságügyi miniszter szájából hangzik el az, hogy „Rogánék kihúzatták magukat a Völner–Schadl-ügy iratanyagából”, ami – bárhogy is nézzük – morális és büntetőjogi szempontból is durva lépésnek tűnik. Azonban hiába volna igény nemcsak az ellenzékiek, de még a kormánypártiak részéről is értelmes és érdemi magyarázatokra az ügy kapcsán, a hatalom eddig a jól bevált stratégiájához folyamodik: a Magyar által előadottakra ellenséges narratívaként tekintenek, melyre válaszul elkezdték felépíteni saját ellennarratívájukat.
Mindez újfent azt bizonyítja, hogy a NER hatalomtechnikusai nem valamiféle ország- vagy társadalomjobbító eszközként tekintenek a politikára, hanem a posztmodern kor post-truth világaként értelmezik azt, ahol nincsenek hazugságok, csupán alternatív tények, melyek folyományaként egy idő után maga az igazság is megkérdőjeleződik. S ha a post-truth világ nem lenne elég bizarr, a hatalom mindezt még azzal is megfejeli, hogy volt igazságügyi miniszterét használja fel a narratívaépítés eszközéül, noha Varga Judit a kegyelmi botrányt követően világosan kijelentette, hogy visszavonul a közélettől. Nehezen hihető, hogy Varga Judit ilyen hamar meggondolta magát, hogy visszatérhessen a hazai közélet mocsarába, ráadásul olyan történetekkel, melyek a magánéleti szféráját teregetik ki a nagy nyilvánosság elé.
A Varga Judit Facebook-oldalán megjelent posztok láthatóan nem rögtönzött írások, hanem professzionálisan felépített narratívák, olyannyira, hogy a Varga Juditra jellemző fogalmazási stílust csak nyomokban lehet rajtuk felfedezni.
A Facebook-posztokban minden szükséges elem benne foglaltatik ahhoz, hogy a történetet tovább lehessen görgetni, fokozatosan felépítve az ellennarratívát, mely egyre inkább egy metoo jellegű lejárató kampányra kezd el hajazni.
Ördögi terv, ami azt illeti, hiszen a metoo-kampány az utóbbi idők egyik legaljasabb politikai eszköze: a vádlott és áldozat viszonylatában nem kell lefolytatni eljárást, a tapasztalatok szerint a „vádemelés” sokszor egyet jelent az ítélettel, hiszen a célkeresztbe került személyre azonnal rávetül a bűn árnyéka.
A metoo titka az empátia és az azonosulás képessége, az embereknek ugyanis nem feltétlenül kell személyesen megtapasztalniuk a bántalmazást ahhoz, hogy elfogadják a vádló által megfogalmazottakat, sokan konkrét élmények nélkül is át tudják érezni az áldozat fájdalmát. Természetesen nem lehet azt kizárni, hogy Varga Judit bizonyítékokkal is elő fog állni, de egyelőre úgy áll a helyzet, hogy csak kétes irományok támasztják alá a megfogalmazott súlyos vádakat. Márpedig ha a vád nem rendelkezik megfelelő bizonyítékkal, az eljárás pedig nem fogja követni az alapvető jogi elveket és eljárásokat, úgy erős a gyanú, hogy nem múltbeli sérelmek, hanem egyéb motivációk – például karaktergyilkosság és lejáratás – állnak a vádak háttérben.
Miközben a kegyelmi botrány esetében egyértelmű volt, hogy egy olyan legitim médiabotrányról van szó, ami bizonyítékokon és normasértéseken alapul, addig a Magyar-ügy kormányzati kommunikációja egyelőre erősen karaktergyilkosság ízű, melynek fő jellegzetessége, hogy manipulálja a közvéleményt, a valóságot pedig eltorzított módon ábrázolja. A sors pikantériája, hogy miközben a kormányközeli média nagy erőkkel dolgozik azon, hogy valamiképp legyalulja Magyar Pétert, tevékenységükkel maguk is hozzájárulnak ahhoz, hogy a NER-ből kiugrott lázadót mára ekkora hype övezi. A negatív reklám is reklám, szokták volt mondani, márpedig Magyar az utóbbi időben oly mértékben felülreprezentálttá vált a kormánypárti sajtóban is, hogy személye jóval magasabb polcra került, mint ahogy azt eredetileg szerették volna.
Az új arcoknak mindig van egy vonzereje, e jelenségnek pedig a politikai krízisek további löketet adhatnak, minderre ráadásul a sajtó és média szereposztó funkciója is rátromfolhat. A politikai krízis adott, hiszen 14 év után egyre nagyobb számú választónak van elege a NER-ből, az ellenzékből és az országban kialakult légkörből is. Az ellenzéki közönségnek mindeközben óriási igénye van egy olyan vezetőre vagy egy olyan politikai erőre, aki fel tud neki mutatni némi reményt és jövőképet – Magyar Péter ezt a kínálati űrt tölti be jelenleg. Bár némileg paradox, de akár még a kormánypárt keménymag szavazói is megtalálhatják a lélektani kapcsolatot Magyar Péterrel, mivel az olyan ellenségképek, mint Gyurcsány, Soros és Brüsszel egyre unalmasabbá válnak, egyre kevésbé mozgatják meg az önvédelmi reflexeket.
Így válik egyszerre hős és antihős Magyar Péter személyéből, aki hetek óta egy személyben tematizálja a nyilvánosságot. Az új jelenség szemmel láthatóan nem fog holnapután véget érni, ami egyúttal azt is jelenti, hogy
minden politikai erőnek alaposan át kell gondolnia kampányát és politikai stratégiáját a júniusi választásokra. Ami két hónappal ezelőtt még jó ötletnek tűnt, az mára elveszítette létjogosultságát.
A miniszterelnök által sugalmazottakkal ellentétben a Magyar Péter–Varga Judit-saga sokkal több egy középszerű tévésorozatnál, hiszen jelentős számú választó attitűdje és politikai preferenciája kezdett el átalakulni. Ráadásul a kegyelmi ügy után ez már a második olyan belpolitikai krízis, ami széles közönség számára mutatta meg a hatalom valódi arcát. Mindezen történések tehát nem a Szomszédok vagy a Dallas kedélyes világát, sokkal inkább az NER belső válságát tükrözik, ami egyúttal annak is egy intő jele, hogy életciklusát tekintve az Orbán-rendszer visszafordíthatatlanul a hanyatló szakaszába lépett.
A szerző politikai tanácsadó.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Magyar Péter és Varga Judit 2023. január 7-én. Fotó: Veres Nándor / MTI)