Index Vakbarát Hírportál

Mi végre a mentes kávé, mikor ott a cikória?

GettyImages-584615958
2020.11.24. 16:54 Módosítva: 2020.11.24. 16:54

Ősidők óta élünk élénkítőszerekkel, de nem valószínű, hogy azért, mert izgatottabbak akartunk lenni. Az élet mindig kellően veszélyes volt, nem kellett rátenni még egy lapáttal. Inkább teljesítményfokozóként használtuk. A legősibb közlekedési forma a gyaloglás és a futás volt. Ehhez jól jött pár kávébabszem, ahogyan tették és teszik ezt mai is például Ugandában.

A teát több ezer éve, a kávét csak 1100 éve ismerjük. A legenda szerint egy Káldi nevű pásztor figyelte meg Etiópiában, hogy bizonyos cserjés területeken alig tudja egyben tartani a megkergült birkanyáját.

De hogy mi okozza a serkentő hatást, azt csak 1819-ben tudtuk meg, amikor Ferdinand Runge német vegyész azonosította a koffeint, méghozzá az író-költő fejedelem, Johann Wolfgang von Goethe kérésére. A fickós molekula szerkezetét pedig Hermann Emil Louis Fischer német kémikus fejtette meg, felfedezése pedig 1902-ben Nobel-díjat ért.

A kávé az egyik legkedveltebb, az egyetemes kultúrát is formáló élénkítőszer a világon.

Éppen ezért érthetetlen, kinek juthat eszébe kivonni belőle a koffeint.

Nem telt el három év, és a Ludwig Rodelius nevű – szintén német – üzletember máris szabadalmaztatta a koffeinmentes kávét. Hogy pontosan mi motiválta, arról két történet is kering.

Az egyik szerint az apja a túl sok kávéivásba halt bele, pontosabban szívbetegségébe, amit a koffein csak súlyosbított. Ezért tudatosan kísérletezni kezdett a nemes cél érdekében. A másik eredetmítosz szerint nem volt szíve kidobni egy elázott kávészállítmányt. Lefőzött néhány adagot, és meglepődve tapasztalta, hogy továbbra is kávéíze van a folyadéknak. Élénkítő hatásnak azonban nyoma sincs.

Hamar elterjedt a „hamis” kávé. Ipari méretekben kezdték el mentesíteni, méghozzá háromféleképpen.

Rafináltság kell a mentesítéshez

Mindegyiket a pörkölése előtt végzik, pörkölés közben ugyanis megváltozik a szemek szerkezete.

A legolcsóbb és legelterjedtebb eljárás az oldószeres. A kávészemeket gőzzel hőkezelik, majd oldószerbe (metilén-klorid vagy etil-acetát) áztatják, ami kioldja a koffeint. A végén kiszárítják és újra zsákokba töltik. Mivel maradhatnak vissza vegyszermaradványok, mindez nem hangzik túl jól.

A legköltségesebb módszer rafináltabb: a szén-dioxidot a gáz- és a folyékony halmazállapot közötti szuperkritikus állapotba hozzák, és erre reagál a koffein, méghozzá úgy, hogy kémiailag átalakul, azaz megszűnik koffeinnek lenni. Tisztább módszer, mint az oldószeres, ezért inkább prémiumkávéknál használják.

A harmadik, viszonylag környezetbarát eljárással már 1933-ban elkezdtek kísérletezni, de csak 1980-ban fejlesztették ki végleges formájában Svájban: ez a swiss water, és vegyszerek helyett aktív szénnel vonják ki a koffeint.

Jó lenne granulálni is

De nemcsak mentesíteni akarták a kávét, hanem tartósítani is. A nagy gazdasági világválság idején erősen visszaesett a fizetőképes kereslet, óriási kávékészletek halmozódtak fel. A brazil kormánynak életbe vágó probléma volt ez, mindenáron megoldást kellett találnia. Megkeresték a svájci Nestlét, és 1938-ra megszületett a NESCAFÉ, az azonnal oldódó, instant kávé.

Ipari méretekben megfőzik a kávét, lefagyasztják, majd vákuum alá helyezik, a víz pedig elpárolog. Vagy forró levegővel párologtatják el a vizet, amíg a kávéital ki nem kristályosodik. 

A két innováció szerelemgyereke lett a koffeinmentes instant kávé, amit már aligha lehetne tovább fokozni.

Az egyszer már megfőzött, élénkítő hatás nélküli barna ital. Csak forró víz kell hozzá.

De miért innánk ilyet?

Ezer csészével is megihatunk

Például ha koffeinérzékenyek vagyunk. Mivel nem lehet minden molekulától megszabadulni, a mentesített kávénak is van egy minimális koffeintartalma. De amíg egy presszókávé 45–90 mg koffeint tartalmaz, ennek a koffeinmentes változata 3–6 mg. Akár ezer csészével is megihatnánk, a halálos koffeinadag ugyanis 5–10 gramm.

Cikória és irodalom

Aztán a gyerekek is ihatták. Ami meggyőző érv lehet, főleg, ha ittak valaha is pótkávét, például cikóriakávét: a kávéaromákat még távolról, hunyorogva sem felidéző kesernyés barna italt. Pedig a cikória egy igazi szupernövény. Kezdetben salátaként ették a leveleit, majd megpörkölték és porították a gyökerét, és elnevezték pótkávénak. Akár még rágalomhadjáratot is indítottak azért, hogy vegyék a népek. 

A kávé egészen a közelmúltig luxuscikknek számított. Háborús időkben és szűkebb esztendőkben tömegek fanyalodtak cikóriára. Ahogyan a New York kávéház vendégei is, mivel hiánycikk volt a babkávé az első világháború éveiben.

Kosztolányi Dezső azt írta egy kávéházban:

Az első kávéházi törzsvendég Petőfi Sándor volt. Azóta a magyar irodalom a kávésiparral együtt fejlődik, a forradalom a kávéházakban tör ki, csitul el s egy jövendő történész feladata megállapítani, milyen hatással volt a versekre, az elbeszélésekre, a cikkekre a kávé, ki ivott koffeint és ki cikóriát? Ha gyöngül az irodalom, akkor a feketekávé is gyöngül.

A kávé minősége tehát örök irodalmi és kulturális mérce.

Borítókép: Cikóriaszüret – Fotó: Getty Images Hungary / Arterra

Ma is tanultam valamit 5

Megint 150 vadonatúj, izgalmas téma ismét meglepő válaszokkal

MEGVESZEM
Ma is tanultam valamit 1-2-3-4-5

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM


Rovatok