Mostanra tudjuk, hogy a mikroműanyagok ott vannak az óceánokban, a folyókban, termőföldben, sőt az Antarktisz védett területein is. Bekerültek az emberek és az állatok táplálékába, és lerakódnak az emberi szervezetben is. Így aztán annyira nem is meglepő, hogy a Nankingi Orvostudományi Egyetem kutatása szerint a műanyag részecske az emberi bélrendszer gyulladásos megbetegedéseiért is felelős.
Yan Zhang kínai kutató kollégáival az emberi széklet elemzésekor összefüggést mutatott ki a mintákban talált mikroműanyagok és a gyulladásos bélbetegség között. A mikroműanyagok (MP-k) emberi szervezetbe jutása kikerülhetetlen a különféle élelmiszerekben és ivóvízben található MP-k általános jelenléte miatt. Az, hogy ezek bevitele mekkora kockázatot jelent az emberi egészségre, messze nem tisztázott.
A kínai kutatók most először vizsgálták az IBD, vagyis a bél gyulladásos betegsége és a mikroműanyagok közötti összefüggést a beteg és egészséges emberek székletében található MP-k kapcsán. A kutatások megállapították, hogy az IBD-s betegek székletében lévő MP-koncentráció jelentősen magasabb volt, mint az egészséges embereknél. Összesen 15-féle mikroműanyagot azonosítottak a székletben, a legdominánsabbak a polietilén-tereftalát és a poliamid voltak.
Bizonyítékokat találtak arra vonatkozólag is, hogy a betegség súlyossága és a mikroműanyag koncentrációja között is összefüggés van.
Egy kérdőíves felméréssel kombináltuk a kutatást, és arra a következtetésre jutottunk, hogy az ivóvíz és az élelmiszerek csomagolása, valamint a porexpozíció, azaz a pornak való kitettség fontos forrásai az emberi műanyagmérgezésnek
– fejtette ki tanulmányában Yan Zhang, hozzátéve: az immár globális probléma további kutatásokat igényel.
A tanulmányban leírtakról dr. Fekete Bálint klinikai genetikus elmondta, hogy egyre több, mikro- és nanoműanyaggal kapcsolatos egészségügyi kockázatra derült fény az utóbbi időben. Ezek közé tartozik az említett gyulladásos bélbetegségekkel való összefüggést vizsgáló tudományos közlemény is, amely ráirányítja a figyelmet arra, hogy ezen műanyagok hogyan változtathatják meg potenciálisan rossz irányba az immunrendszer és a mikrobák rendszerét.
Mivel sejtszinten már számos negatív hatás ismert, mint például a sejthalál előidézése vagy jelátviteli folyamatok megzavarása, várható volt, hogy ezeket előbb-utóbb konkrét betegségekhez fogjuk tudni kapcsolni. Számos kutatás van ezzel kapcsolatban folyamatban
– mondta el a genetikus, aki figyelmeztetett arra is, hogy a gyulladás nem feltétlenül manifesztálódik könnyen észrevehető, jól megfogható formában. Számos emberben azonban vizsgálatokkal kimutathatók ennek jelei: a gyulladásos markeremelkedés vagy a krónikus alacsony intenzitású gyulladás, amelyekről már tudhatjuk, hogy szintén negatív hatással lehet az egészségünkre hosszú távon.
„Ezen alacsony intenzitású gyulladások emelkedett betegségkockázatot jelentenek, végső soron pedig megrövidíthetik az életünket. Ezért is érdemes törekedni arra, hogy kiiktassunk az életünkből minden olyan tényezőt, amely krónikus gyulladást előidézhet. Sajnos úgy tűnik, a mikro- és nanoműanyagok is ezek közé tartoznak” – folytatta dr. Fekete Bálint.
Az ilyen negatív hatásokat vizsgáló szakemberek már régóta arra ösztönöznek, hogy az emberek tudatosabban vásároljanak, és a lehető legtöbb olyan terméket iktassák ki az életükből, ami potenciális kockázatot jelent. Az egyszer használatos műanyag csomagolóanyagok, ezen belül a PET-palackok mind kockázatot jelentenek, nemcsak a környezetre, hanem már a saját egészségünkre is.
Érdemes alternatív megoldások felé fordulni: egyre többen választják a saját fémkulacsot, bevásárlásnál a tartósabb szövetszatyrokat vagy az akárhányszor újrahasznosítható alumíniumdobozos italokat.
(Borítókép: Getty Images / Alexander-Beker)