Sokszor hallani, hogy az idő pénz, ezt mára pedig egy friss kutatás is bizonyítja: a kutatók akár évi 230 millió dollárt (78,7 milliárd forintot) is elbukhatnak, ha a folyóiratok nem változtatnak a szigorú szerkesztési elvárásokon – emiatt ugyanis rendkívül sok többletmunka nehezedik a tudományos élet szereplőire. Felírható tehát az elvesztegetett idő = elfolyó milliók egyenlet?
A kutatók és tudósok mellett az ezeket a dokumentumokat nemigen forgató emberek is egyetértenek azzal, hogy a folyóiratokra és a tudományos cikkekre igenis szükség van, hisz ezeknek köszönhetően értesülhetünk a mindennapjainkat érintő felfedezésekről és kutatásokról, illetve temérdek érdekességet ismerhetünk meg a minket körülvevő világ működéséről.
Igen ám, de az ezeket a publikációkat készítő szakemberek és maguk a folyóiratok sem készülnek ingyen, így sokszor ezek finanszírozása is meglehetősen nehézkes a fősodorba tartozó médiumokkal és más publikációkkal való versenyben.
Ezért is tűnhet annyira érthetetlennek az, hogy a különböző tudományos cikkek, lapok és folyóiratok mind-mind más és más szerkesztési módot várnak el a nekik író tudósoktól, ami esetükben rengeteg pluszmunkát jelent, hiszen a már elkészült publikációt az adott formátumra átszerkeszteni nem két perc – az írás megjelenése viszont annál fontosabb, hogy veszni hagyják a megjelenés lehetőségét.
Azt, hogy az idő pénz, már mindenki hallhatta élete során, most pedig az is kiderült, mégis mennyi pénzt veszítenek a folyamatos átszerkesztéssel és átírással járó munka miatt a tudományos élet résztvevői. Az összeg nem aprópénz:
összesen 230 millió amerikai dollár (78,7 milliárd forint) értékű időt vesztegettek el a tudósok világszerte a folyóiratokba küldött dokumentumok újraformázása miatt 2021-ben.
A BMC Medicine-ben megjelent elemzés készítői megdöbbentek a hatalmas költségektől, ezért azt javasolják, hogy a folyóiratok tegyék lehetővé azt, hogy a cikkek szabadabb formátumra vonatkozó követelményekkel is megjelenhessenek, hogy a kutatók idejüket és pénzüket inkább a kutatásokra fordíthassák – írja a Nature.
Nem tudom elképzelni, miért érdekelne bárkit is, hogyan néz ki egy cikk, amit először olvas egy folyóiratban. Nem hiszem, hogy ez az időm produktív felhasználása
– vélekedett David Shiffman, a Tempe-i Arizona Állami Egyetem biológusa.
„Nem minden folyóirat utasítja el azokat a beadványokat, amelyek nem felelnek meg az előírásoknak, de implicit nyomás nehezedik ezek követésére” – tette hozzá Varga Tibor, a Koppenhágai Egyetem epidemiológusa és a kutatás társszerzője.
A Nature-nek nyilatkozó kutatók azt állítják, hogy ezzel alapvetően nincsen baj, és nem bánják, ha cikkeiket egy folyóirat stílusához kell igazítaniuk, mindaddig, amíg ezt a munkát tanulmányaik elfogadása után végzik. Ez az időteher azonban aránytalanul sújtja a pályakezdő kutatókat.
Ha az emberek már tapasztaltabbak, lehet, hogy van egy egész csapatuk, amely segíthet ebben, a pályakezdők azonban a legtöbb esetben nem dolgoznak nagy stábbal
– emelte ki Michelle Starr, az Indianapolisi Orvostudományi Egyetem gyermeknefrológusa.
Hogy képet kapjanak a folyamatos formázás költségeiről, Varga és munkatársai átlagolták az Egyesült Államokban és az Európai Unióban átlagosan járó egyetemi órabéreket, a publikációk átformálásával eltöltött időt és az újbóli benyújtások éves számát.
Ezekből megállapították, hogy
ha a folyóiratok jelenlegi gyakorlata nem változik, a folyamatos átformázási gyakorlat akár 2,5 milliárd dollárba kerülhet 2022 és 2030 között.
A kutatásban részt vevő Varga Tibor hozzátette, hogy ugyan egyes folyóiratok valóban engedékenyebbek lettek a kéziratok formázásával kapcsolatban, de egyre kevésbé elképzelhető az, hogy a kutatók beletörődnek olyan gyakorlatokba, amelyek nagy kényelmetlenséget okoznak számukra.
A jelenlegi rendszer nem fenntartható!
– összegezte a szakember.