Egy közelmúltbeli tanulmányban azt próbálták az agyra kötött elektródákkal mérni, hogy az ülő viselkedéshez való automatikus vonzódásunk kapcsolódik-e agytevékenységünkhöz. Kiderült, őseinkben már kódolva volt a lustaság, hogy energiát takarítsanak meg a szűkösebb időkben, de lelki okok is magyarázhatják, ha nem tudunk felállni a fotelből.
Az Egészségügyi Világszervezet szerint évente 3,2 millió haláleset történik a fizikai aktivitás hiánya miatt. De miért nem vagyunk képesek felrázni magunkat, ha szeretnénk, ha minden szilveszteri fogadalom háromnegyedét a mozgásra vonatkozó ígéretek alkotják?
A viselkedésünket racionális és érzelmi mechanizmusok irányítják, ez utóbbiak elősegíthetik vagy akadályozhatják, hogy az észszerű szándékok megvalósuljanak. A kérdés az, a gondolkodás győzedelmeskedhet-e ösztöneinken, amikor arra van szükségünk, hogy nagyobb aktivitásra sarkalljuk magunkat.
Kísérletek során bizonyították, hogy jól megfogalmazott, fizikai tevékenységet népszerűsítő üzenetekkel erősebb testmozgási hajlamot lehet kiváltani. De a szándék még nem jelent megvalósítást is, csak azoknak sikerült cselekedni, akikben nem volt erős a hajlam az ülésre – akikben ez dominált, nem tudtak felülkerekedni a lustaságon.
De ha az eszünkkel tudjuk, hogy egészségtelen a mozgásszegény életmód, miért van rá hajlamunk mégis? Az evolúció során, mikor az élelemhez való hozzáférés nehézségekbe ütközött, az ülés energiát spórolt, ez segítette a túlélést. A szükségtelen erőfeszítések minimalizálása génjeinkben kódolt.
Egy közelmúltbeli tanulmányban azt próbálták az agyra kötött elektródákkal mérni, hogy az ülő viselkedéshez való automatikus vonzódásunk kapcsolódik-e agytevékenységünkhöz. A kísérlet eredményei azt mutatják, hogy az agyunktól nagyobb erőfeszítést igényel a passzivitás képeitől való eltávolodás, mint a fizikai aktivitás képeitől való távolságtartás. Logikus is, hiszen környezetünk is a minél nagyobb kényelemre sarkall a liftekkel, autókkal, mozgólépcsőkkel.
Dr. Chandni Tugnait pszichoterapeuta szerint a depresszió és a szorongás letargiához és apátiához vezethet, de akinek kevés az önbizalma, az is lustának érezheti magát, mert azt gondolja, nem képes semmire, és nincsenek céljai. A mókuskerék, a túlterheltség, a kialvatlanság mind okozhat lustaságot.
De azért az aktivitást sem kell túlzásba vinni, hallgassunk néha Lord Melbourne-re is, Viktória királynő kedvenc miniszterelnökére, aki a „mesteri tétlenség” erényeit magasztalta.
(Borítókép: American Broadcasting Companies / Getty Images)