A Floridai Egyetem mechanikai és repüléstani tanszéke számítógépes áramlástani modelleken vizsgálta különböző emberek tüsszentéseit, hogy megtudják, mely esetekben teszik meg a kórokozókat hordozó cseppek a legnagyobb távolságot.

Mint kiderült, leginkább a bedugult orr és a teljes fogsor repíti legmesszebb a ragályt.

Ez az első olyan kutatás, amely arra keresi a választ, hogy miért és milyen messze repül a tüsszentés

– magyarázza a tanszék professzora, Michael Kinzel, a tanulmány egyik szerzője.

Kinzel és kollégái kiderítették, hogy a bedugult orron áthaladó levegő a beszűkült járat miatt felgyorsul. Ugyanez történik, amikor a fogsor tüsszentéskor útját állja és felgyorsulásra kényszeríti a kifelé tóduló levegőt. A bedugult orrú és ép fogsorú ember tüsszentéséből származó cseppek 60 százalékkal nagyobb távolságot tettek meg.

A modellezés során a nyál sűrűségét is figyelembe vették, amiből kiderült, hogy a sűrű nyál tette meg a legkisebb távot a levegőben.