A bolygó történetének kezdetén ezerszer annyi por hullott a Földre, mint ma. Az élethez szükséges anyagok is így érkezhettek egykor. Ma hobbisták gyűjtik ezeket a különleges porszemcséket – bárcsak lenne egy hely, ami közel van és nem mászkál ott sok ember.
Tudósok porszívózzák a canterburyi székesegyház tetejét – jelentette a The Guardian. Penny Wozniakiewicz és kollégája, Matthias van Ginneken űrből érkezett mikrometeoritokat keresnek az ott felhalmozódott porban, vegyvédelmi védőruhában és háti porszívóval.
Apró mikroszkopikus gömböket keresünk. Most épp több ezer porszemcsét gyűjtünk be, és reméljük, hogy ezek egy pirinyó része az űrből származik
– magyarázza Van Ginneken.
Egyes modellek szerint évente mintegy 15 ezer tonna por és egyéb anyag zuhan a Földre. Ennek nagyobb része elég a légkörben, mintegy ötezer tonna azonban eléri a felszínt – ezek üstökösök és aszteroidák 50 mikron és két milliméter közötti darabjai.
A légkörbe csapódás extrém forrósága megváltoztatja az ásványokat, így komoly nyomozó munka kell annak megállapításához, hogy milyenek lehettek becsapódás előtt. Leginkább az anyagot alkotó izotópok összetételéből lehet arra következtetni, hogy milyen volt az az égitest, amiből származtak, és az mikor keletkezhetett.
Ha megértjük, hogy mennyi porrészecske érkezik a felszínre, előállhatunk becslésekkel, hogy mennyi anyag érkezett a Földre az idők során, abból pedig becsülhetünk, hogy ez a por potenciálisan hogyan járult hozzá a Föld kémiai összetételéhez
– mutatott rá Wozniakiewicz.
Ennek két módja is lehetséges: vagy leérkezik és bekerül a felszín kémiájába, vagy a légkörbe kerülve elég
– tette hozzá.
A lehulló kozmikus por szemcséi arról ismerhetőek fel, hogy a légkörbe érkezés apró gömbökké alakítja őket. Mennyiségükből következtetni lehet arra, hogy hogyan változott a Földre érkező por mennyisége.
Amikor a Naprendszer fiatalabb volt, sokkal több volt a kozmikus por, mert több volt a különböző méretű égitest, és ezek gyakrabban is ütköztek. Az ekkor lehulló rengeteg por ma már kövek belsejében van.
A Föld történetének kezdetén még a mai pormennyiség ezerszerese hullott a bolygóra, és komoly szerepet játszhatott az élet kialakulásában. Aminosavakat és vasat hozhatott, amik egyébként nem fordultak elő a felszínen.
Bárcsak lenne egy hely, ahol nem mászkálnak emberek, és érintetlen állapotban vizsgálható a lehulló anyag. Ilyen kutatásra a legjobb jelölt az Antarktisz, mivel az teljesen érintetlen. Oda eljutni azonban nagyon drága, ráadásul az ott gyűjthető adatok érvényessége csak az adott szélességre korlátozódik. Vannak azonban emberek által lakott helyeken is olyan területek, ahol szinte soha sem járnak emberek: így kerültek a kutatók a templom tetejére.
Az űrből származó minták komoly lehetőséget nyújtanak a tudományos munkára. Ilyen például a Bennu aszteroidáról mintával visszatérő NASA-küldetés, az Orisis-REx. A 4,5 milliárd éves mintákból azonban nem jut mindenkinek. A Bennu esetében egyetlen égitest összetételéről tudunk meg valamit, porból az aszteroidák többmillió populációjával ismerkedhetünk meg.
A kozmikus por városi gyűjtését egy norvég dzsesszzenész, Jon Larsen kezdte el még 2017-ben, azóta egy szűk körű hobbivá alakult. A gyűjtők nem tűt keresnek a szénakazalban, hanem több száz kiló port bogarásznak át kozmikus gömböcskékért.
A kozmikus minták könnyen szennyeződhetnek, ezért nem árt óvatosnak lenni. A kutatók azonban nem ezért öltöttek teljes biológiai védőfelszerelést – nem szeretnék elkapni a madárinfluenzát az ebben a környezetben gyakori madarak ürülékétől vagy csontjaitól.
Wozniakiewicz és van Ginneken a rochesteri, salisbury és winchesteri székesegyház tetejét is megjárták már. S miután a szűkös lépcsőkön lejutnak, a zsákmányolt porral teli zsákokat csak sterilizálni kell, és máris kezdődhet az órákon át tartó válogatás, amelynek során reményeik szerint megtalálják az űrből érkezettáhított gömböket.