Holland kutatók újragondolták Stephen Hawking fekete lyukak párolgásáról szóló elméletét, és számításaik szerint ez más égitestek környezetében is előfordulhat.
Stephen Hawking 1974-ben tette közzé elméletét, amely szerint a fekete lyukak idővel elpárolognak, mert hő formájában fokozatosan energiát veszítenek. Az elmélet alapján minél nagyobb egy fekete lyuk, annál lassabban párolog. A Hawking-sugárzásnak nevezett jelenséget azonban eddig nem sikerült megfigyelés útján igazolni. Hawking relativitáselméletet és kvantummechanikát egyesítő elmélete ráadásul paradoxonhoz vezetett, mert a párolgás következtében a kvantummechanika alapelveinek ellentmondó módon elvész az információ.
A holland Radboud Egyetem munkatársainak Physical Review Lettersben nemrég megjelent elméleti okfejtése ugyanakkor még tovább megy: e szerint azoknak a testeknek is van Hawking-sugárzása, amelyek nem rendelkeznek eseményhorizonttal, vagyis nincs olyan pontjuk, ahonnan gravitáció miatt lehetetlen a visszatérés.
A kvantummechanika szerint a világűr egyáltalán nem űr, hanem egy hullámzó mezőkkel teli tér, amiben folyamatosan virtuális részecskék és antirészecske párjaik jelennek meg, majd tűnnek el egymást kioltva. A fent említett eseményhorizont azért fontos a Hawking-sugárzás keletkezése szempontjából, mert a határ közelében keletkező virtuális részecskékkel előfordul, hogy nem tűnnek el, hanem az erős gravitáció miatt a pár egyik részecskéje a fekete lyukba zuhan, a másik pedig kiszabadul. Ez folyamatosan szivattyúzza a fekete lyuk energiáját, ami a világegyetem koránál sokkal hosszabb idő alatt végül elpárologtatja az égitestet.
A holland tudósok dolgozatukban bizonyították, hogy a sugárzás keletkezéséhez nincs szükség fekete lyukra.
Megállapítottuk, a fekete lyukakon kívül is nagy mennyiségben keletkezhet ilyen sugárzás a téridő görbületeinek közelében, ahol a gravitáció szétválasztja a részecskéket
– mondja a tanulmány egyik szerzője, Walter Van Sulijekom matematikus.
Ez azt jelenti, hogy eseményhorizont nélküli objektumok, halott csillagok maradványai vagy más nagy tömegű égitestek közelében is keletkezhet ilyen sugárzás. Nagyon hosszú idő után ez ahhoz vezet, hogy a világegyetemben végül minden elpárolog, mint a fekete lyukak. Ezzel nem csak az változik meg, amit a Hawking-sugárzásról gondolunk, hanem amit a világegyetem jövőjéről gondolunk
– mutatott rá Heino Falcke asztrofizikus-professzor.
Mielőtt azonban belelovallnánk magunkat a végső elpárolgás gondolatába, vegyük figyelembe, hogy mindez csupán spekuláció, vagyis jelenleg arra vár, hogy az elméletet a megfigyelések igazolják.