A kínaiak három évvel az űrenergia programjuk tervei előtt járnak, köszönhetően a fémtoronynak, ami a Földre juttatja az űrben termelt napenergiát.
A kínai Xidian Egyetemen megépült és túl van első sikeres tesztjein az a 75 méter magas torony, amely az űrben termelt napenergiát Földre juttató technika kifejlesztésére szolgál.
A fúziós energia kiaknázásáig és elterjedéséig még el kell telnie pár évtizednek. Addig is kiváló lehetőség a szennyező anyagok kibocsátásától mentes energiatermelésre a különleges műholdakon termelt napenergia. Az űrbe telepítés megoldaná a napenergia általunk ismert egyik legnagyobb problémáját, az időszakos működést. Az űrben ugyanis időjárástól és napszaktól függetlenül lehet termelni, egyes becslések szerint ugyanaz a napelem hatszor-nyolcszor annyi energiát képes előállítani, mint a felszínen.
Két tényező akadályozta eddig az ilyen erőművek létrejöttét, egy gazdasági és egy technikai. A gazdasági akadály az űrbe juttatás csillagászati ára volt. Az elmúlt évtized fejleménye, a magánűripar többször használatos hordozórakétái viszont annyira letörték az árakat, hogy már a láthatárhoz közeledik az a költségszint, ami miatt már most el lehet kezdeni a fejlesztést. Ennek célja a második probléma, vagyis az energia lejuttatásának technikai megoldása.
Az energia lesugárzásának elméleti módja a mikrohullámú rádiójel, amit a Földön megfelelő antennákkal lehetne hasznosítani. Az űrnaperőmű elméletben 36 ezer kilométer magasságban geoszinkron pályán mozogna és nagy kérdés, hogy ilyen távolságot milyen infrastruktúrával lehetne hatékonyan áthidalni.
A kutatás és fejlesztés első lépése a kábel nélküli energiatovábbítás hatékonyságának javítása.
A tízmilliós Hszian Kína egyik legnagyobb városa, több császári dinasztia idején az ország fővárosa és a selyemút keleti végpontja volt. Jelenleg a kínai űripar központja. Itt épült a Xidian Egyetem különleges tornya, amellyel az űrbeli energiatermelés problémáját modellezik.
A 75 méter magas fémtorony építése 2018-ban kezdődött és egy sor technika tesztelésére alkalmas. A torony közepén egy kábeleken magasba emelhető antennaegység található, amellyel napenergiát termelnek, majd lejuttatják a torony alján található antennához. Az első kísérletek igazolták az elméletet és sikerült energiát termelni, illetve továbbítani 55 méter távolságra, pontosabban mélységbe.
Ez persze messze van a 36 ezer kilométeres távolságtól, de gyakorlatilag ezek a kínai űrenergia program, az Omega első lépései. Kérdés, hogy egy megawattos energianyaláb mennyire zavarja a légiforgalmat, távközlést, mennyire hólyagosítja a környékbeliek arcbőrét. A kínai szakemberek közleményük szerint a toronynak köszönhetően a fejlesztések több területen is három évvel előrébb járnak a tervezettnél.
Van ebben egy adag sikerpropaganda, de ha azt nézzük, hogy a NASA 2024-ben tervezi felbocsátani SPS-ALPHA nevű kísérleti naperőmű műholdját, ami egy olyan eszköz lesz, amivel több ezer elemből álló erőművet építhetnek, Kína egyelőre versenyben van.
A történethez az is hozzátartozik, hogy az amerikai program már Holdon működő üzemek energiaellátásában gondolkodik, ami mutatja, hogy nem pusztán a földi környezet megmentése a tét, hanem a Holdért folyó kínai–amerikai űrverseny is.